Szabadkán született, mindhárom nővére a Népkörben műkedvelősködött, s mivel az öccsüknek azt mondta az édesapa: ,,Magyar ember hegedűt tart a kezében', megtanult muzsikálni a vonós hangszeren, de zongorázott is - 1936-ban elkerült a Bega-parti városba, Nagybecskerekre, ahol Nyáray Rezső, a ,,Rudi bácsi' azonnal lecsapott rá, és azonnal felléptette a Vadvirág című színjátékban, egy gatyás paraszt szerepében - A háború befejeztével felélénkült a tevékenység a helybeli Petőfi Művelődési Egyesületben, szerepelt Miroslav Krleža Agóniájában is - Egy tehetséges generáció pótolhatatlan tagja volt, megmaradt műkedvelőnek, de egy alkalommal a hivatásos magyar társulat Zilahy Lajos-darabjában is fellépett.
Voltak idők, amikor egy-egy mozgalomnak még a rossz tendenciáit sem volt szabad szikrázó szemmel, dühödten bírálni, mert ne feledjük: nálunk, itt, a Vajdaságban minden a műkedvelőkkel kezdődött, ők voltak azok, akik már 1919-ben - például Nagybecskereken - színházi, magyar nyelvű színházi előadást hoztak létre, s 1945-ben is - gondoljunk a Lúdas Matyira, amelyet a Bega-parti város amatőr színjátszói mutatta be - ők lendítették előbbre a mozgalmat, ők próbálták meg talpra állítani a vajdasági magyar színházkultúrát. Hivatásos színházaink hivatásos színészei - Szabadkán, Zomborban, Nagybecskereken és Bácstopolyán - a műkedvelők soraiból verbuválódtak, mégis olyan színésznagyságok uralták a színpadokat, mint Fejes György, Szilágyi László, Pataki László, Nagygellért János, Árok Ferenc, Heck Paula, Romhányi Ibi és mások.
Egy anekdota jutott eszembe a londoni Bond Streetről, az angol férfidivat központjáról, utcájáról: Egyszer egy új, modern cég költözött a konzervatív, szolid üzleti szelleméről nevezetes utcába, és mindenki megrökönyödésére a tulaj egy feltűnően nagy cégtáblát csináltatott a következő felirattal: ,,Anglia legjobb szabója'. Néhány házzal odébb dolgozott szerény műhelyében Black Lipót úriszabó. Belátta, hogy ő sem állhat ellen az új idők szavának, ezért új cégtáblát csináltatott, de mivel neki sokkal szerényebb műhelye volt, a felirat is sokkal szerényebb lett. Így szólt: ,,Black Lipót, az utca legjobb szabója'.
Mihalkovits Búza Ferenc is az utca legjobb szabója volt, a nagybecskerei utca legjobb szabója. Amatőr volt, műkedvelő, ha úgy tetszik, ,,dilettáns”, s az amatőrizmus azt jelenti, hogy valaki a programját nem hivatásos színészekkel, hanem amatőrök közt vagy amatőrökkel akarja megvalósítani. Mihalkovits Búza Ferenc pályájának a végén, az ötvenes évek derekán azt mondta egy alkalommal:
,,Vajon szabad-e az amatőrizmus lobogójára írni annak a Hevesinek a becsületes nevét, aki a Tháliában már a kezdet kezdetén olyan amatőröket hívott színpadára, mint Törzs Jenő és Somlay Artúr?'
A nagybecskereki műkedvelő Szabadkán született, heten voltak testvérek. Nővérei, egyszerre mind a hárman az egykor gazdagabb tevékenységet szorgalmazó Népkörben gazdagították tehetségükkel a mozgalmat. Ferenc számára akkor kedvező szelek fújtak, mert ingyen nézhette az előadásokat. Az iskolában az énektanára megállapította, hogy kitűnő a hallása, de a vonót az édesapja adta neki, azt mondván: ,,Magyar ember hegedűt tart a kezében', (Ferenc megtanult zongorázni is.) Az érettségi után, 1936-ban elkerült a családjával Nagybecskerekre. Búza Ernő papírkereskedésben helyezkedett el. Emlékszem, a Mesinger gimnáziumba menet minden reggel - máskor délután, a gimnáziumi órarendtől függően - belestem a kirakaton, hogy egy pillantást vethessek ,,Feri bácsi' mosolygós, derűs arcára. Nyáray Rezső, a ,,Rudi bácsi' természetesen azonnal lecsapott Ferencre, azonnal felléptette a Vadvirág című színjátékban. Egy gatyás paraszt szerepében debütált az a műkedvelő, aki az évek során a Bega-parti műkedvelő-mozgalom oszlopos tagja és motorja lett. Ferenc a Vadvirágban egy vasvillát vitt be a színpadra - szó nélkül. Megtapsolták. Sok-sok évvel a történtek után Ferenc a nagybecskereki hivatásos magyar társulat előadásában, Zilahy Lajos Zenebohócaiban is fellépett. Egy színpadon Dürrigl Juhász Zsuzsával, Gyapjas Marikával, Fa Jenővel, Babinszki Istvánnal és a többiekkel. (Ezt az előadást a szabadkai Garay Béla rendezte.) S megtörtént az, amire senki sem számított: Ferenc a rendező utasítása szerint a cirkuszi környezetben játszódó darabban egy madárkalitkával a vállán vonult át a színen, szó nélkül (mint a Vadvirág esetében). Megtapsolták. S megtapsolták akkor is, amikor Ferenc a színpadon ünnepelhette meg munkásságának negyvenedik évfordulóját. Megtapsolták, mert tudták, hogy Ferenc nemzedékének pótolhatatlan tagja volt sokáig, aki a munka folytatására ösztökélte Kovács Istvánt, Zádor Imrét, Rosuly Csédót, Jakabfalvy Gézát, az akkor még pelyhes állú Izelle Károlyt...
Gyakran lépett fel a Petőfi Művelődési Egyesület előadásaiban. Szerepelt Miroslav Krleža Agóniájában is, s esténként, szombat esténként a baráti összejöveteleken a zongorát, hajnaltájt a hegedűt szólaltatta meg a vendégsereg legnagyobb örömére. Összenőtt a színpaddal, s amikor utoljára lépett fel, mindössze ennyit mondott: ,,Nélkülem is muszáj folytatni...'
Utcát nem neveztek el róla, neve még a Bokrétában sem található, de a Bega-parti város színházkedvelői tudják: Mihalkovits Búza Ferenc jó alaposan megtanulta a szakmát, sok-sok tudatlanság, izgalom, nehézség, tanulás, kudarc és újratanulás után bukdácsolt el odáig, hogy a nagybecskereki közönség első számú kedvence legyen, egy amatőr színész, aki az igazi színházi hangulatot egy népszínműben vagy egy vígjátékban teremtett meg - utánozhatatlan szerénységgel és tehetséggel...