Összesen száz főiskolai, egyetemi, felsőbb éves hallgató részesült a Nemzeti Tanács támogatával demonstrátori ösztöndíjban. Az a feladatuk, hogy 470 elsőéves, szintén az MNT által ösztöndíjazott hallgatót mentoráljanak, és segítsenek nekik a beilleszkedésben.
A pályázatra Vajdaság számos településéről - városokból és falvakból egyaránt - jelentkeztek, s a legtöbben a szabadkai és az újvidéki felsőoktatási intézmények hallgatói lettek. Arra a kérdésre, hogy mit jelent számukra demonstrátornak lenni, az ösztöndíjazottak a következőt válaszolták.
Raska Szabina újvidéki hallgató:
- Az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Kar Magyar Tanszékének negyedéves hallgatója vagyok. Összesen hét elsőéves hallgatónak segítek az egyetemi világba való beilleszkedésben. Az elsőévesekkel való kapcsolatfenntartás végett létrehozott elektronikus kommunikációs csatornán, tehát egy közös portálon léphetek kapcsolatba a mentorálásom alatt álló elsőévesekkel. Minden demonstrátornak jelentést kell készítenie a személyes találkozásokról és a hallgatók eredményeiről, tehát arról, hogy kinek hány vizsgát sikerült letennie, és azt is meg kell említenünk, hogy azok milyen eredménnyel zárultak. Ezt a portált folyamatosan felügyelik, így figyelemmel tudják kísérni minden ösztöndíjazott munkáját és előmenetelét, ezért is fontos feltüntetni, ha valamilyen konferencián vagy versenyen vettünk részt. Emellett telefonon és interneten is tartom a diákokkal a kapcsolatot, azonkívül személyesen is találkozom velük heti rendszerességgel, ha szükség van rá.
Ágó Krisztina újvidéki hallgató:
- Az Újvidéki Egyetem Természettudományi-Matematikai Karának másodéves hallgatója vagyok. Összesen öt elsőéves egyetemistát bíztak rám, hogy ebben az évben mentoráljam őket. Közülük egy minőségellenőri szakra jár, egy turisztikai menedzserszakra, hárman pedig földrajz alapképzésen vesznek részt. Sajnos nem tudok mindenben segíteni nekik, mert egyik sem alkalmazott matematika szakon tanul, tehát nem az én szakterületemen vannak, viszont vannak közös tantárgyaink és óráink, és ezek ismeretanyagának elsajátításában mindig a rendelkezésükre állok. Ezekből a tantárgyakból a jegyzeteimet, füzeteimet megosztottam már velük, és el tudom nekik mondani, hogy egyik-másik tanártól milyen trükkökre számíthatnak a vizsgákon és kollokviumokon. A legtöbbször telefonon beszélek velük, személyes találkozóra pedig kéthetente kerítünk sort. Nem értek egyet azzal, hogy a rendelkezésünkre álló portál használata túl komplikált. Igaz, nehéz volt mindannyiunknak megszoknia, de egy kis időt szántunk rá, áttanulmányoztuk, és máris elsajátítottuk az alkalmazását, így ennek segítségével is kapcsolatba léphetünk egymással.
Guzsvány Szandra újvidéki hallgató:
- Az Újvidéki Egyetem Természettudományi-Matematikai Karának alkalmazott matematika szakán vagyok másodéves hallgató. A szakterületemről három, és a matematika szakról is három elsőéves hallgatóval kell együtt dolgoznom, tehát összesen hat diáknak segítek belerázódni az egyetemi mindennapokba. Az egyetem épületében találkozom velük a leggyakrabban, vannak ugyanis közös óráink, de a szünetekben is figyelemmel tudom őket kísérni. Az internetes portál használatába még nem rázódtam bele eléggé, eddig főleg a jelentések leadására használtam. A legtöbb kérdést az adminisztrációval kapcsolatban tették fel nekem, tehát a vizsgabejelenésekről és különféle befizetésekről érdeklődtek leginkább, ugyanis a hivatalos ügyek intézése nálunk a legkomplikáltabb.
Szabó Henrietta szabadkai hallgató:
- Nagyon megörültem, amikor megtudtam, hogy én is részesülök a demonstrátori ösztöndíjban. Számomra ez a továbbtanulás lehetőségét jelentette: a szüleim ugyanis nem kapnak rendszeresen fizetést, így az ő támogatásuk híján az ösztöndíjamból én magam is fedezhetem a lakbér és a teljes ellátás költségét. A szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Egyetem óvóképző szakára járok, és hét elsős, szintén óvóképzős hallgatóért felelek. Először személyesen találkoztam velük, azóta SMS-ben értekezünk, a portálon azonban nagyon ritkán kommunikálunk, mert némelyeknél nehézségbe ütközött a regisztráció. Azt gondolom, hogy mi, demonstrátorok nagyon nagy segítséget nyújtunk az elsősöknek. Minden olyan információt megosztunk velük, amire szükségük van a könnyebb, gyorsabb és hatékonyabb egyetemi tanulmányhoz. Nekünk ilyen segítségünk nem volt. Igaz, mi is az idősebb nemzedék tagjait kérdezgettük, de volt, amire magunknak kellett rájönnünk. Talán éppen ennek hála lettünk sokkal önállóbbak.