Kígyót melengetünk, kígyót-békát kiabálunk, krokodilkönnyeket hullatunk Kosovóért, mindenki rossz, csak mi vagyunk a jók. Így valahogy lehetne vagy kellene jellemeznünk balkáni választási kampányunk eddigi menetét és alakulását. Furcsa dolgokra figyelhet oda, aki akar. Például a magát demokratikusnak valló két párt viszonyára, melyeket az államelnök és a kormányfő vezet. Közösen, kéz a kézben vitték a fáklyát és a nemzeti lobogót, a valóban sötét és tragikus miloševići rezsim megdöntésekor. Immár 7-8 éve állítólag koalícióban harcoltak az igazságos és becsületes demokráciáért -- és most kiderült, hogy lényegében egy igen rosszul sikerült érdekházasságról volt szó, nem az új nemzedék jövőjéről, hanem a hatalom- és a vagyonszerzésről.
Amit a Szerbiai Demokrata Párt és a Demokrata Párt választási gyűlésein hallhattunk, az fölöttébb elgondolkodtató, még mielőtt bekarikáznánk bármelyik nevet a választási cédulán. Az tény, hogy az ember nem lehet rossz és romlott erkölcsű, tolvaj, csaló és nyerészkedő -- máról holnapra. Általában ilyennek születnek vagy környezetük így neveli őket és romlott erkölcsű ténykedésüket éveken át gyakorolják. Viszont főleg a kormányfő vezette Szabadkai Demokrata Párt kiabálja most a másik Demokrata Pártról, hogy csupa csalókból, nyerészkedőkből, tolvajokból és hazaárulókból áll. De hát akkor miért tűrték őket és miért működtek együtt állítólag a demokrácia érdekében? Szerintem inkább a hatalom, mint a haza és a demokrácia érdekében. És ők beszélnek hazafias emelt hangon az erkölcsről, a tisztességről és a jogállamról. Különben az sem lehet valami tisztességes és erkölcsös, aki éveken át hajlandó együttműködni és egy országot irányítani a csalókkal, tolvajokkal és hazaárulókkal. Ha erre csak a választási kampány előtt két nappal jöttek rá, akkor nemcsak erkölcstelenek, hanem megalázzák, lebecsülik és hülyének nézik a szavazópolgárt -- akiből élnek, de nem érte és miatta élnek.
Nagyon okos ember volt, aki azt mondta egyszer valahol, hogy a világon két értelmetlen dolog van: a háború és a politika! És ez egy az egyben így igaz, mert eddig még semmit sem döntött el véglegesen sem a háború, sem a politika, hanem végül is a józan, emberi ész. Az Európai Unióban már csaknem 30 olyan ország él együtt békében és megelégedésben, amelyek az elmúlt évszázadok folyamán nemegyszer háborúztak egymással. A közös államot, az Uniót, egyetlen lövés nélkül, a józan ész segítségével hozták létre. Mi pedig egymás szemébe hazudunk már 1990 óta. A szóban forgó időszakban voltak hatalmon a szocialisták, a radikálisok és a demokraták is, de csak a hatalmat gyakorolták, a jobb életért szinte semmit sem tettek. A valamikor első és egyetlen történelmi vajdasági magyar pártból három lett, majd ismét összefogtak -- próbára téve közben kisebbségben szenvedő nemzettársaik idegeit és ítélőképességét. Vajdasági magyar politikusaink legalább azt megmagyarázhatnák, hogy volt-e ennek értelme, hogy az eredményről ne is beszéljünk.
Mondjunk még valamit, vagy inkább -- mutassuk?