Az idő kérlelhetetlenül múlik. Egyre csak siet, nem áll meg soha. Így múlik el szinte egyetlen szempillantás alatt az életünk. Napokra napok, hetekre hetek halmozódnak, mígnem arra kapjuk fel fejünket, hogy igen-igen terebélyes már a számunkra jelentős múlt képzeletbeli tarisznyája...
Ez az év is továbbszáll, akárcsak minden ezt megelőző. És jön egy újabb, amely vagy új távlatokat nyit meg előttünk, vagy egyre gyakrabban késztet majd minket a múlt - ezen belül a most elfogyó esztendő - kellemes és örömteli eseményeinek a felidézésére. És ahogy a rohanó folyó vize magával sodorja a fölé hajló faágakat, úgy a múló évek is magukkal viszik életünknek egy-egy töredékét. De semmi, ami igazán fontos, nem megy el mellettünk még a távozó évekkel sem. Hiszen a fontos dolgok bennünk történnek, a legmélyebb valónkban, és nem szakadnak ki onnan, amíg csak létezik számunkra a múló idő...
Mit visz magával 2006? - kérdeztük olvasóinktól.
Dr. HARMATH Károly ferences rendi szerzetes, Újvidék:
- Viszi magával a külsőt, a színt, mint az őszi szél a lombhullató fa leveleit. A fa marad, az élet megy tovább. Számomra az idő nem tolvaj, hanem emberi növekedésem közege. Nem siratom a múló éveket, habár szeretem a létezést az időben. Nem siratom az időt, mert sok mindennel megajándékozott. Az örömök és a szenvedések a múlt évben is egyaránt nyereséget jelentettek számomra. Nyomot hagytak bennem, és ezt nem lehet kitörölni. Most már rajtam múlik, hogy hogyan rendezem őket. Az elmúlt év örömei között kell említenem, hogy sok embernek tudtam támaszt és lelki vigaszt nyújtani élő- és írott szóban egyaránt, hogy drogrehabilitációs közösségünkben, a Tauban reményt tudunk adni a szenvedélybeteg fiataloknak, hogy a dreai Lurkó-házban a nehéz körülmények között élő gyerekeknek támaszt adhattunk. A szenvedéseket sem tudom kizárólag negatívumként kezelni, hiszem, hogy a megpróbáltatásokban erősödtem, fejlődtem vagy épp felfedeztem emberi gyöngeségeimet. A negatívumok között azoknak az alkalmaknak az elszalasztását említem, amelyek során valakinek jót tehettem volna, és nem tettem meg. Meg azt, hogy nem mindig sugároztam az igazi szeretetet, és azt, hogy életvitelemben nem voltam mindig következetes a vállalt evangéliumi eszmények megvalósításában. Abban reménykedek, hogy az ajándékba kapott idő a szeretet begyakorlásának és megvalósításának a helye lesz számomra, hiszen vallom - Szent Pál apostollal együtt -, hogy csak a szeretet örök.
FEKETE J. József irodalmár, Zombor:
- Tőlem a negyvenkilencedik életévemet viszi 2006, ami arra int, hogy ideje volna valamiféle számvetést készíteni, ám még mindig nagyon távol áll tőlem az összegzésre való hajlam, csak a részletek élnek bennem, miként én is csupán a részletekben élek. (Aminek semmi köze a közmondáshoz, miszerint az ördög a részletekben lakozik.) Volna mit mondani a búcsúzó esztendő politikai történéseiről, gazdasági eseményeiről és szociális kérdéseiről, de ez inkább a szintetikus és hozzáértő elmék feladata. Önző módon inkább magamról beszélek. Megjelent egy kötetem, ami jó. Egy másik, aminek meg kellett volna jelennie, nem jutott el a kiadásig, ami meg rossz. Írtam hetvennyolc irodalmi dolgozatot, melyek legtöbbje már meg is jelent, zömmel külföldön. Másfelől, a hiánypótló tevékenységű Berta Ferenc Zsebszínház vezetőivel, Győrfi Sándorral és Győrfi Klárával együtt öt esztendőt tudhatunk magunk mögött, 2006-ban tizenhárom programot nyújtottunk a mellettünk kitartó közönségnek. Több helyre nem jutottam el azok közül, ahol számítottak rám, ugyanakkor sikerült több ismeretséget barátsággá mélyítenem, közben - későn kapcsoló és későn érő természetemnél fogva, illetve amiatt, mert visszavonult életvitelembe a művek bejáratosak, nem pedig az emberek és institúciók - csak most csalódtam személyekben és intézményekben, amelyekkel szemben korábban is lehettek volna fenntartásaim. Szerencsére ezek számomra nem megrázó történések, eleve nagyobb hatással vannak rám az előremutató és pozitív töltésű események, az például, hogy környezetünkben kiváló irányba mutató művészi törekvésnek lehetünk tanúi, ami műhelyként működhet, és hogy olyan szépirodalom születését láthatjuk közvetlen közelről, amely úgy kíván előretekinteni, hogy nem vagdalkozik semmilyen irányba, nem támadja előzményeit, nem óhajt semmivel se szakítani, hanem a saját helyét építi az irodalom és a művészet világában. Ezt remélhetőleg nem sodorja magával a 2006. esztendő.
NAGY Margit, a Vajdasági Magyar Pedagógus Egyesület elnöke, Újvidék:
- Mit visz el a 2006. év? Csak azt viheti el, ami létezett. Gazdagok voltunk mi átlagemberek? Nem. Tehát nem vitte el a gazdagságunkat. Összefogtak-e valaha a vajdasági a magyar pártok? Nem, tehát az összefogást sem vihette el. Érvényesültek-e a kisebbségi jogok? Nem, tehát ez is maradt a régiben. Megszűnt-e a politika és a gazdasági bűnözés összefonódása, a korrupció? Nem, tovább virágzik, a korrupciós listán a 163 ország közül a 91. helyen állunk. Kiadták-e a háborús bűnösöket? Nem, itthon ünneplik a karácsonyukat és az újévüket.
Amit mégis elvitt: az inflációt, de mesterséges úton. Elvitte az alacsonyabb élelmiszer- és energiaárakat. Elviszi az anyaországi közalapítványokat, a támogatások egy részét, néhány emberben a bizalmat és még sok mindent.
De a legnagyobb kincset nem viheti el senki és semmi. Akinek van, annak ezért a kincsért érdemes nekivágnia a 2007. évnek. Ez pedig a hit, a remény és a szeretet. Ebben próbáljunk elsők lenni.
GAJDA Ilona szabadkai nyugdíjas:
- Az 50-es éveimet viszi magával, 2007-ben ugyanis már betöltöm a 60-at. Nem volt könnyű az életem, de sok szép dologgal ajándékozott meg. Három gyermek és egy szerető férj. Ennyi talán éppen elég is a boldogsághoz. Hiszen az életünket olyanná formáljuk, amilyet magunk is megérdemlünk. A 2006. év elvitt néhány nagyon kedves rokont és ismerőst minden élők útján. És elvitt egy újabb esztendőt mindannyiunk életéből. Ez a dolgok rendje-sora, és ez ellen semmit sem tehetünk. Bizakodva várjuk az új évet, hátha hoz valamit, ami boldogabbá teheti a soron következő esztendőket.