December 18-a a kisebbségek világnapja. A világon mindenütt - legyen szó fejlődő vagy fejlett országról - problémát okoz egy-egy ország kisebbségi kérdéseinek a megoldása.
A Szovjetunió összeomlásával egy ,,új Európa jött létre. A totalitárius államok mindenütt megszűntek, az európai demokráciák vezetői pedig üdvözölték a ,,nyugat-európai értékek győzelmét keleten és most már délen, a Balkánon is. A nyugati értékrendbe vitathatatlanul beletartozik a kisebbségi problémák rendezése, hiszen enélkül nem lehet megteremteni a minden ízében stabil és békés államot.
Ebben az újonnan demokratizálódott régióban is elvárható a kormányzatoktól és a polgároktól egyaránt, hogy tiszteletben tartsák a nemzeti különbözőségeket, és a tolerancia jegyében mindenütt biztosítsák a kisebbségi jogokat. Ez azonban nem könnyű, gondoljunk csak a régió erőszakkal teli és véres múltjára. A nemzeti identitás újbóli tudatosulása ezekben az országokban néha irredenta retorikával jár együtt. Az ebből eredő konfliktusok az állam és a kisebbségi csoportok közti kapcsolatok megromlásához vezetnek, sajnos nemcsak a határokon belül, hanem azokon átlépve is.
A kisebbségi jogok között említhetjük az anyanyelv használatát, az anyanyalvű oktatást, a saját kultúra megőrzésének lehetőségét, a szabad kapcsolattartást a kisebbséghez tartozókkal, illetve azt a jogot, hogy beleszólásuk legyen azoknak a döntéseknek a meghozatalába, amelyek őket is érintik.
Amíg nincs világos nemzetközi intézményi keret a kisebbségek jogainak érvényesítésére, addig az államoknak saját belső jogalkotásukban és kétoldalú szerződésekben kell biztosítaniuk. A kétoldalú szerződések rendszere gyakran használhatóbb a kisebbségek jogainak érvényesítése szempontjából, mint a minden államra kiterjedő vagy pedig a regionális egyezmények. A kétoldalú szerződésekben ugyanis jobban körülhatárolhatók az adott térségben fontos kisebbségi jogok, így konkrétabb megegyezések születhetnek. Szerbiában, a Vajdaságban sok kisebbségi megkülönböztetettnek érezheti magát. Ezen a héten erre kerestük a választ.
PAPAJCSIK Béla veprődi mezőgazdász:
- Mi itt, Veprődön kisebbségben vagyunk, mivel a lakosságnak csak a tíz százaléka magyar nemzetiségű, s természetesen kisebbségben is érezzük magunkat. Valamikor a testvériség-egység időszakában nagyobb jogaink voltak, akkor még rendelkeztünk kétnyelvű igazolvánnyal, anyakönyvi kivonattal, különböző okmányokkal, sajnos, mára ezeket a jogainkat alaposan megcsorbították. Igaz, hogy a törvény szerint minderre jogunk van, csak a gyakorlatban vajmi kevés valósul meg belőle.
GABRIÆ Josip szabadkai nyugdíjas ügyvéd:
- Horvát nemzetiségű vagyok, a magyarokhoz hasonlóan mi is számtalan problémával találjuk szemben magunkat, nyugodtan kijelenthetjük, hogy mindkét népnek ugyanazok a gondjai, problémái. Ha jobban belegondolok, mi talán még a magyaroknál is kedvezőtlenebb helyzetben vagyunk, mivel a nagy Jugoszláviában államalkotó népnek tartottak bennünket, az ország szétesése után viszont tíz-egynéhány évig nem vettek rólunk tudomást, nem voltunk sem államalkotók, sem kisebbségiek. Néhány éve sikerült elérnünk, hogy a kisebbségek közé soroljanak bennünket. Sok problémáról beszélhetünk, a legfontosabbként a pozitív diszkriminációt emelném ki. Küzdünk azért, hogy nekünk, horvátoknak is legyen képviselőnk a Szerb Képviselőházban, mert úgy érezzük, hogy ott a helyünk. A másik fontos dologként a készülő új alkotmányt említeném, logikus lenne, ha azokat is bevonnák az alkotmányba, akikre mindez vonatkozik majd a jövőben. Megállapodás született Szerbia és Montenegró, valamint Horvátország között, hogy a horvátok mindenütt megkapják az őket megillető helyeket - bíróságokon, hivatalokban, postán stb. -, ebből azonban mindeddig még semmi sem valósult meg. Küzdünk ezekért a helyekért, bízom benne, hogy hamarosan el is érjük őket, mert ha Szerbia és Montenegró államszövetsége tagja szeretne lenni az Európai Uniónak, akkor nem söpörheti szőnyeg alá a kisebbségi kérdéseket, hanem rendeznie kell őket. A közelmúltban kiadtunk egy deklarációt, amelyben tizenkét pontban megfogalmaztuk a megoldásra váró legégetőbb problémáinkat. A Horvát Nemzeti Tanács elnöke, a Magyar Nemzeti Tanács elnökéhez hasonlóan Brüsszelben járt és ismertette a horvát nemzeti közösség gondjait. Utána következtek a különféle reagálások, hogy jogtalanok a követeléseink, ami természetesen nem helyénvaló, hiszen mi csak azt kérjük, azt követeljük, ami jár nekünk.
Azt mindannyian tudjuk, hogy létezik többségi nemzet és vannak a kisebbségben élők. A kisebbségben élők ebben az országban nehéz helyzetben vannak, mert amikor dönteni kell, akkor a többségi nemzet tagjai állandóan leszavazzák a kisebbséghez tartozókat. Mindezt Szlovéniában kitűnően megoldották, mivel az ottani parlamentben - ahol a magyaroknak és az olaszoknak is van képviselőjük - a kisebbségeknek vétójoguk van a róluk szóló, velük kapcsolatos kérdésekben. Mindent összegezve együtt kell fellépniük a kisebbségieknek az őket érintő gondok ellen.
KORBELIÆ Imre kúlai magánvállalkozó:
- Egyáltalán nem érzem magam megkülönböztetettnek. Kúlán a lakosság 15 százaléka magyar nemzetiségű, és eddig még egyetlen alkalommal sem fordult elő nemzeti kilengés, sem falfirka, sem magyarverés. Ezt le szeretném kopogni, és nagyon remélem, hogy a továbbiakban is így marad. Az igaz, hogy a menekültek megérkezésével egy kicsit nyugtalanabb lett a város, nagyobb incidensek azonban nem történtek, habár elég sok szélsőséges is van közöttük. Valamelyest sikerült beilleszkedniük közénk, még szép lassan a hatalomba is beszivárogtak. Sok más nemzetiségű barátom és üzlettársam van, úgyhogy még egyszer mondom, egyáltalán nem érzem magam megkülönböztetettnek.