Csernik Árpád csoportjának bemutatója

Július utolsó hetében tartották meg Zentán a Vajdasági Magyar Amatőr és Diákszínjátszók Táborát, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség és a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet szervezésében. Az amatőr színjátszó csoportok képzéséért néhány évvel ezelőtt létrejött táborba az idén már szinte az egész Kárpát-medence területéről érkeztek vendégek, így az immár harmadik MAdT az eddigieknél is népesebb és színvonalasabb volt.
A tábor ötvennél is több résztvevővel büszkélkedhetett, közöttük vajdasági fiatalokkal, de érkeztek Muravidékről, a Drávaszögből, Magyarországról, Erdélyből és a Felvidékről is vendégekkel. Mindez a Kárpát-medencei Magyar Közművelődési Kerekasztalnak hála valósulhatott meg, mely szervezetnek a szomszédos országok magyar művelődési intézetei a tagjai. Ezek az intézmények számos ponton együttműködnek egymással, így az oktatásban és képzésben sincsenek már korlátjai a kölcsönös kapcsolattartásnak. Az idén tehát megnyíltak a határok ezen a területen is, ami a későbbi szakmai együttműködés tekintetében is rendkívül fontos lépésnek számít. Az idei MAdT azonban nemcsak a résztvevői száma tekintetében tért el a többitől, hanem a programjában is voltak jelentős újdonságok: szervezői gazdag kísérőprogramról gondoskodtak. A magyarkanizsai Ozoray Árpád Magyar Művelődési Egyesület Versmondó és Színjátszó Csoportja Garaczi László Csodálatos vadállatok című kortárs darabját mutatta be, annak az Oláh Tamásnak a rendezésében, aki már tavaly is részt vett a táborban, éppen a Perényi Balázs vezette rendezői csoportban. A múlt évi MAdT után született meg Tamás Garaczi-rendezése, így az előadás egyben a rendezői csoport egyik munkaanyaga is volt. Tavaly Hajvert Ákos is tagja volt a csoportnak, azóta egy izgalmas Tolnai-versösszeállítást rendezett. Ezt a munkáját a bácsfeketehegyi Podolszki Versmondó Kör előadásában láthatták Zentán a tábor részvevői. De a hagyományokhoz híven ezúttal is közösen tekintették meg a Tanyaszínház legújabb előadását, A falu rosszát Csantavéren.
A táborban a munka ezúttal négy szekcióban folyt, három színjátszói és egy rendezői csoportban. A rendezőit, akárcsak tavaly, ebben az évben is Perényi Balázs drámapedagógus, kritikus, Budapest egyik legnevesebb drámatagozatos gimnáziumának, a Vörösmartynak a tanára vezette. Számos országos és nemzetközi fesztiválon nyert már rendezéséért díjat, de elméleti szakemberként is igen elismert Magyarországon. A színjátszó csoportok vezetőinek névsora: Gyombolai Gábor színész-drámatanár - a közép-európai viszonylatban is jelentős színházi nevelési társulat, a Káva társulat oszlopos tagja -, Táborosi Margaréta színésznő - a Tanyaszínház idei előadásának rendezője, a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem rendezőszakos hallgatója - és Csernik Árpád színész - a Szabadkai Népszínház művésze, számos remek amatőr előadás rendezője. A mozgást Uray Péter mozgásművész tanítványa, Vig Ágnes mozgástréner oktatta, jelenleg Budapesten tanít több drámatagozatos gimnáziumban, a beszédtanár pedig Fort Krisztina volt, e hivatás egyik legelismertebb magyarországi szaktekintélye, egykoron Montágh Imre asszisztense volt. A szakembereket elsősorban az a pedagógiai szemlélet vezérelte, hogy ők nem megmondhatói, hanem csupán segítői annak a folyamatnak, amelynek során a színjátszókban megszületik egy-egy ötlet, a színpadon pedig létrejön egy-egy valódi színházi pillanat. Éppen ezért az elméleti és gyakorlati foglalkozások, valamint a műhelymunkák során is igyekeztek ugyan segíteni, mederben tartani az alkotói folyamatot, ám a fiataloknak főleg egyedül kellett megoldaniuk a feladataikat. Mindezzel elérték: kis tanítványaik önmagukhoz képest is rengeteget fejlődjenek, illetve erőfeszítéseik által önállóságot tanuljanak. Nem meglepő tehát, hogy a tábor zárórendezvényén, az ünnepélyes gálaműsoron látottak mindenkit lenyűgöztek, és hogy az egybegyűltek a produkciók mindegyikét vastapssal jutalmazták, valamint hogy a gála után a résztvevők őszinte lelkesedéssel összegezték tapasztalataikat. A szabadkai Pintér Noéminek például a fantasztikus jelző jutott először eszébe az élmény hatására.
