A szabadkai Népszínház Magyar Társulata március 19-én a Jadran nagyszínpadán színre viszi az Emma című ,,misztériumjáték'-ot - Csáth Géza (több) műve alapján - Meglepő, felkavaró előadást várhatunk a rendezőtől, Fekete Pétertől, mint amilyen David Harrower Kés a tyúkban című drámája is volt, Fekete első munkája Szabadkán - ,,Holmi álom álma csak...'
Emlékezetünkben felvillan A varázsló című Csáth-összeállítás meg a Zách Klára: mindkét előadás követhető volt, hol elkápráztatott, hol egy-egy csavar kifogott a modernizált értelmezéseken. Csáth szövegeit a rendezők, dramaturgok alaposan átdolgozták, le is csupaszították, fel is dúsították. Érdekes kevercs született Vicsek Károly és Hernyák György műhelyében, nem ötvöződtek az előadásokban az absztrakt és a történetmondó panelek, nem volt sem A varázsló, sem a Zách Klára zavarba ejtően amatőr és szájbarágós. Mocorgott bennük az élet igenlésének és tagadásának izgatottsága, Csáth Géza őszének lomhasága szunnyadt mindkét produkcióban.
Most újra Csáth és újra Fekete Péter.
- A Csáth-szöveg újbóli és újbóli felfedezése, egymáshoz viszonyított különbözősége, hiteles tapasztalata csak olyan művészek érzékenységében történhet, akik képesek lesznek egyben látni saját lelkük alakváltozásait és az élet körforgásában rejlő lázas eseményeket - mondja a rendező, aki a Kis Emma című Csáth-novella színpadi változatát rendezi ezúttal Szabadkán a Népszínház Magyar Társulatának tagjaival. A rendező munkatársai: Döbrei Dénes (Franciaország), Hornai Anita (Budapest), Dér Zoltán (Szabadka), Brestyánszki Boros Rozália (Szabadka), Kreszánkó Viktória (Szabadka).
Megkérdeztük:
- Nem először ,,viaskodsz' Csáth-szöveggel?
- A közelmúltban Cardiffban már dolgoztam Csáth-szövegen, természetesen angol nyelven. Sikamlós terepre tévedtem. Sokáig éppen hogy csak megtűrt olvasmány volt egy-egy munkája. Igazán csak az elmúlt évtizedek során lett elismert szerző... Sokan ma is hümmögnek, ha valaki valahol említést tesz a szabadkai születésű íróról... Hogy vagyok vele én? Jómagam szeretek példaképekre találni. (Egyszer talán szeretnék magam is példaképpé válni.) A fiam számára vajon ajánlhatom-e Brenner Józsefet példaképül? Ezerszer tettem fel magamnak e kérdést, s megértem, hogy a majd száz év alatt ha fel is tette néha valaki, legtöbbször határozott ,,nem'-mel csúsztatta vissza a fiókba az anyagot. Állíthatom-e a 17 éves fiamnak példaképül Csáthot, s ha én is a ,,nem' mellett voksolok, akkor vissza kell-e zárni a fiókot? Amíg én ezen tépelődtem, arra lettem figyelmes, hogy a 15 éves lányom egymás után falja a Csáth-műveket. Feltöri az én képzeletbeli fiókomat és szó nélkül - a példakép ide vagy oda elemzés mellőzésével - fejest ugrik a csáthi őrületbe... Illik megfejteni ezt az embert. Értsük meg ,,őrületét' és lángelméjét. Forduljunk meg mély gödreiben, járjunk táncot érzelmi csúcsain. Ha mi nem tesszük meg ezt, megteszik helyettünk a gyerekeink.
Elemezzük-e Csáthot, vagy üzenünk vele?
- Elemezzük azért, hogy találjunk valamit, amivel aztán üzenhetünk. Ha arra gondolunk, milyen érzésekkel távozhat majd a közönség a színházból az előadás megtekintése után, akkor biztosak lehetünk abban, hogy a kerek, egyszerű, felismerhető novellát, a Kis Emma történetét mindenképpen magával viheti (ha akarja). Gyerekek, gyerekcsínyek, sok muzsika, mozgás után mozgás. Ez az alapszint... Hónapok óta elemezzük az anyagot. Összedugtuk a fejünket, összeömlesztettük, amit Csáth világáról tudunk. Lesz ennek ,,hozománya'. Mesélünk majd drogról, képzeletről vágyakról, orgazmusról és beteljesedésről, ezeknek ,,áráról' is szólunk. Bálványokról és hiányzó példaképekről, szerelemről és szeretetnélküliségről mesél nekünk Csáth (ha figyelmesen olvassuk).
- Munkásságában mit tartasz a legfigyelemreméltóbbnak?
- Önvallomása megdöbbentő. Nyers naturalizmussal felrajzolt, vállalt sorsa felemelt mutatóujj legyen számunkra. De ahhoz, hogy ezt a felemelt mutatóujjat magunktól érezzük és ne egy damagóg, didaktikus, ejnyebejnyének lássék, ahhoz meg kellett ismernünk Csáth eufóriáját, átéreznünk, megélnünk, sejtetnünk a szellemi és testi, érzelmi csúcsait, orgazmusait... Valaki nemrég azt mondta: ,,Csáth Szabadka pozitív démona'. Nos, tőlünk is függ, hogy életünkre, mindennapjainkra, döntéseinkre pozitív hatással tud-e lenni ez a ,,démon'.
- Kenyeredet csaknem tíz évig illuzionista bűvészként kerested. De aztán elcsábított a színház. Várhatunk-e a előadásban ún. ,,trükköket'? Pontosítsunk: bűvésztrükköket?
- Trükköket nem, csodákat igen. A trükk önmagáért van, öncélú és a technika működteti, a csoda a néző fejében, agyában születik meg, üzenetet hordoz, és igazán nem fontos, hogy milyen technika áll, vagy egyáltalán áll-e a háttérben...
- Otthon érzed magad Szabadkán?
- Igen, meglehetősen itthon érzem magam ebben a városban, jóllehet még mindig idegennek számítok. Az ember ott érzi magát otthon, ahol megbecsülik, ahol azt érzi, hogy a munkájára szükség van, ahol nyitott füleket és szíveket talál. Sem a fülekkel, sem pedig a szívekkel nincs itt baj. Itt, most - szívvel csinálunk színházat, álmodjuk, megálmodjuk Csáth álmait...