home 2024. február 25., Mátyás napja
Online előfizetés
Mese, amely mégis rosszul végződik
Gyurkovics Virág
2013.03.27.
LXVIII. évf. 13. szám
Mese, amely mégis rosszul végződik

Néhány hete annak, hogy Magyarkanizsán megnéztem a Gondolat-Jel Társulat második előadását, a Jean Cocteau szövege alapján színpadra vitt Vásott kölyköket. Azonnal megérintett a történet, a színpadi kép, de mindenekelőtt a színészi játék. A látottak leírására sokáig nem találtam megfelelő szavakat, most mégis megkísérlem papírra vetni a benyomásaimat.

Impressziók a magyarkanizsai Gondolat-Jel Társulat legújabb előadásáról

Néhány hete annak, hogy Magyarkanizsán megnéztem a Gondolat-Jel Társulat második előadását, a Jean Cocteau szövege alapján színpadra vitt Vásott kölyköket. Azonnal megérintett a történet, a színpadi kép, de mindenekelőtt a színészi játék. A látottak leírására sokáig nem találtam megfelelő szavakat, most mégis megkísérlem papírra vetni a benyomásaimat.

A Gondolat-Jel Társulat két éve alakult Magyarkanizsán. Tevékenységük kísérleti jellegű, egyelőre keresik a lehetőségeiket, mozgásterüket, és vizsgálják, hogy mit sajátíthatnának még el a szakma nagyjaitól. Előadásaikat olyan közönségnek szánják, amelynek van bátorsága adott dolgokat, kész sémákat újragondolni; amely a színházat nem pusztán szórakoztatási lehetőségként éli meg.

Faust: Esse Immor(t)alis című első előadásuk etűd jellegű, főleg improvizáción alapult. A darabbal elnyerték a Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók XVII. Találkozójának legjobb alternatív színházi produkciójáért járó, Bambach Róbert-díját. Második előadásuk, a Forgách András által színpadra adaptált Vásott kölykök című Cocteau-mű bemutatója január végén volt a magyarkanizsai Művészetek Házában. A formailag a klasszikus drámára emlékeztető mű előkészítése során az alkotók különösen figyeltek az egyéni megközelítésre: kiélezték a szövegnek mind a humorát, mind a tragédiáját.

A cselekmény azokat a bonyodalmakat dolgozza fel, amelyek az anyjuk elvesztése után magukra maradt Elisabeth és öccse, Paul körül szövődnek. A testvérpár egymásra utalva, mindössze egy-két jó barát mellett kénytelen felnőni, azaz boldogulni. Úgy formálják a világot, hogy a körülöttük forogjon (mint ahogyan a gyerekek általában teszik), azzal a különbséggel, hogy mellettük nem áll senki, aki ezt a gyermeki önzést kordában tarthatná. Körülményeik lassan vágyálmaikkal válnak egyenlővé, ezért egyre többször és egyre makacsabbul lép színre kettejük között, illetve másokkal szemben a könyörtelenség.

A valóság, az álom és a képzelet összemosódik, a kialakított intim világuk eltávolodik a ténylegestől. Nem vesznek tudomást a rossz dolgokról, de sokkal lelkesebben élik meg a jót. Elisabeth és Paul úgy rakosgatja (adja hozzá vagy veszi el) az emlékekből és az álomképekből álló mikrokozmoszuk építőköveit, ahogyan az nekik éppen megfelel. Valójában a körülöttük levő emberek — az Elisabeth-be reménytelenül szerelmes Gerard; a lányt feleségül óhajtó milliomos, Michael; a Paul legbelsőbb énjét őszintén szerető Agathe is — csak eszközök ebben a világban. A testvérpár számára nincsenek korlátok, gátak és nincs szégyenérzet sem, mindent legitimál a szeszélyes gyermeki logika.

Ennek a zárt univerzumnak a fenntarthatóságát vizsgálja az előadás, melynek legmélyebb hangulati völgye a belőle való kivonulás lehetősége, illetve e szándék meghiúsulása. A dráma elhiteti a befogadóval, hogy lehet jó ennek a mesének a vége, aztán valami — nevezzük sorsnak vagy véletlennek — mégis közbeszól.

Amatőr, de nagyon is tehetséges csapat építette fel ezt az előadást. Az egymás iránti szeretet, a színház iránti alázat, a szereplők kimondott és kimondatlan szavainak súlya, az üveges szemek, a nehéz tekintetek mind arról tanúskodnak, hogy van perspektívájuk ezeknek a színinövendékeknek. A kis játéktér minimalista, mindössze néhány textilszalag felhasználásával kialakított díszlete csupán jelzi, s egyszerre jól érzékelteti a terek és a történések váltakozását. A szolid vonalvezetésű ruhadarabok pedig a tervező hozzáértését dicsérik.

Elisabeth és Paul szinte végig pizsamában van a történetben. Talán ezért is juttatja eszembe egy másik mese világát, Sohaországot. Van valami Pán Péter-i ebben a színpadi miliőben. Szeretnék a helyükben lenni, mert őket elnézve, úgy érzem, túl korán engedtem el a gyermekkoromat, szívesen élvezném még a játék örömét. Számukra játékként tűnik fel a „kulcs” is, a belépő Sohaországba, aminek zárja egyszerre kattan a testvérpár előtt. Egy kicsit irigykedve gondolok arra, amikor az elsötétült színpadra meredve már csak a képzeletemben áll össze az utolsó kép, hogy Elisabeth és Paul örökre gyerek marad.

A Gondolat-Jel Társulat Vásott kölykök című előadását Oláh Tamás rendezte. A szerepekben Katona Gábort (Paul), Ábrahám Grétát (Elisabeth), Kovács Tamást (Gerard), Antóci Dorottyát (Agathe), Bicskei Katát (Mama/Mariette) és Muhi Lászlót (Michael) láthatjuk. Díszlet- és jelmezterv Gömöri Éva, a zene Sergei Kleyn, a plakát Oláh Dóra alkotása.
 

Képgaléria
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..