A magyar vagy magyar származású híres emberekről, muzsikusokról, írókról, tudósokról nemcsak füzetnyi terjedelmű írásműveket, hanem kötetek sokaságát lehet/ne megjelentetni. Néhány magyar híresség életét bemutató könyvben több minden a sokszorosára van felnagyítva, egyszerűen azért, mert mi általában mindenkit többre értékelünk, mint bennünket a minket körülvevő világ. De Kempelen Farkasról olvasni kellemes és izgalmas időtöltés, mert a tudós egész életében aktív ember volt. A tudós, a sokoldalú tehetség, akinek életéről úgyszólván mindent tudunk, 1734. január 23-án született Pozsonyban, és 1804. március 26-án hunyt el Bécsben. Az ír származású bevándorló szülők gyermeke tanulmányait szülővárosában, Pozsonyban, majd Győrben, Bécsen és végül Rómában végezte. Tanult filozófiát, jogot, szorgalmasan gyakorolta a rézmetszést, de érdekelte a fizika és a matematika is. Minden tant nyitott szívvel közelített meg. Jogot és filozófiát az osztrákoknál, Bécsben tanult, és a Duna menti nagyvárosban tisztviselőként kezdett dolgozni. 1767-ben telepítési kormánybiztosként ide, hozzánk, Bácskába irányították...
Tulajdonképpen akkor figyeltem fel igazán a tudós szerteágazó munkásságra, amikor Kalapis Zoltán Életrajzi kalauz II. című kötetében rábukkantam a nevére. Arról olvastam benne, hogy Kempelen Farkas a munkásságát II. József gazdaságpolitikájának szolgálatába állítva igen nagy figyelmet szentelt a mai Bácska és Bánát gazdaságának a fellendítésére, hogy gyarapítsa a királyi kincstár vagyonát. Bácskában meghonosította a posztógyártást. å alapította Apatinban 1764-ben a gyapjú-, pamut-, selyem- és lenfeldolgozó üzemet is. Ám nem alakult minden a tervek szerint: igencsak akadozott a termelés, és egyre gyakrabban állt le a munka, szakmunkásokból sem volt elég, no meg a nyersanyag is hiánycikknek számított, ezért 1772-ben leállt az üzem. Egy okirat tanúsága szerint a minőségre is sok volt a panasz. Ebben az olvasható: ''Kempelen sem képes eladni az apatini fonómüzem kezdetleges termékeit, pedig végigházalja velük a manufaktúrákat”. A technikai újítások sem segítettek. Kempelen hiába javasolta egy szélkerék-meghajtású vízemelő szerkezet alkalmazását, amely az újonnan beállított kallót hajtotta volna. Az üzem tehát nem működhetett sokáig. A tudós a Ferenc-csatorna építésének műszaki tanácsosa is volt. å tökéletesítette az úgynevezett ánglus tűzmasinát: a gőzgépnek nagy hasznát vették. E találmánya igen jónak bizonyult. Az is említést érdemel, hogy Kempelen a Temesi bánság visszacsatolásának javaslatát is elkészítette. A Bánát telepítési kormánybiztosaként betelepítette a Délvidék elnéptelenedett területeit, faluközösségeket szervezett. Érdemei tehát felettébb nagyok, ám bácskai és bánáti kapcsolatait tüzetesebben csak a bécsi levéltárban vizsgálhatnánk meg. Nem ártana, ha valaki élne e lehetőséggel.
Bárhol essék is szó Kempelen Farkasról, mindenkinek először a sakkozógép jut róla eszébe. E felfedezésével ugyanis nagy feltűnést keltett. A beszélőgépet 1770 táján találta fel. E szerkezet a belenyomott levegőt az emberi beszédhez nagyon hasonló hangokká alakította át. A müncheni Deutsches Museumban őrzik az egyetlen példányt, mely megmaradt az utókor számára. Egy másik találmánya a gőzkondenzátorral működő gőzgép. Tervezett vízemelőt, megszerkesztette a gőzturbina ősét, a sakkozógépet pedig 1769-ben készítette el. Talán a sakkozógép volt a leghíresebb találmánya. Ebben a gépben, mely ,,a török” néven vált ismertté, egy ember rejtőzködött, s ő irányította a török ruhába öltöztetett bábut. Az eredetije 1854-ben elégett, ám a világ legnagyobb számítógép-múzeuma újra megépítette. A sakk királynőjét Izabelláról mintázták, Kasztíliai Izabelláról, aki egyesítette Spanyolországot és Kolumbusz Kristófnak hajót adott a nagy úthoz. Az eredeti masina olyan embereket győzött le, mint Bonaparte Napóleon, II. Frigyes porosz uralkodó vagy Edgar Allan Poe amerikai író. A maga korába a sakkozógép volt a legtökéletesebb masina. Feljegyezték, hogy amikor Napóleon egyszer szabálytalanul lépett a táblán, a gépezet erélyesen reagált, és a helyükre rakta a figurákat, de amikor Napóleon újra tévesen lépett, lesöpörte őket a tábláról. Sokan azt hitték, hogy a gépben egy törpe nő ül. Pedig Kempelen segédje nyitogatta fürgén a láda ajtóit. Csak a gép fogaskerekei voltak láthatóak. Egy bizonyos me azt állította, hogy a tudós ügyes sakkozók egész sorát alkalmazta a trükkhöz. Egynek sem járt el a szája, megőrizték a titkot, melyet Kempelen soha életében nem árult el senkinek sem. A 19. század első évtizedeiben az automata gépezet újabb fénykora következett: New Yorkban, a Broadway-en lépett működésbe. A találmány vásári látványosság lett. Egy dollárért elárulták a titkát. Az eredeti, múzeumi példánya 1854-ben egy tűzvészben pusztult el, de erről már tettünk említést.
1798-ban a tudóst nyugdíjaztatták. Megkapta a Szent Római Birodalom Lovagja címet, ám 1804-ben II. Ferenc - mi okból, nem tudni - megfosztotta nyugdíjától. Kempelen Farkas Bécsben hunyt el - szegényen. Támogatás nélkül megpecsételődött a sorsa.