- Két évvel ezelőtt jártam már itt, tavaly azonban sajnos nem sikerült eljutnom, de az idén eltökélt szándékom volt újra részt venni a táborozáson. Táborosi Margaréta személyében csodálatos csoportvezetőnk volt, kitűnően tudott instruálni bennünket, rengeteg hasznos gyakorlatot végeztünk az órákon. Margaréta kivételes tehetségű színésznő és rendező, mindannyiunk számára óriási élmény volt vele dolgozni. Csehov Cseresznyéskertjét készítettük el az irányításával a gálára. Ehhez a darabhoz nagyon sok helyzetgyakorlatra volt szükség, többféle szituációt kipróbáltunk, különféle állapotokba kellett beleilleszkednünk, és ez, mint a színdarab bemutatásakor a visszajelzésekből kiderült: nagyon jól sikerült.
Noémi szerint először valamennyien megdöbbentek, amikor a csoportvezető azt mondta nekik, hogy a Cseresznyéskertet dolgozzák fel, mert tudták, hogy igen elmélyült drámáról van szó. Csakhamar egyértelművé vált azonban számukra: úgy kell elkészíteniük, hogy az tartalmas, ugyanakkor élvezhető is legyen, bár ez az idő rövidsége miatt egyáltalán nem tűnt könnyű feladatnak. Amikor elkezdték olvasni a szövegkönyvet, közösen választották ki a részleteket, a karaktereket, a rendezőnő pedig úgy próbált építkezni, hogy mindenki tartalmaiból merítsen valamennyit, így - ahogyan Noémi fogalmaz - mindenkinek a lelke belekerült a darabba.
Az adai Szalai Bence először vett részt a táborban, és mivel késve érkezett, a beilleszkedési nehézségektől tartva némi szorongás volt benne, de ez már az első napon elmúlt, ő is mindvégig kiválóan érezte magát.
- A tábor minden napja kimerítő volt számunkra, fizikailag és szellemileg egyaránt. Megfeszített volt a tempó, a nap végére alig éltünk már. De mindenképpen megérte, hiszen rendkívül élveztük a munkát az első perctől az utolsóig. Minden képzeletet felülmúltak az itt szerzett tapasztalatok - magyarázta Bence, majd hozzátette: - Azt nem tudom felmérni, hogy amatőr színészként mennyit fejlődtem. Sok új tapasztalatot szereztem, és ezeket az élményeket nemcsak a színpadon, hanem az életben is hasznosíthatom majd. A szervezők igazán kitettek magukért, az oktatóinkkal pedig élményszámba ment együtt dolgozni. Igaz, a mozgásórák néha gyilkosak voltak, Ági rendesen megizzasztott minket. A beszédórákat nagyon fogom hiányolni, Fort Krisztinának szinte minden egyes szavát, amit a szép magyar beszédről, az artikulációról vagy akár a szóvégi mássalhangzókról mondott, szivacsként szívtam magamba. Azt hiszem, a reggeli kávé mellé ezentúl előveszek majd egy-két nyelvtörőt is. A csoportvezetőnk, Maró egy igazi angyal. Mindvégig türelmes és megértő volt velünk, ugyanakkor megkövetelte, hogy maximálisan koncentráljunk az adott feladatra. å az élő bizonyítéka annak, hogy a profizmus egyáltalán nem korfüggő. Közhely vagy sem, valóban családként tekintettem a csapatra, várom a viszontlátást és a következő közös munkát!
A táborban most vett részt először a zentai Verebes Judit is, és mivel remekül érezte magát, máris nagyon várja a következőt.
- Egy igen kemény munkával és rendkívül jó hangulatban eltöltött hét van mögöttem, ezért úgy gondolom, nagyon sokféle szempontból hasznos volt számomra mindaz, amit átélhettem. Ami a színjátszást illeti, úgy érzem, hogy a táborban folyó munka sokat segített mind színészi, mind beszédtechnikai szempontból fejlődnöm, sok új dolgot megtanulnom. Mindemellett azonban a színpadi mozgásra is nagy hangsúlyt fektettünk. Számomra ez elsősorban azért örömteli, mert általa kicsit helyrerázódott a kondícióm is... - ecsetelte lapunknak nyilatkozva, majd hozzáfűzte, nagyon örül annak is, hogy rengeteg új emberrel ismerkedett meg, új barátokat szerzett, különösen pedig annak, hogy új nézőpontokkal is megismerkedhetett.
Szintén először vett részt a Vajdasági Magyar Amatőr és Diákszínjátszók Táborában a törökkanizsai Kónya Róbert is, noha már korábban is lett volna rá lehetősége. Mindezt csupán azért hangsúlyozta, mert elmondása szerint igencsak megbánta azt, hogy korábban nem vett részt a tábor munkájában.
