A könyv, az olvasás örömet nyújt annak, aki értékeli a papírra rótt betűk által kikerekedő történetet, az író mondanivalóját. Egy könyv már a külsejével is képes elvarázsolni bennünket, de ennél sokkal fontosabb a benne megfogalmazódó élettörténet, történelmi esemény, útleírás vagy akár mese. Az olvasás által gazdagabbak leszünk: gyarapítjuk ismereteinket, csiszoljuk a szókincsünket, növeljük szó- és fogalmazási készségünket. Olyan világrészekre, távoli tájakra és nem létező meseországokba juthatunk el, ahova csak a képzelet és a könyv olvasása röpíthet bennünket.
Rohanó világunkban, amikor szinte alig jut idő egymásra, amikor az életünket a számítógépek irányítják és fonják elviselhetetlenül szoros béklyóba, jólesik meg-megállni egy kis időre: olvasni, hogy a szereplőkkel együtt göngyölíthessük fel a leírt történet kusza szálait. Ilyenkor óriásnak érezzük magunkat, aki éppen egy világmegváltó titkot próbál megőrizni az utókor számára. Ez egy szerepjáték, amelyben mi magunk is vállalunk egy-egy epizódszerepet. Legtöbbször éppen a főszereplő bőrébe bújva igyekszünk kijutni a néha véget nem érőnek tetsző útvesztőből. De megéri. A könyv igazi jó barát, mielőbb meg kell szerettetnünk gyermekeinkkel is.
Mit olvasott legutóbb? A héten erre a kérdésre kerestük a választ.
BERÉNYI TAKÁCS Klára zentai fordító és könyvtáros, az Újvidéki Rádió Tisza menti tudósítója:
- John Steinbecknek az Érik a gyümölcs című könyvét. A kedvenceim közé tartozik, ezért már nem először olvasom. A televízióban inkább a vitaműsorokat, a stúdióbeszélgetéseket kísérem figyelemmel. Az ,,újraolvasás' útján a Nagy Könyv c. műsor indított el. Ekkor ébredt fel bennem ismét az olvasás iránti szeretet érzése, amely sokkal értékesebb időtöltésnek bizonyul számomra, mint bármilyen más szórakozás. Ha látom a betűket, és el tudok gondolkodni a történeten, a könyvet a kezemben tartva már van egy élményem, amit csak az olvasás adhat nekem. Tizenkét éves lehettem, amikor elolvastam az Elfújta a szél című nagy sikerű regényt. Még dolgozatot is írtam róla, illetve a magam elképzelései alapján folytattam a történetet. Majd később, amikor megnéztem a regényből készült filmet, bizony, nagyot csalódtam. Az általam az olvasás során elképzelt szereplők és helyszínek nem olyanok voltak, mint amilyeneknek én a képzeletem révén láttam őket. Éppen ezért érzem úgy, hogy egy film soha nem érhet fel a könyvben leírtakkal. Mert az olvasás szabaddá teszi a fantáziánkat, és ezt az illúziót csak lerombolhatja egy film, amely általában sűrítve mutatja be a történetet. Az utóbbi időben szívesen olvasok történelmi vonatkozású könyveket a férjemmel együtt. Ő is nagyon szeret olvasni, amiről a több száz kötetből álló saját könyvtárunk is tanúskodik. Tavaly decemberben elkezdtük a könyveinkről számítógépes nyilvántartást vezetni, és most döbbentünk rá, hogy milyen sok van belőlük. Igaz, a legtöbb lexikon, kézikönyv, szakkönyv és szótár, de szép számban akad közöttük világirodalmi remekmű és verseskötet is. Az utóbbi néhány évben pedig különböző országok térképeit gyűjtjük. Lehet, hogy többen furcsállják ezt, de számunkra örömet szerez. Csakúgy, mint maga az olvasás is.
