* Az esperes úr számára mit jelent, hogy június 19-én tartják a beiktatását? Mennyire változik meg ezzel az élete, szolgálata?
- Az elmúlt év decemberében választottak meg a Bácskai Egyházmegye esperesévé. Egyházunk törvényei szerint a mandátum hat évig tart. A választás jogerőre emelkedése után az egyházi tisztségviselőket, így az esperest is, beiktatják tisztségükbe. Ez általában ünnepi istentiszteleten történik. Az enyémre június 19-én, szentháromság vasárnapján kerül sor a bácsfeketehegyi református templomban. Az esperesi tisztség számomra elsősorban szolgálati megbízatást jelent, másodsorban pedig eddigi szolgálatom elismeréseként értelmezem, hogy a gyülekezetek presbitériumai többségi szavazatukkal, engem bíztak meg egyházmegye vezetésével. A jövőben is igyekszem úgy végezni a rendes lelkipásztori teendőimet, mint ahogyan eddig, sőt lehetőség szerint még lelkiismeretesebben. Ez a szolgálat azonban most a Bácskai Egyházmegye gyülekezeteinek felügyeletével bővül ki. Ez egyben új próbatételt, újabb lehetőségeket jelent, ugyanakkor azonban sokkal több kötelezettséggel és felelősséggel is jár majd.
* Legtöbb lelkipásztor elsősorban a szórványban, de a szórványban is teljesít szolgálatot. Tapasztalata szerint milyen helyzetben vannak ma a szórványban élő nemzettársaink és a szórványgyülekezetek?
- Hivatalosan magam is hét kicsi szórványgyülekezet missziós lelkipásztora vagyok. Emellett időnként besegítek a lelkipásztor nélküli gyülekezetek munkájába is, így a hét gyülekezet időnként tízre bővül. Az a tapasztalatom, hogy a szórványsorsban élő gyülekezeteinkben nagyobb az összetartás, jobban egymásra vannak utalva az emberek. Bizonyos mértékben a hitük is mélyebb, és az egyházukhoz, identitásukhoz való ragaszkodásuk is lényegesen erősebb, mint a tömbben élőké. Örömmel számolhatok be arról, hogy némely szórványgyülekezeteinknek nagyon is pozitív a jövőképük, és önálló gyülekezetként szeretnének működni a jövőben. Negatívumként említeném meg azt a szomorú tényt, hogy sokkal szembetűnőbb a népességfogyatkozás és a többségi nemzetbe való beolvadás azokon a szórványvidékeken, amelyeken a magyarság számaránya minimális. Mint lelkipásztor és mint egyházmegyei elöljáró is elsődleges feladatomnak tartom a szórványgyülekezetekben végzett rendszeres igei, hitoktatási és lelkigondozói szolgálatot. Szentírási példával élve nem csupán a száz juh egységéről van szó, hanem a századik megtartásáról.
* Az egypártrendszer, a pártállami diktatúra idején mindent elkövettek, hogy a vallási életet a templom falai közé szorítva elszigeteljék a társadalomtól. Meglátása szerint az egyháznak a társadalom dolgaihoz is hozzá kell szólnia?
- Véleményem szerint az egyházat sem kerülik el jelenünk modern kori megpróbáltatásai, de az egyházhoz közel álló, keresztyén értékeket képviselő, hívő ember is ebben a világban él. A mai körülmények között nem viselkedhetünk úgy, hogy a templom falai között elrejtőzve nem veszünk tudomást arról, ami bennünket is érint, és ami körülöttünk történik. Talán múltbeli örökségünkből ered az a tulajdonságunk, hogy mi senkinek a dolgába nem szólunk bele. Az utóbbi időben azonban aktívan szerepet vállalunk a közéletben, ünnepségeken, kulturális és művelődési rendezvényeken vagyunk jelen, egyházaink képviselői részt vesznek a különböző kuratóriumok munkáiban is. Egyszóval, ha kikérik a véleményünket, akkor mi készek vagyunk a válaszadásra, és segítünk is bárhol, ahol szükség mutatkozik rá, a társadalmi vagy a közélet bármely területén.
* A vallási, egyházi élet fontos és ki nem hagyható dimenziója a nemzeti közösségben való gondolkodás és a szükséget szenvedők segítése. A keresztyéni felelősségtudat kialakulásában segít-e az iskolai hittanoktatás?
- Gyakorló általános iskolai hitoktatóként is dolgozom, és kezdettől fogva, pontosan tíz éve tanítom ezt a tantárgyat az iskolában. Úgy gondolom, hogy még ennyi tapasztalattal a hátam mögött is nehéz erre a kérdésre egyértelmű választ adni. Az iskolai hittanoktatás széleskörű hitbeli ismeretanyagot nyújt a diákoknak. Megalapozza és bővíti a bibliai, egyháztörténeti, felekezettudományi ismereteiket. Hozzájárul az általános műveltség és tájékozottság fejlesztéséhez. Ha valaki komolyan viszonyul ezekhez a kérdésekhez, akkor belátja, hogy az iskolai hittanoktatás egyértelműen hozzájárul a keresztyéni felelősségtudat kialakulásához. Hangsúlyozni szeretném, hogy nagyon fontosnak tartom az egyházi hittanoktatás folytonosságát is. Azért hangsúlyozom, mert sajnos ez a szempont néhol háttérbe szorult, sőt majdnem teljesen megszűnt. Mindkettőre szükség van, mert kölcsönösen kiegészítik egymást. Ami az iskolai hittanoktatást illeti, egy hosszasabb folyamatról van szó, szerintem jelenleg még mindig a magvetés fázisában vagyunk, a gyümölcstermésre pedig még várni kell.
* A vallásszabadságot, igaz, a pártállami időben is hangoztatták, de az akkori értelmezésébe nem tartozott bele az ifjúság vallási nevelésének szabadsága. Az ifjúságnevelést, a közösségteremtést és az önképző-önfejlesztő munkát a papok és a hívek egy része a letartóztatások és börtönbüntetések fenyegető veszélye ellenére is végezte. Napjainkban mennyire lenne szükség felekezeti iskolák, óvodák működtetésére?
- A mi egyházunk viszonylatában felekezeti iskola létrehozása szinte lehetetlen, elsősorban református híveink kis létszáma miatt. Ilyen intézményt egyházunk szűkös anyagi lehetőségei folytán egyáltalán nem tudna önerőből fenntartani. Egyházi óvodák már működnek nálunk, és kiválóan, három nagyobb gyülekezetünk területén. Tudomásom szerint megfelelnek az elvárásoknak, és elégedettek a szülők is és a gyermekek is a bennük folyó munkával. Idősek otthonára is szükség lenne természetesen - ezen a téren egyházunk diakóniai szolgálatát is kiszélesíthetnénk. Ilyen irányú ötleteink is vannak már, csak a megvalósításra várnak. A két említett intézményt csak akkor tudnánk zökkenőmentesen működtetni, ha az egyház visszakapná végre az elkobzott vagyonát, és természetesen ha az állam is lehetőség szerint megfelelő támogatásban részesítené ezeket a fontos intézményeket.