,,Ennek a kis csobogónak a hangja, ezeknek a virágoknak a látványa megnyugtat'' - Dudás Ferenc és Margit

A múltkor egy hatalmas, talán száz vagy ennél is több évet megélt eperfa dús lombkoronáját csavarta meg és tépte ki karvastagságú ágait az utcasarkon örvényként végigszáguldó szélvihar. A derékba tört, néma falusi ,,szemtanú''-t és ,,krónikás''-t úgy siratták meg az emberek, mint saját hozzátartozójukat. Hihetetlen, mondták, hogy egy ilyen egészséges, erős fát pillanatok alatt miszlikbe aprított az ítéletidő.
Ennek élő ,,képmását'' látom magam előtt, amikor kezet fogok Dudás Feri bácsival. Nyolc éve ágyhoz van kötve a Mester, aki munkájának a nyomát nagyon sok ház őrzi nemcsak Kishegyesen, hanem Vajdaság-szerte. A daliás termetű, mindenki által megbecsült, ügyes kezű és nagy tudású vízvezeték- és központifűtés-szerelőt egy végzetes otthoni baleset tette pillanatok alatt munkaképtelenné, deréktól lefelé teljesen nyomorékká - nem sokkal tizenhat és fél éves középiskolás lányuk tragikus hirtelenséggel bekövetkezett halála után. Egy három méter magas kőművesállványról zuhant le, kettéroppantva a gerincét. Négy műtéten esett át, mire megmentették az életét. Igaz, ezért ő egy csöppet sem volt hálás kezdetben a sorsnak. (Időközben Margit, a felesége is megbetegedett.) Nemegyszer gondolt arra, hogy megváltás lenne neki a halál. Mivel azóta is ilyen-olyan betegségekkel gyakran bekerül a kórházba, ahol - saját szavai szerint - úgy fekszik, mint egy kiterített, megszáradt tehénlepény, mert ágya fölé még egy kapaszkodót sem tudnak adni neki. Ilyenkor nagyon dühös, és nagyon restelli magát. A kapaszkodó némileg enyhítené a tehetetlenségérzetét és fájdalmát -- de ki törődik ma azzal, hogy milyen lelki sérelmeken esik át egy beteg, idős ember, egy nyomorék...
Lehet, hogy fellengzős a hasonlat, de Szűcs István most ilyen Kapaszkodó sokak számára Kishegyesen. Július közepétől ő a falugondnok, akinek az a feladata, hogy segítséget nyújtson a magukra maradt időseknek az apró-cseprő, de férfikezet megkövetelő házi munkákban. Bekészíti a tűzifát, lenyírja a füvet, megjavítja a kapu závárját, beragasztja a kerékpár kilyukadt gumiját, bevásárol a piacon, beemeli a kerekes székbe a magatehetetlen betegeket, és levegőzni viszi őket, a járni tudó, de magányos pácienseket elkíséri az orvoshoz ellenőrzésre, autóval elszállítja a kórházakba a különféle kivizsgálásokra... Elbeszélget velük, hogy feloldja magukra maradottságuk keserűségét...
- Géplakatos a szakmám, a helyi téglagyárban dolgoztam húsz évig, de mivel az tönkrement, 2009 augusztusában munkanélküli lettem. A feleségem egy magánvállalkozónál dolgozik, s mivel a fiunk most indult Szabadkán középiskolába, megnövekedtek a kiadásaink. Mivel ezelőtt is elvállaltam apró tennivalókat a környékbeli idős embereknél, és nem esik nehezemre a nekik való segédkezés, jelentkeztem hát a kishegyesi önkormányzat által kiírt falugondnoki pályázatra. A húsz-egynéhány jelentkező közül a bizottság engem választott ki és alkalmazott. A község mindhárom települését el kell látnom, s egyelőre csak kerékpárral tudok közlekedni, de ha szükség van rá, kapok önkormányzati autót is. Jelenleg 18 felhasználó szerepel a névsoron, mind idősek, akiknek a hozzátartozói a megélhetés végett elköltöztek más városokba, vagy külföldre mentek, és így magukra maradtak. Mivel kisnyugdíjasok vagy földművesek, nem tudnak zöld ágra vergődni, kisegítő munkást fizetni -- mondja István, aki inkább a tettek, mintsem a szavak embere. -- Kezdetben tartottam attól, hogy majd nehezen fogadnak el az emberek, hogy azt gondolják, beleütöm az orrom a dolgukba, de hál' istennek, kellemesen csalódtam. Ha megadjuk a kellő tiszteletet az időseknek, akkor ők is megbecsülnek bennünket. Engem még így tanítottak.
