Az Észak-bácskai Magyar Pedagógusok Egyesületének szervezésében első alkalommal tartották meg a szabadkai Blaha Lujza cukrászdában az Edu Cafe elnevezésű pedagógustalálkozót. Bíró Orsolya, az ÉMPE tagja elmondta, az egyesület felfigyelt arra, hogy a vajdasági pedagógustársadalomban is igény van rá, hogy ilyen jellegű rendezvényeket tartsanak.

Ricz Dencs Tünde

— Úgy gondoljuk, szükség van arra, hogy egy kávé és egy finom sütemény mellett a pedagógusok találkozzanak, és a minket érintő problémákról beszélgessünk. Nem titkolt szándékunk, hogy szeretnénk minden hónap utolsó szerdáján találkozni a pedagógusainkkal, és mindig egy-egy témát járnánk körbe. El kell mondanom, hogy az Oktopusz projektum keretében egy erdélyi kolléga fejében született meg az ötlet, és Vajdaság más településein már megszervezték az ilyen jellegű összejöveteleket, ezúttal pedig Szabadkára is megérkezett. Nagyon örülünk, hogy eljöttek olyan kollégák is, akik szeretnék megnézni, miként működik egy ilyen találkozó, és elvinnék ezt más településekre is. Sok olyan programunk van, amelyekben a pedagógusainkkal foglalkozunk, és ilyenkor kikérjük a véleményüket. Gyakran találkozunk azzal a kéréssel, hogy legyenek ilyen rendezvények. Szükség van a megújulásra és a felfrissülésre, s ez a mai esemény is ezt a célt szolgálta — mondta el a szervező. 

A találkozón Ricz Dencs Tünde mentálhigiénés szakember, meseterapeuta tartott előadást Lendületben címmel.

— A pedagógusok az a csoport, amelyikre különösen igaz a kiégésnek az a definíciója, hogy mindenki veszélyeztetett, aki emberekkel és a saját személyiségével dolgozik. A tudásátadáson túl a saját személyisége is beleivódik a munkájába, és nagyon könnyen meg lehet fáradni az oktatási intézkedések súlya alatt. A kiégés egy olyan állapot, amely súlyos pszichés és mindenféle egyéb elváltozást feltételez, és ennek a rendezvénynek éppen az a célja, hogy akkor álljunk meg, amikor még nem késő. Azt jártuk körül, hogyan lehet ezt a lendületet úgy megőrizni, hogy a túl nagy lendület ne vigyen el bennünket a kiégés felé — ami nyilván elég nonszensz a pedagógustársadalomban —, és ne kelljen küzdenünk a lendületnek a hiányával sem, mely szintén a kiégést eredményezi. Vannak erre vonatkozóan univerzális módszerek, de én senkinek sem tudom átadni az örök élet elixírjét, mert mindenkinek saját magának kell megtalálnia azt a fajta egyensúlyt, amelyben a lendület különböző formái tudnak megnyilvánulni és hasznosulni. Jelentős önmenedzselést igényel, hogy a lendület ne lengjen ki az egyik vagy a másik végletbe. Maga a keret merev, de a merev kereten belül megvan az a szabadságunk, hogy a saját jólétünkért még mi vagyunk felelősek — hangsúlyozta a mentálhigiénés szakember.

A jelenlevők nemcsak egy interaktív előadást hallhattak, hanem beszélgethettek is a témáról. Az előadás kezdetén a kiégés fogalmát járták körül, mindenki felírhatta egy papírra, hogy neki mi jut eszébe a kiégésről, majd a fogalom definíciójával is megismerkedhettek. A pedagógusok szép fokozatosan ráhangolódhattak a képi gondolkodásra az állatos kártyák segítségével. Mindenkinek választania kellett egy kártyát az alapján, hogy melyik állat tulajdonságát szeretné magáénak tudni, mi az a képesség, amely segítség lehet az oktatásban, majd meg is osztották egymással a nézeteiket. Ricz Dencs Tünde meseterapeuta lévén egy mesét is hozott, melynek keretében a lendület forrásáról és megőrzésének mikéntjéről beszélgettek.

A történetben szereplő hangya az intellektust és a racionalitást képviselte, az oroszlán a testi, a sólyom pedig a szellemi-lelki erőt. Az előadó hangsúlyozta, nagyon fontos, hogy egy napon belül mindezek körülbelül egyenlő arányban érvényesüljenek, tehát ha lehetőségünk van rá, szánjunk időt a testmozgásra, a szellemi munkára, a lelkünkkel való foglalkozásra is, de az értelmünk, a tudásunk gyarapítását se hanyagoljuk el, hiszen ez az egyensúly tud bennünket lendületben és harmóniában tartani. Egy egyszerű gyakorlattal szemléltette is az egybegyűltekkel, ki mire fordítja a legtöbb energiát, méghozzá úgy, hogy le kellett írniuk egy papírra, aznap kinek milyen tevékenysége volt, és így láthatta, mi került előtérbe és mi szorult háttérbe. Szót ejtettek a lelassulás fontosságáról is, mely a rengeteg adminisztratív feladattal terhelt tanárok esetében különösen lényeges. Egy pedagógusnak is szüksége van feltöltődésre, énidőre, és nemcsak a nyári szünet alatt, hanem a tanév közben is.

A találkozónak köszönhetően a pedagógusok visszagondolhattak arra, milyen érzésekkel és motivációval indultak el ezen a pályán, és hol csökkent ez a lelkesedés, vagy hol veszett el, milyen nehézségekkel találkoznak a munkájukban, és a külső tényezőkön kívül min tudnának változtatni, hogy ismét jól érezzék magukat a hivatásukban.

A tapasztalatcsere és a közös gondolkodás mellett az Edu Cafe közösségi élmény is, hiszen a tanároknak hasonló problémákkal, hétköznapokkal kell szembenézniük. A találkozóknak köszönhetően remélhetőleg mindenkinek sikerül egy kicsit felfrissülnie, és megtalálnia magában a lendület magját.