home 2024. május 22., Júlia napja
Online előfizetés
Ki az idióta?
Szerda Zsófia
2022.01.24.
LXXVII. évf. 3. szám
Ki az idióta?

Vajon ki? Akit leidiótáznak csak azért, mert túl jó, vagy az, aki valakit annak nevez? Egyáltalán miért gondolunk valakit idiótának? Egy velejéig romlott társadalom kit pecsétel meg az idióta jelzővel, és hogyan lehet ebben a társadalomban embernek, azaz jó embernek maradni. Visszatérő kérdések ezek a mai napig. Az Újvidéki Színház legújabb bemutatója, Az idióta F. M. Dosztojevszkij A félkegyelmű című regényéből készült, rendezte Andrej Cvetanovszki.

Az író így vallott a Bűn és bűnhődés mellett mindmáig legnagyobb hatású és legnépszerűbb művéről: „Egy tökéletes szépségű embert szeretnék ábrázolni. De nincs ennél nehezebb a világon, különösen most… A szép az eszményi, de se a mi eszményünk, se a civilizált Európáé nincs még kidolgozva. Csak egy tökéletesen szép személyiség van a világon: Krisztus.” Dosztojevszkij tehát félreérthetetlenül kimondja, hogy művének hőse, Miskin herceg nem más, mint a XIX. század orosz társadalmába helyezett „földöntúli jellemű” lény. Lev Nyikolajevics Miskin herceg a „jó ember” idealizált típusa, aki elég okos, de ami fontosabb, egészen gyermeki, tiszta, ártatlanul naiv, és mindenkinek mindent megbocsát, nem tud haragudni senkire. S ezért a társadalomba való beilleszkedése sem megy túl könnyen.

A történet s az előadás tehát Miskin herceg (Pongó Gábor) vonatútjával indul. A herceg Svájcban, egy idegszanatóriumban nevelkedett, ide küldte gyámja, Pavliscsev, hiszen gyerekkorában idegrohamok gyötörték, szinte „félkegyelművé” vált. A pénz elfogyott, s ő maga is a gyógyulás útjára lép, így hazafelé utazik Oroszországba. Pénz nélkül, szegényen. A vonaton ismerkedik meg Rogozsinnal (Ozsvár Róbert), aki egy gazdag kereskedő szintén gazdag fia, s azért utazik Szentpétervárra, hogy feleségül kérje a híres és hírhedt, világszép nagyvilági nőt, Nasztaszja Filippovnát (Crnkovity Gabriella). Felette Tockij (Magyar Attila) gyámkodik, ő tartja el. Miskin először Jepacsin tábornokhoz (Német Attila) megy, akinek felesége, Lizaveta Prokofjevna (Krizsán Szilvia) tudomása szerint távoli rokona. Itt állást és szállást is kap. Megjelenik Ganya (Gombos Dániel), a törekvő, de szegény családból származó titkár, a herceg pedig megismerkedik a család két lányával, Alekszandrával (Ferenc Ágota) és Aglajával (László Judit), de már a vonaton látta Nasztaszja Filippovna képét Rogozsinnál, s ő maga is beleszeret a nőbe. Aztán megjelenik maga a Nő is, éppen egy nagy veszekedés kellős közepén. Ganya dühében pofon vágja a herceget. Ezután Nasztaszja Filippovna születésnapján vagyunk, ahol Rogozsin 100 000 rubelt tesz a nő elé, s megkéri a kezét. Ekkor azonban a herceg is felszólal, bizony ő is elvenné a nőt, mert ő látja benne azt, amit mások nem, látja, milyen életút áll mögötte, s tudja róla, milyen is igazából — tesz vallomást a herceg. Nasztaszja azonban elutasítja, Rogozsinnal távozik. Miskin herceg ezután hosszabb időre eltűnik a városból, és amikor visszatér, Aglajával kezd levelezésbe. Közben kiderül, hogy Nasztaszja elhagyta Rogozsint, a herceggel is együtt élt, majd egy katonatiszttel, utána pedig ismét Rogozsinnál kötött ki. Rogozsinnal egymást testvérnek fogadják — keresztet cserélnek, és Nasztaszjáról beszélgetnek, Rogozsin szerint ugyanis ő csak egy férfit szeret igazán, Miskin herceget. A naiv és közben meggazdagodott herceget sorra kihasználják, pénzt követelnek és kérnek tőle, melyet ő jóhiszeműen osztogat is. Aztán megjelenik a két kommunista, Ippolit (Szalai Bence) és Burdovszkij (László Roland), akik megrágalmazzák, és szintén pénzt követelnek tőle. Eközben Aglaja elmondja, hogy Nasztaszja eldöntötte, összeházasítja őt Miskin herceggel. Találkoznak a parkban, ahol Aglaja azt kéri tőle, legyenek barátok, majd azt, hogy szöktesse meg otthonról, mert unja, hogy állandóan férjhez akarják adni. Nasztaszja leveleiből idéz neki, s arra kéri, állítsa le a nőt, aki féltékenységével megőrjíti. Múlik az idő, kiderül, hogy Miskin herceg és Aglaja között több van, mint barátság. Ennek a lány szülei nem túlságosan örülnek. Szeretik a herceget, de egy kicsit szégyellik is. Bált rendeznek, melyre minden fontos személyt meghívnak, Belokonszkaja hercegnét (Figura Terézia) is, aki természetesen már mindenről tud, levelezéseiben részletesen taglalja a fiatalok cselekedeteit. Aglaja és Miskin a lány kérésére Nasztaszja házához igyekeznek, ahol a két nő csúnyán összeveszik, Aglaja bevallja, hogy szereti a herceget, és felszólítja Nasztaszja Filippovnát, hogy többé ne merészeljen neki nevetséges leveleket írni, amikor ugyanis elhagyta Miskint, eljátszotta a jogát arra, hogy beleavatkozzon az életükbe. Elsőre úgy tűnik, Nasztaszja ezt el is fogadja, majd hirtelen vált, és kikelve magából azzal fenyegetőzik, hogy elküldi Rogozsint, a hercegnek pedig megparancsolja, hogy maradjon vele. „Ha most nem jön ide hozzám, ha nem fogad el engem, és nem dob el téged, akkor vidd, lemondok róla…” A herceg egy pillanatig habozik, aztán választ. Nasztaszját. Kitűzik az esküvő napját, ám a menyasszony nem ér oda a templomba, mert meglátja Rogozsint, s elszökik vele. A herceg hidegvérrel fogadja mindezt. Egy ilyen történetnek nehezen lehet pozitív vége — nem is lesz. Miskin nem nyugszik bele a nő döntésébe, Rogozsinhoz utazik, s itt szembesül azzal, hogy Rogozsin leszúrta Nasztaszját.    