A kishegyesi falugondnoki szolgálat a kecskeméti Duna-Tisza-közép Egyesület tanyagondnoki szolgálatának mintájára épült, természetesen a helyi szükségletekhez módosítva.
- Mint ismeretes, a házi ápolási szolgálatunk már kitűnően működik két ,,háziasszony'' (Dudás Nóra és Ristić Adrianna) és egy főnővér-koordinátor (Kocsis Margit) közreműködésével. A Caritas jótékonysági civil szervezet keretében alakult meg kis csapatunk 2008-ban. A Népjóléti Újítások Alapítványnál (Fond za socijalne inovacije) nyertünk a benyújtott pályázatunkkal, s így indult tevékenységünk. Időközben természetesen a községi önkormányzat is besegített anyagilag a fennmaradásunkba, mivel azonban sok a rászoruló, bővítenünk kellett a munkaterületünket. Szükségszerűnek láttuk a gerontológiai, illetve a falugondnoki szolgáltatás elindítását is, amire a kishegyesi Női Fórum nevében a BCIF-nél (Balkan civilni inicijativni fond = Balkáni Civil Vállalkozási Alap) pályáztunk még 2009-ben. Mivel kedvező elbírálásban részesültünk, az idén megvalósulhatott a tervünk. Persze számtalan tennivalónk van még, s ez állandó készenlétet igényel, azaz ahol csak tudunk, ismételten pályázunk, mivel az önkormányzat költségvetéséből kapott pénzösszeg nem tudja fedezni teljes egészében a kiadásainkat. A három ember fizetésén kívül (a főnővér az egészségház alkalmazottja) gondoskodnunk kell a fogyóeszközökről (tisztítószerekről, amelyeket takarításhoz használnak a háziasszonyok, kötszerekről, gyógyszerekről, a falugondnoknak szerszámokról), meg most sürgősen egy gépkocsit is vásárolnunk kell. Az lenne a legideálisabb, ha mindhárom településen 3-3 ember végezhetné el mindezeket a humánus tevékenységeket, de ehhez még nincs elég pénzünk. A felhasználók ugyanis csak minimális, jelképes hozzájárulást fizetnek havonta, a szociális és egészségi állapotuktól függően. Van, aki teljesen ingyenes segítségnyújtásban részesül - magyarázza Gordana Radulović, a polgármesteri hivatal szociális kérdésekkel megbízott tanácsadója. - Ez a munka csoportmunka, amelyben mindenki egyenrangúan vesz részt, a feladatok és a felelősség is megoszlik. Csakis a községi önkormányzat, az egészségház, a Női Fórum, a Caritas, a szociális központ, a Vöröskereszt stb. egyenrangú partneri együttműködésével maradhatunk fenn és fejlődhetünk tovább.
A történetem elején említett eperfát derékban elfűrészelték ugyan, de éltető töve újabb zsenge ágakat hajtott az elmúlt esős időszak után... Dudás Feri bácsi időközben fiának, Csanádnak adta át mesterségbeli tudását... Talán egyszer a kórházakba is beszereznek olyan ágyakat, melyek fölött csüng egy kapaszkodó... De ha megtehetjük, mi legyünk magunk a Kapaszkodók bajba jutott embertársainknak.