Lassan gyűlik a közönség, néhány bámész járókelő megáll, szájat tát, nézi, mi készül vasárnap délután Kanizsa központjában. Fülledt meleg, a levegő sem mozdul. Csak az, amelyet Varga Zsolt a hangszerébe fúj, és Ladjánszki Márta türkiz szoknyája is megkavarja az álló levegőt. Zsolt egy másodpercre sem emeli el szájától a hangszert, körlégzésnek hívják, olyan, mintha nem is venne levegőt, csak fújná és fújná. Márta pedig forog. Mint a dervis. És forog. Le-fel a kis sétányon. Ritmusra és ritmus mellé, lassul és gyorsul, nézni is szédítő.

A performance Syporca Whandal kirakatkiállításának záróakciója volt. Tomin Kis Anikó táncos, koreográfus, a Streamlet Art Association alapítója elmondta, nem először dolgoznak együtt az L1 Egyesülettel.

— Az L1 Egyesület jelentkezett a KIRAKAT! projektumunkra. Az egyesület tagja Syporca is, aki képzőművész, performer, s egy portrésorozatot hozott el nekünk, melyen az L1 művészei szerepelnek, tehát a két dolog már itt egybefonódott. Mivel követik a munkánkat, már láttak néhány performance-ot, és felvetették, hogy ezt a kiállítást is hasonlóképp nyitnánk meg. A megnyitón így tehát Syporca szerepelt, és Mártáék mai akciója volt a kiállítást lezáró performance. Ennek címe Metro Action, melyet a legkülönfélébb helyeken előadtak már, és nagyon örülök, hogy hozzánk is elhozták. Ladjánszki Márta egyesületében, az L1-ben én magam is voltam rezidens egy évig, játszottam is egy darabjában, és saját produkcióval Emilija Jagicával szerepeltünk az L1 Dance Festen is. S ők is jártak már Magyarkanizsán egy rövidebb időtartamú rezidenciaprogram keretében, nagyon megszerették a várost, így amikor meghirdettük a KIRAKAT! projektumot, szinte azonnal jelentkeztek — mondta Anikó, aki a streamletes programok szervezése mellett saját darabján dolgozik. — Van egy készülő előadás, melyet én rendezek, nemsokára be lesz mutatva. A színpadon Vörös Imeldát láthatják majd, a zenét Szerda Árpád szerezte, a látványért Bicskei Anikó felel, és még Nyilas Orsolya dolgozik velünk. Ez egy önerőből indult kezdeményezés, és periodikusan dolgoztunk rajta, amikor tudtunk. Egy éve kezdtük a munkát, és mivel ilyen hosszú ideje tudunk rajta dolgozni, bennünk is jelentős változások történtek a próbakezdés első napja óta, és sok olyan dolgot is ki tudtunk próbálni, amelyet egy klasszikus másfél hónapos próbaidőszak alatt nem tudtunk volna. Persze ennek is van hátulütője, hogy azt érezzük, mindig lehet fejleszteni, továbbgondolni, kísérletezni, így soha nem lesz bemutatva, ezért hamarosan elkészültnek nyilvánítjuk és bemutatjuk, aztán jön a következő lépés, játszóhelyet, befogadóteret kell neki találni, hogy minél többen megnézhessék. Remélem, sikerülni fog.

A Kisparkból egy kis szünet után a Regionális Kreatív Műhely termébe sétáltunk, hogy megnézzünk még egy előadást, az Effigy // Képmás című darabot, mely a K-Arcok című sorozat keretében jött létre. A K-Arcok a Közép-Európa Táncszínház kivételes szakmai kezdeményezése, mely eddig hat sikeres produkciót tud maga mögött, melyet a Lábán-díj-jelölés és a Monotánc-fődíj jelez. Célja a hazai kortárstánc-esszencia leképezése olyan kivételes alkotói egyéniségek segítségével, mint Réti Anna, Hód Adrienn, Halász Gábor, Kun Attila, Molnár Csaba, Mészáros Máté vagy Mádi László és Egyed Bea. A szóló műfajának köszönhetően a táncos színpadi jelenlétében és a próbafolyamat alatt a koreográfus felkínálta ötletekre adott válaszaiban rajzolódik ki az előadó személyisége, így válhat két alkotó entitás közös munkája egy-egy karcolattá, arcképpé.

