Krúdy Gyula író, újságíró, a magyar modern próza kiemelkedő alakja. Nyolcvannyolc évvel ezelőtt — egy talán éppen a maihoz hasonló napon — hunyt el. Olyan regényeket köszönhetünk neki, mint A vörös postakocsi vagy a Szindbád ifjúsága és utazásai, mely utóbbit Huszárik Zoltán filmrendező filmje s a benne főszerepet játszó Latinovits Zoltán tett még legendásabbá 1971-ben.
Krúdy Nyíregyházán született, s az elemi iskolát is itt végezte el. Ezután gimnáziumba iratkozott, és gimnáziumi éveit Szatmárnémetin (1887—1888), Podolinban (1888—1891), majd Nyíregyházán (1891—1895) végezte. 1892-ben a Nyíregyházi Sajtóiroda alapító tagja volt, s ugyanebben ez évben jelent meg nyomtatásban első novellája is. Újságíróként kezdett dolgozni Debrecenben, majd Nagyváradon, 1896-ban Budapestre költözött, és a Fővárosi Lapok meg az Egyetértés című lapnak dolgozott. 1897-ben havi rendszerességgel öt-nyolc novelláját is publikálták. Már húszéves kora előtt megjelent első saját könyve, az Üres a fészek című novelláskötet. A Nyugat mellett több folyóirat munkatársa volt. Az országos sikert az 1913-ban megjelent A vörös postakocsi című regény hozta meg számára a Szindbád-sorozat mellett. 1899 telén házasodott meg először, elvette Spiegler Bellát, később elváltak, és 1919 nyarán ismét megházasodott, ekkor Rózsa Zsuzsannával. Az őszirózsás forradalom aktív résztvevője volt, s emiatt később mellőzték művei kiadását. 1926—1927-ben évek óta lappangó betegsége miatt szanatóriumba került nehézlégzés, máj-, gyomor-, tüdőproblémák, szervi szívbaj betegségekkel, kezelése átmenetileg javított egészségi állapotán. Szegénységben, eladósodva élt, alkoholproblémái is visszatértek, kiújuló betegsége azonban 1933. május 12-én halálához vezetett.
Sokszor álnéven írt, íme néhány ezek közül: Ábrándi, Alföldi remete, Balatoni remete, Fráter Julius, Gyula bácsi, Jó barát, Kuruc levente, Mélacsai, Mézeskalácsi, Nők öreg híve, Óbudai remete, Pletykási, Régi ablakok alatt sétáló, Rezeda úr, Rezeda Marcell, Szigeti harkály, Szigeti remete, Szigeti sétáló, Szindbád, Templárius, Török Gedeon.
Fontosabb művei: Szindbád ifjúsága és utazásai (1911), A vörös postakocsi (1913), Aranykéz utcai szép napok (1916), Őszi utazások a vörös postakocsin (1917), Napraforgó (1918), Asszonyságok díja (1919), Mit látott Vak Béla szerelemben és bánatban (1921), Hét bagoly (1922), Az útitárs (1922), Álmoskönyv (1925), Boldogult úrfikoromban (1930), A tiszaeszlári Solymosi Eszter (1931), Rezeda Kázmér szép élete (1933).
Emlékezzünk most rá a Szindbád egy idézetével:
„Mégis, mit szeretett Szindbád? Szerette a nők lábát s a hófúvásos időjárást. A vidéki tánciskolát és a kis vendégfogadót, ahol ismeretlenül üldögélt, és a fogadósnénak szöktetést ígért. Az őszi liget vérfoltos faleveleit és az elhagyott szélmalmokat, ahol majd egyszer meggyilkolja azt a nőt, kit legjobban szeretett. A melankolikus kocsiutat, hegyek között, és a vándorcirkusz-társaság lovarművésznőjének mosolyát, amelyet az elküldött virágcsokrokért kapott. Szerette a harisnyát kötő idős asszonyok sírvirágszagú meséit régi szerelmeikről és a hazugságokat, amelyeket egy zárdanövendéknek mondhat el a vasúti kocsi folyosóján. […] Szeretett kezeket, hajakat, női neveket, asszonyhangokat és simogatásokat. Szeretett alvó fiatal leányok álmában előjönni, és az álarcosbálon a tévedt nőt hercegasszony módjára körüludvarolta, a finomtalan kézhez verset mondott.”