- Számomra is hihetetlen és megfoghatatlan az a különleges légkör, amely ez alatt az egy hét alatt ebben a közegben kialakult. Újra bebizonyosodott számomra, hogy más-más ember más-más világszemlélettel csodálatos dolgokra képes együtt. A táborban legelőször az időt tanultuk meg értékelni, hiszen mivel az előadások időbeosztása hajszálpontos volt, ha az ember harmincpercnyi pihenőt kapott, akkor azt biztosan pihenéssel töltötte el, és nem másféle elfoglaltságokkal. Természetesen szakmailag is rengeteget tanultunk. Beszédtechnikát, mozgástechnikát, színpadi technikát és sok egyebet is. Olyan dolgokat, amelyeket később is hasznosítani tudunk - magyarázta, hozzátéve: nagyon örül annak, hogy részese lehetett mindennek, szerinte ugyanis ez az egyetlen olyan tábor, ahol valóban megszületnek azok a sokat emlegetett barátságok is, de hát nem csoda, hiszen itt szinte minden a bizalomra épül.
Hasonlóképpen vélekedett az Erdélyből érkezett Tóth Andrea is, aki a többiektől eltérően nem valamelyik színjátszó csoport, hanem a rendezők csoportjának a munkájában vett részt. åt már a felhívás is meggyőzte arról, hogy színvonalas képzésről van szó, szerencsére nem kellett csalódnia, sőt, sokkal többet kapott annál, mint amit várt.
- A táborban nagyon jól éreztem magam, rendkívül igényes felkészítésben volt részem, olyanban, amilyenre azt hiszem, Erdélyben sincs példa, legalábbis eddig nem tapasztaltam azt, hogy amatőr színjátszókkal vagy rendezőkkel ilyen igényesen foglalkozzanak a szakemberek. Az elmélet mellett a gyakorlatba is belekóstolhattunk, műhelymunkákon vehettünk részt. A gálára ugyan nem készítettünk semmiféle konkrét produkciót, ugyanis ezúttal inkább a hosszabb távú felkészítésre helyezte a hangsúlyt a csoportvezetőnk, aminek később majd nagyon nagy hasznát vesszük, de úgy érzem, az itt kialakított emberi és szakmai kapcsolatok is hasznosak. A csoportvezetőnk, Perényi Balázs Shakespeare Rómeó és Júliáját választotta tárgyul, amit már valamennyien ismertünk, így elsősorban a szöveg feldolgozásának és színpadra állításának különböző momentumaira helyeztük a hangsúlyt, ugyanakkor sokat foglalkoztunk azzal is: csoportvezetőként hogyan kell összefogni egy csapatot, hogyan kell feloldani, instruálni a fiatalokat és hasonlók - összegezte tapasztalatait Andrea, a tábor erdélyi vendége.
A résztvevőkön kívül a szervezők is elégedettek, nyilván nem alaptalanul. Lódi Andrea szerint ilyen jól sikerült gálaműsora még nem volt a MAdT-nak. Ez egyértelműen azt bizonyítja, hogy minden egyes csoportban igazán színvonalas munka folyt.
- A színjátszó csoportok vezetői mindvégig arra törekedtek, hogy a gyerekek, a fiatalok kreativitását minél inkább felszínre hozzák. Mindhárom csoportvezető úgy állt hozzá a munkához, hogy nem akarta megmondani, mit hogyan lehet kifejezni a színpadon, hanem csak segíteni szeretett volna benne, vagyis abban, hogy önmagukban megleljék. Ez a folyamat pedig nagyon izgalmas pillanatokat szerzett. A rendezői csoportban is rendkívül sokrétű munka folyt, elmondása szerint valamennyi résztvevő nagyon sokat tanult, bár a mértékét természetesen egyelőre még nem tudjuk lemérni, az majd csak a következő évi rendezéseik tükröződik igazán - magyarázta Lódi Andrea. Mint mondta, nagyon örül annak is, hogy sikerült érvényesíteniük a határok felett átívelő kapcsolatteremtés elvét, hisz a táborba az egész Kárpát-medence területéről érkeztek vendégek, így aztán igen élénk és érdekes beszélgetések alakulhattak ki, melyek során valóban sokrétű megvilágításba kerülhetett egy-egy problémakör, mindenki javára. A szervezők egyelőre nem tudják pontosan, hogy milyen irányban fejlődik majd tovább a Vajdasági Magyar Amatőr és Diákszínjátszók Tábora, az azonban biztos, hogy a VMMI és a VMMSZ munkatársai segítségére ezentúl is számíthatnak a vajdasági magyar amatőr színjátszó csoportok a minél színvonalasabb, minél élvezetesebb előadások létrejötte érdekében.