Ladjánszki Márta Barna Krisztián számára rendezett, s a tavalyi év decemberében mutatta be az előadást a Bethlen Téri Színházban Budapesten.

A színpadon két férfi és egy sor szék. Először a zene szólal meg (ismét Varga Zsolt és hangszere, kiegészülve különféle effektusokkal). A tánc lassan indul. Finom mozdulatok, apró, minimalista játék, pedig érezzük, látjuk: Krisztián könnyedén meg tudna ugrani előttünk egy duplaszaltót is, és letáncolna egy klasszikusbalett-szólót is, itt mégsem erről van szó. Koncentrált mozdulatok, szemkontaktus a közönséggel, táncos beszélgetés a zenésszel. Aztán egyszer csak sötét. A rendezőnő elnézést kér a technikai gubancért, mi persze néhány perc erejéig elhisszük, hogy valóban gond van, majd megkér, hogy addig is a telefonunkkal világítsuk meg a színpadot. Még itt sem gyanakszik mindenki, az előadás folytatódik. A táncos átöltözött, egy folyadékkal, festékkel teli dobozzal tér vissza, s megfesti magát. Arcát innentől kezdve nem is látjuk. Tetőtől talpig festékruhát ölt. Később megtudjuk, Krisztián hobbija a festészet, ezért építette be az előadásba a koreográfus-rendező ezt a szimbolikus jelenetet. És ha már képmás, a festő is festhet képmásokat, arcokat, történeteket. S a rajzolás-, kirajzolódásmomentum itt is megjelenik. Lassan visszatér a fény, lassan megszárad a festék, lassan elénk tárul a táncos arca.

Az előadás után egy rövid beszélgetésre is jutott idő, a közönség is megoszthatta benyomásait, illetve a művészek meséltek a közös alkotásról, hogyan alakította Márta munkája Krisztiánét, és viszont.

Kíváncsi voltam a Streamlet további terveire is, melyekről Szalma Zsókát, az egyesület tagját, szervezőjét kérdeztem.

— Nagyon büszkék vagyunk a kis kirakatgalériánkra, lassan egy éve fut, körülbelül tizenöt kiállítást valósítottunk meg itt, még egy várat magára júniusban. Külön öröm számunkra, hogy nemcsak hazai, hanem magyarországi művészeket is be tudtunk mutatni, jelenleg a legfőbb célunk, hogy megmaradjon a folyamatosság, életben tartsuk a közösséget, ez a tér ugyanis, ahol másfél éve vagyunk, megszűnik, úgyhogy nem lesz saját állandó helyszínünk, ahol működhetünk, ezért most keressük, kivel lehetne együttműködni, ki tud befogadni bennünket, ez lehet magánszemély vagy az önkormányzat. Ez most talán a legfontosabb a további működésünkhöz, de persze nem állunk le, már most vannak ötleteink és terveink, például szeretnénk művészetre alapuló csapatépítő tréningeket tartani cégeknek, most dolgozzuk ki, hogyan is kellene ezt csinálni, s hamarosan beindítjuk. Most át kell csoportosítanunk az energiákat, hogy a bizonytalanság megszűnjön, fenn kell tartani a kommunikációt, azon belül a művészeti életet is.

Tavaly karácsonykor a Streamlet egy online galériát is elindított, melyben az egyesület tagjainak alkotásait mutatták be.

— Szerintem nagyon fontos, hogy minél több ember megismerje a környékbeli művészeket, az egyesület tagjait, ezért éreztük fontosnak egy online galéria létrehozását. Így a lehetséges vevőket is összekötjük az alkotókkal, így a munkákat megvásárolva a művészek és a Streamlet tevékenységét is támogatni tudják. Ha valaki szeretne tag lenni, az nyugodtan keressen meg bennünket a közösségi oldalakon — tette hozzá Zsóka.