Gondolom, sokan ismerik a one-hit wonder kifejezést. Ezt olyan zenekarokra vagy előadókra mondjuk, amelyeknek/akiknek csupán egy igazán nagy slágerük volt, mégis életük végéig képesek megélni belőle, ha máshogy nem, a jogdíjból. Az Army of Lovers esetében nem beszélhetünk csupán egy slágerről, de valljuk be, nem is ontották őket.
A csapat annyira gyakran változtatott a felállásán, hogy sokan azzal sincsenek tisztában, hogy a zenekar három- vagy négytagú volt-e. Egy fekete vagy egy szőke nő volt az énekesük? Ezt mindjárt tisztázzuk. Az Army of Lovers svéd csapat, melyet 1987-ben Alexander Bard, Camilla Henemark (a fekete csaj) és Jean-Pierre Barda alapított. Aki látta már legalább egy videoklipjüket, az tudja, hogy erősen érezhető rajta a „meleg éghajlat”, így nem meglepő a zenekar neve sem. Az Armee der Liebenden oder Revolte der Perversen című dokumentumfilmből kölcsönözte, melyet 1979-ben a melegek jogaiért küzdő Rosa von Praunheim készített. A csapat felállására visszatérve, az alapító alakulat 1991-ig létezett, amikor is Camilla helyére Michaela Dornonville de la Cour (a szőke nő) érkezett. A történet azonban itt még nem ér véget. Két évvel később ugyanis a csapat egy újabb taggal bővült, név szerint Dominika Peczynskivel, s ez a formáció meg is maradt az 1996. évi feloszlásig.
Ami a slágereket illeti, egyértelműen a Crucified volt a legnagyobb, mely 1991-ben látta meg a napvilágot a Massive Luxury Overdose című nagylemezen, és csak Németországban több mint 250 000 példányt értékesítettek a kislemezből. Meg kell jegyeznem, hogy a dalhoz készült videoklip meglehetősen „betegre” sikeredett. Ez a csapatra jellemző kihívó ruházatnak és a burleszk jegyeit hordozó tartalomnak köszönhető. E slágerükön kívül csak az Obsessiont és a Ride The Bulletot érdemes megemlíteni, ezeket leszámítva azonban nem volt több, igazán átütő, „világraszóló” szerzeményük. Ennek ellenére mindmáig ezekből élnek. Az ilyen csapatok egyik legnagyobb üzleti fogása a válogatáslemezek — melyeken a régi jó dalokon kívül egy-két feldolgozás is szerepel — folyamatos kiadása. Az Army of Lovers is éppen ezt tette.
Aztán 2013-ban úgy döntöttek, ismét összeállnak a célból, hogy elinduljanak a Melodifestivalen nevű zenei vetélkedőn. A csapat ismét az Alexander Bard—Camilla Henemark—Jean-Pierre Barda felállásban nevezett be. Ez a verseny egyébként a magyarországi A Dal svéd megfelelője, melyen a Rockin' the Ride című szerzeménnyel indultak. Bármennyire igyekeztek is, a végén sajnos kiestek, így nem tudták képviselni Svédországot a 2013. évi Eurovíziós Dalfesztiválon. Nem tudni, hogy a sikertelen szereplés vagy valami más miatt, de Bard egyszer csak bejelentette, hogy Camillát ismét kirúgták a csapatból, Dominika Peczynskit pedig újból visszavették.
Említettem már, hogy jó üzleti érzéknek soha sem voltak híján, így ha nem nyerték is meg a versenyt, gyorsan kiadtak egy válogatáslemezt Big Battle of Egos címmel. Az album a régi szerzeményeken kívül szerencsére négy újat is tartalmaz. Ezek: a Rockin' the Ride, a Crashing Down, a Signed on my Tattoo és a Tragedy. A lényeg, hogy szerintem az ő példájuk is jól mutatja: 2-3 slágerrel, némi ügyeskedéssel és egy kis marketingérzékkel milyen sokáig lehet profitálni az egykori sikerekből. A Crucifiedból élnek már több mint húsz éve.