Az előadás díszlete minimalista, egy barnás belsőben játszódik minden, tükröződő ablakok között, forgó/forgatható ajtókon járnak ki-be a szereplők. A kellékek is nagyon fontosak, főleg a képkeretek, melyekben a szereplőknek úgyszólván a külvilág felé mutatott arcát látjuk, hogy utána az igazi valójukat is megismerhessük — keretmentesen. A képkeretek vissza-visszatérő motívumai az előadásnak, ahogy a faszékek is, melyek néha ülőalkalmatosságként funkcionálnak, máskor sarokba szorítanak, és van, hogy ezerfelé repülnek vehemens, orosz „medvék” keze által.

A zenei aláfestés egészen filmesre sikeredett, az embernek többször is az az érzése támad, hogy egy-egy jelenet, akár több kamerával felvéve, a vásznon is jól működhetne. Észrevétlenül volt észrevehető. A jelmezek nagyobb hányada kiválóan működött, oroszos hatást keltett, illeszkedett a karakterekhez, hozzáadott a jellemükhöz, nem lettek túlgondolva.

Színpadi beszéd: Raffai Ágnes. Talán az egyik elhanyagoltabb része ez egy előadás készítésének. Márpedig nem árt ezzel foglalkozni, kijavítani az esetleges hibákat. Erre általában kevés energiája marad a rendezőnek, jó, ha van egy külső fül is, hiszen bizony sokszor történik meg színházainkban, hogy nem értjük, mit mond a színész (Vajdaságban ilyenkor könnyű dolgunk van, mert elég csak a feliratra pillantani), szóval igen hasznos volt a beszéddel való foglalkozás, hiszen látványos és hallható fejlődést figyelhettünk meg, egyszer sem pislantottam a szerb nyelvű feliratra. 

Az előadás oroszokhoz illően nem rövid, egy nagy csomagnyi színházi élményt tesznek lelki táskánkba. Talán egy-két dekával kevesebb is megtöltötte volna azt a bizonyos táskát, de ezt döntsék el önök.

Pongó Gábor Miskin hercegként nagyot alakított, kidolgozott, jól átgondolt és pontos játékot láttunk tőle, Crnkovity Gabriella szintén szépen domborította ki Nasztaszja Filippovna kettős énjét. Megérdemelt vastaps volt az övék s a csapaté.

Szereplők: Miskin herceg — Pongó Gábor, Nasztaszja Filippovna — Crnkovity Gabriella, Rogozsin — Ozsvár Róbert, Aglaja — László Judit, Jepancsin tábornok — Német Attila, Lizaveta Prokofjevna — Krizsán Szilvia, Alekszandra — Ferenc Ágota, Gavrila — Gombos Dániel, Lebegyev — Kőrösi István, Nina — Banka Lívia, Ivolgin — Giricz Attila, Tockij — Magyar Attila, Ferdiscsenko — Huszta Dániel, Ippolit — Szalai Bence, Burdovszkij — László Roland, Radomszkij — Tóth Dániel, Varja — Dupák Fanni, Darja — Szabó Regina, Belokonszkaja hercegnő — Figura Terézia. A további szerepekben: Dudás Dániel, Horváth Blanka, Simon Melinda.

Dosztojevszkij A félkegyelmű című regényét a rendezők adaptálták színpadra: Andrej Cvetanovszki, Lénárd Róbert és Pongó Gábor. Díszlet: Szergej Szvetozarev, kosztüm: Blagoj Micevszki, zene: Dimitar Andonovszki, mozgás: Jovana Rakić, színpadi beszéd: Raffai Ágnes, ügyelő-súgó: Bíró Alekszandra, plakát: Szergej Szvetozarev.

Fényképezte: Aleksandar Milutinović

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..