TÉNYI Ildikó temerini biztosítási tanácsadó:
- Jelenleg Franz Kafka elbeszéléseit olvasom. Kafka műveit egyébként is szeretem, mert történetei fordulatokban gazdagok, stílusban kimértek, ugyanakkor hihetetlen módon képesek ébren tartani az olvasó figyelmét. Olyan részletesen ábrázolják a szereplőket és a helyszíneket, hogy az olvasó úgy érzi, maga is jelen van a történetben. Az ebben a kötetben leírt elbeszéléseiben ugyan hétköznapi eseteket mond el, de olyan szövegkörnyezetben és olyan frappáns fordulatokkal tarkítva, hogy olvasásukkor már-már megfeledkezem az elbeszélés alapjául szolgáló történet hétköznapiságáról. Már gyermekkoromban is nagyon szerettem olvasni. Édesapámnak rengeteg könyve volt, emellett rendszeresen eljártunk a könyvtárba, ahol kedvemre válogathattam a szebbnél szebb könyvek közül. Nyolcévesen már szinte minden pöttyös könyvet elolvastam. Akkor szerettem meg Szabó Magda stílusát. Az ő könyvei közül az Álarcosbál és a Randevú órarenddel című pöttyös könyvek a kedvenceim. Nem vagyok válogatós, már ami az olvasnivalót illeti, de azért kétszer is átgondolom, melyik könyvet vegyem a kezembe. Ez a hangulatomtól is függ. Van olyan időszakom, amikor kizárólag verseket olvasok. Többször elolvastam már Radnóti, Babits és Vörösmarty összes költeményét, de az Egri csillagok is kedvenceim közé tartozik. Vannak könyvek, amelyektől egyszerűen nem tud elszakadni az ember. Így vagyok az Édentől keletre című Steinbeck-regénnyel is. Nagyon fontosnak tartom, hogy a gyermekeinkkel megszeretessük az olvasást, hiszen olyan élményt nyújt számukra, amilyent egyetlen film- vagy színpadi előadás sem. A könyv igazi barát, amelyet bármikor segítségül hívhatunk, ha magányosak vagyunk, vagy ha valami bántódás ér bennünket. Arról nem is beszélve, hogy az olvasás gazdagítja a tudásunkat, a szókincsünket, amitől értékesebbé válunk nemcsak mások, hanem a magunk szemében is.
KISS Gusztáv, a szabadkai Városi Könyvtár bibliográfusa:
- A könyvtár helyismereti állományához fűződő munkám során Szabadka történetébe többször belelapozok. A polgári múlt megértésében megkerülhetetlenek Fenyves Ferenc írásai. A Bácsmegyei Napló, a majd négy évtizedig megjelenő (1903-1941) liberális/demokrata napilap egyik szerkesztője és tulajdonosa volt, aki a német (európai) újságíráson nevelkedve, a vidékies, az itt elfogadott urambátyámos zsurnalisztika stílusával szemben a szabadelvű, a korszerű polgári jogállam vízióját hozta és fogalmazta meg napról napra írásaival. A napilap oldalain csaknem fél évszázadon keresztül a helyi és a világesemények regisztrálásában és az ezekhez fűzött reflexióiban a szabadkai polgárság szociográfiája körvonalazódott, jó hírű nyugatos mintákkal, az új arcú kultúra, a polgári demokrácia megteremtésének a szándékával. A város pedig igenis formálódott a meghirdetett polgári mintákat követve. A Még egyszer elmondom... című, 1938-ban megjelenő posztumusz kötet egy újságot író és csináló ember küzdelemibe, emelkedett céljaiba és kudarcaiba, önfeláldozásába és öniróniájába enged betekinteni. Az újságírás egynapos műfaj, másnapra már meghal, mondogatta, de éppen ő volt az, aki vidékünkön cáfolni is tudta mindezt: írásai távoli hangok, de amelyek ma is élnek, mit sem veszítve színükből az elmúlt évtizedek alatt. Szerkesztői munkájáról csak annyit, hogy a Bácsmegyei Napló lapjain olvasható Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső, Csáth Géza, Benedek Marcell, Kodolányi János, Móricz Zsigmond, Babits Mihály, Illyés Gyula, József Attila neve is...