„Maradéki csillagok
Folyton ragyognak,
Mindig boldogok,
És sosem hátrálnak…”

Maradékon, az Anyanyelvápoló Táborban közösen írták meg a diákok oktatóikkal a verset, melyből idéztem, és még néhányat, melyet elő is adtak a zárórendezvényen. Az idén is egy újabb felejthetetlen hetet tölthettek el együtt a szerémségi szórványban élő gyermekek Maradékon a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete és a református gyülekezet szervezésében, a helybeliek támogatásával megtartott táborban. Hogy évről évre szinte szemmel láthatóan nő az érdeklődés mind a gyermekek, mind a szüleik részéről, az azt is jelzi, hogy van értelme a nem kis kihívást nyújtó anyanyelvápolásnak, sok esetben a nyelv újratanulásának.

Az augusztus utolsó hetében megtartott táborban csaknem nyolcvan különböző korosztályú gyermek és fiatal vett részt, az óvodástól a középiskolásig, Maradékról és a környező településekről: Ürögről, Szávaszentdemeterről (Sremska Mitrovicáról), Nyékincáról, Herkócáról és Muzslyáról. 

A táborzáró gálaműsor kellemes meglepetést tartogatott valamennyiünk számára, akik ott voltunk. Láthattuk, hogy mi mindent el lehet érni mindössze néhány nap alatt, ha szívvel-lélekkel, csapatmunkával, összehangoltan, mégis játékosan egy húron pendül — a legnemesebb értelemben — az ovis, a kis- és a nagydiák az oktatókkal. Az előadott versekből, olykor nyelvtörő mondókákból, népdalokból szinte nem is lehetett sejteni, hogy a gyerekek közül sokan alig beszélnek magyarul. Az oktatók szerbül és magyarul is elmondták a gyerekeknek, mit és hogyan csináljanak. A közös cél érdekében tették, hogy minél jobban felhívják a gyermekek és a szüleik figyelmét az anyanyelv megtanulásának fontosságára. Biztató, hogy a református parókián működő óvodán kívül ebben a tanévben a helyi általános iskolában is ismét megnyílik a magyar, egyelőre összevont tagozat az I—IV. osztályig.

A különféle foglalkozásokat Lukács Gabriella magyartanárnő, Túri Izabella óvónő, Halász Dániel lelkipásztor, Molnár Róbert anyanyelvápoló-drámaoktató, Varga Viola és ifj. Gazsó Tibor királyhalmi folklóroktatók, Volas Cibula Eleonóra kézművesség-oktató és Lukács Attila természetfotós vezették, illetve részt vett még a munkában Gudelyevity Annuska, a nyékincai Petőfi Sándor ME elnöke is.

A rendszeresen megszervezett táborok, az év közben (amióta a fiatal Halász házaspár a faluban szolgál) megtartott anyanyelvápoló órák jelentősége valójában most, az iskolában megnyíló magyar tagozattal mérhető, mondta Nagy Margit, a VMPE elnöke, köszöntve a tábor minden részvevőjét és a szép számban megjelenteket.

Halász Béla, a SZRKE püspöke a szórványban teljesített küldetés fontosságáról beszélt. A nemzet határait a szórványban az anyanyelv megtanulásával kell megvédeni, s ezért mindent meg kell tenni. Ahogy mondta, Maradékon hasonló a helyzet, mint Dél-Bánátban, például ott, ahol ő szolgál, azaz Hertelendyfalván. Isten áldását kérte a maradékiakra, a szerémségiekre s mindazokra, akik e nemes cél érdekében munkálkodnak.

A maradéki Anyanyelvápoló Tábor — immár hagyományosan — tábortűzzel, szalonnasütéssel ért véget a gyermekek legnagyobb örömére.