Másnap matekfelmérőt írtunk, korán kellett volna nyugovóra térnem, de nyolcévesen kiharcoltam, hogy tovább fennmaradhassak, hiszen a magyar labdarúgó-válogatott 1985. április 17-én Bécsben sorsdöntő világbajnoki selejtezőt játszott. Álmaimban Kiprich duplája és Détári pazar gólja jelent meg a szorzótábla helyett, de akkor nem gondoltam volna, hogy harmincnyolc évet kell várnunk arra, hogy válogatottunk újra pótselejtező nélkül jusson ki egy nagy világversenyre.
A szerbek elleni győzelem után egyszerűnek tűnt a képlet: a litvánok, a bolgárok és a montenegróiak ellen elegendő összesen 2 pontot szerezni ahhoz, hogy a jövő évi németországi Európa-bajnokságon szurkolhassunk a válogatottnak. Összességében ötödször, zsinórban harmadik alkalommal. Vilniusban a szükséges 2 pont felét már begyűjtötték a fiúk, és joggal bizakodott minden magyar szurkoló, hogy a csoport utolsó helyén mindössze 2 ponttal szerénykedő Bulgária ellen meglesz a másik szükséges pont is. Az összecsapás előtt azonban baljós jelek gyülekeztek: egyrészt kulcsembereink sérülés miatt sorban dőltek ki, másrészt a bolgárok nemtörődömsége miatt sokáig nem lehetett tudni, hol lesz a meccs, ha lesz egyáltalán. Tíz nappal a mérkőzés előtt a Bolgár Labdarúgó-szövetség arról tájékoztatta az UEFA-t, hogy a szurkolói csoportok bejelentett tüntetése miatt a rendőrség nem tudja szavatolni a mérkőzés zavartalan lebonyolítását, és csak nézők nélkül, Szófián kívül rendezhetik meg a meccset.
Az UEFA ahelyett, hogy a magyarok javára ítélte volna az összecsapást, beleegyezett abba, hogy a találkozót Plovdivban rendezzék meg. Viszont Bulgária második legnagyobb városának polgármestere a létesítményben zajló felújítási munkálatokra hivatkozva visszapasszolta a labdát a szövetségnek. Végül két nappal a találkozó időpontja előtt vált hivatalossá, mégis Szófia lesz a helyszín. Vajon az Európai Labdarúgó-szövetség hogyan reagált volna, ha a magyar szövetség változtatta volna meg szinte naponta a mérkőzés helyszínét? Hozzászokhattunk már ahhoz, hogy amíg egyeseket még szóbeli feddéssel sem illetnek, addig másokat enyhébb vétségek miatt szektorbezárással büntetnek.
Az előzmények ismeretében is jobb focit vártunk a csapattól, de ezen az estén nem a szépség, hanem az eredményesség számított, melyhez, valljuk be, alapos bolgár segítség is kellett. Reménykedünk, hogy a szép játékot, a varázslatot az Európa-bajnokságra tartogatja a csapat. Hiszen a kontinens legjobb válogatottjainak seregszemléje ma már elképzelhetetlen a magyarok nélkül!
(Szalai Attila rajza)
