„Ez így igaz, Nem felejtettelek el soha Titeket, de úgy érzem, Ti sem feledkeztetek meg rólam…” — folytatta Márta, így nagy n-nel hangsúlyozva a nemet, és nagy t-vel írva jegyzetében a ti névmást. Mert tanítónőnk nemcsak írni-olvasni tanított bennünket nebulókorunkban, és nemcsak óvott, életre nevelt, törődött mindennapi gondjainkkal, de odafigyelt a szülőkkel való kapcsolatra is, és ahogy valamikor ők, úgy most mi, deresedő hajú diákjai is megkaptuk tőle a kellő tiszteletet és odafigyelést. A nagybetűs megszólítást szóban és írásban, a nagybetűs megszólítást, melytől fontosabb az ember, mint az életben elért teljesítmény. De ami a legfontosabb volt ezen az estén, hogy újra érezhettük néhány órára régi tanítónőnk figyelmét. Mindenkire személyre szabottan kíváncsi volt, mindenkit megdicsért. „Jól van, gyerekem, csak ha egészség van” — mondogatta, és mi Csillagom, Angyalom, Dundikám, Marikám, Veronkám lettünk újra. Érdeklődött szüleink, testvéreink hogyléte felől, emlékezett nevükre, házunkra, a környék majdnem minden családjára. És mi nem győztünk betelni a jelenlétével, hangjával, mintha újra biztonságban éreztük volna magunkat mellette. Történeteit reggelig elhallgattuk volna, mesélésében a legelvetemültebb rossztett is mulatságos csínytevéssé szelídült. Életszeretete, buzdításai, örök optimizmusa újabb útravalónk az életre. Mert a vérbeli pedagógus élete végéig pedagógus marad, aki önbizalmat önt, megért, bátorít, utat mutat. Ittuk és újra elhittük minden szavát.

Alekszity Márta 1968-ban fiatal tanítónőként érkezett a csurgói Arany János Elemi Iskolába összevont tagozatot tanítani. Családjával az akkori szokások és szabályok szerint az iskolához tartozó lakásba költözött, és férjével, fiaival gyorsan részesei lettek a falu életének. Látszólag ellentmond a fentieknek, pedig egy néptanító sokoldalúságát bizonyítja, hogy emlékezetünkben Márta egy mindenre odafigyelő, határozott, igazságos tanító volt. Olyan alapot és útravalót kaptunk tőle a puttonyunkba, amellyel nem kellett szégyenkeznünk életünk és későbbi tanulmányaink során. A régi naplók is tanúsítják, hogy nem osztogatta bőkezűen az ötösöket, nála minden jegyért meg kellett dolgozni. A rend és a fegyelem nélkülözhetetlen volt ahhoz, hogy egy légtérben, egyidejűleg haladni lehessen az elsős, a másodikos, a harmadikos és a negyedikes anyaggal is. És ez nem minden: Márta beengedte, sőt behívta az iskolába a kisebb testvéreket is, ne csellengjenek az úton, amíg a szülők dolgoznak. Akkor ez megoldható volt, előnyt is tudtunk kovácsolni a helyzetből. A nagyok gyakorolták a gondoskodást, segítették a kicsiket. A kisebbek észrevétlenül szívták magukba a tudást. A tananyag begyakorlása mellett mindig jutott idő és energia közös ünnepségek, tartalmas rendezvények szervezésére, kirándulásokra is. Kirándulásokra, melyekre mehettek a szülők is, kirándulásokra, melyek ablakot nyitottak nekünk a világra. Márta tanító néni nemcsak a tudásunkat igyekezett gyarapítani, de vérbeli falusi tanítóként mindenre odafigyelt, így egy kicsit minden család tagjává vált.

Nyolc évig, a gyermekhiány miatti iskolabezárásig tanított Csurgóban, ahogyan ő fogalmaz, a legkedvesebb falujában. 72 diáknak oktatta itt a betűvetést, akik közül 65-en élnek még, a legtöbben a közelben, néhányan külföldön. Mindenkit sikerült megtalálni, közülük 32-en jöttek el a találkozóra. A csurgói iskola épülete ma is áll, magántulajdonként szépen karban van tartva, udvarában gyűltünk össze több mint negyven év után újra. Beültünk az iskolapadba, és gyerekek lettünk megint. A szerteágazó életutunkból adódó gondolkodásmódunkat, különbözőségünket mellőzve egy osztállyá, egy közösséggé váltunk erre a röpke néhány órára. Alekszity Márta pedig olyan kitűnő érzékkel vezette le az osztályfőnöki órát, mintha még mindig tartana szülői értekezleteket vagy párhuzamosan négygenerációs tanítási órákat, és nem a nyugdíjas éveit élvezné.

„Sűrűn előveszem az osztályképeket, felidézve a kedves, szép emlékeket, éveket, melyeket együtt töltöttünk el, és gondolatban az én legkedvesebb falumban, Csurgóban vagyok” — fejezte be köszöntőjét Márta meghatottan.

Tartsa meg az Isten erőben, egészségben még sok-sok évig Drága Márta Tanítónőnket!