A kultúrmunkásnak, a nagybecskereki Madách Színház Irodalmi Színpada vezetőjének őszinte vallomása: ,,A könyv szent ünnep és csoda. Szépséges ajándék, mellyel nem tud betelni az ember, amiből mindig újabbat, még többet kíván. Mint a szeretet. Sohasem elég'. - Kajári Margit hálával tartozik az elődöknek, felelősséggel pedig annak a nemzedéknek, amely - hozzá hasonlóan - hisz abban, hogy csak a művelt ember mentheti meg a világot, egy-egy közösséget a megsemmisüléstől - Megfogalmazása: ,,A könyvek tartják meg nemzettudatunk szellemét! Ezért olvass, olvass, hogy magyar maradhass...' - Az Irodalmi Színpad elsődleges célja a vajdasági magyar irodalmat bemutatni - 2000. november 6-án, a nagybecskereki Toša Jovanović Narodno pozorište - A Népszínház első emeleti kamaratermében a rendezvény első vendége Szungyi László volt, legutóbb pedig Takács Ilona (Jótékonykodás) volt oda hivatalos - Kajári Margit és a munkatársainak a tevékenysége több figyelmet érdemelne...
Azt hiszem - de lehet, hogy tévedek -, művelődési életünknek nincsen egyetlenegy olyan munkása se, akit hidegen hagy mindazt, ami a szórványban mostanság történik, illetve nem történik. A szórványnak is megvannak a maga ,,szürke' eminenciái, akik napról napra, évről évre azon munkálkodnak, hogy lámpást gyújtsanak ott (is), ahol be lehet sugározni a hétköznapokat, hogy bölcseleti tanítások nélkül elfogadtassanak egy programot anyanyelvünk, kultúránk védelme érdekében. Vannak született pesszimisták, és vannak olyan emberek, mint amilyen Kajári Margit, a nagybecskereki Madách Színház Irodalmi Színpadának a vezetője. Munkatársaival, elsősorban Izelle Károllyal, a Madách Színház rendezőjével, színművészével és szervezőtitkárával, Konrád Emmával, a helybeli Emmanuel kórus mindenesével, Kovács Hajnalkával, a gyermekszínház és a magyar társulat oszlopos tagjával, Kamrás Szonjával, az énekes-táncos műsorok kiváló szólistájával már 2000. november 6-án megfogalmazta, hogy mi végre is létezik és működik majd az Irodalmi Színpad. A színvonalas rendezvény első vendége Szungyi László volt. Szívélyesen fogadta a város magyarsága Burány Bélát, Bogdán Józsefet, Gobby Fehér Gyulát, Deák Ferencet, Németh Ferencet, Kalapis Zoltánt, Jónás Gabriellát és másokat. Legutóbb Takács Ilona léphetett fel a pódiumra. A kalendáriumi tevékenységet a 40. rendezvénnyel szeretnék a Béga-parti városban zárni hagyományosan az ötvenévesek köszöntésével.
Kajári Margit nyilatkozatából: ,,Célunk a vajdasági magyar irodalmat népszerűsíteni, szolgálni és bemutatni, hisz rólunk és nekünk szól, mert - hadd idézem Móricz Zsigmondot - A könyvben világosabban tárulnak fel az élet lapjai, mint az életben. A jól megírt könyv biztosabb adatokat adhat az életről, mint maga az élet'.
Így szól, így idéz nagy gondolatot Kajári Margit a Bánság szülötte. Horti Margitként tette meg az első lépéseket Ürményházán, egy parányi falucskában, valahol (majdnem) a világ végén. Szülőfalujából elkerült Szabadkára, ahol ,,szellemi milliomosok”-kal találkozhatott össze, dr. Sturcz Bélával, dr. Györe Kornéllal, Pálinkás Józseffel, Varga Péterrel. A már elhunyt Rácz József volt az osztálytársa. A diploma megszerzése után Margit elment tanítani, megfordult Nagybecskereken, Szentmihályon, Újvidéken. Lelkiismeretesen, áldozatkészen tanította a gyerekeket a legszebbre, a tudás elfogadására, de könyvterjesztést is vállalt. Ezt a munkát örömmel végezte. Férjhezmenetele után Istvánnal megteremtették a maguk legendáját a könyvről, azokról a könyvekről, amelyek betűi beragyogták a sötét bánsági falvakat, mécsest gyújtottak Kajáriék az éjszakában...
åk ketten, Margit és István, könyvbusszal járták a vidéket, nemcsak könyvekkel, hanem tanszerekkel is, oda is eljutottak, ahol már a madár sem jár. A nagybecskereki Forum-boltban Véger Ferenc, a Madách Színház tehetséges színjátszója volt a ,,nagyfőnök', eszményi volt vele az együttműködés. De aztán ezt a ,,könyvház”-at is felszámolták, mint annyi minden mást a Béga-parti városban, például a Városi Filharmóniát. A nagybecsereki magyarságnak két ,,fellegvára' maradt: a nagy múltú Madách Művelődési Színház, amely azonnal felkarolta a Kajári házaspárt és a Petőfi Művelődési Egyesület. Olyan könyvesbolt, ahol magyar könyveket is lehet kapni, nem létezik a Bánságnak ebben a legnagyobb városában.
Kajári Margit ma minden idegszálával a munkájára összpontosít. Tervez, készíti a következő évad műsortervét, neveket jegyez fel, és azonnal lecsap arra az íróra, aki könyvet adatott ki, és persze, a fiataloknak is helyet szorít a pódiumon. Így Sándor Zoltánnak, a Sikoly című folyóirat főszerkesztőjének és Csík Mónikának, a kispiaci versírónak.
Margit nyilatkozatából:
,,Számomra nagy-nagy öröm szerkeszteni és életben tartani az Irodalmi Színpadot Izelle Károllyal, a Madách Színház fiataljaival. Egyre több érdeklődő tér be hozzánk, sürgetik az újabb és újabb rendezvényeket, tippek-et adnak, hogy kiket hívjunk meg. Káich Katalin a minap azt mondta, hogy csodálatos munkát végzünk, hasznosat. Nem akarjuk ugyan megváltani a világot, de szebbé akarjuk tenni. Nem tagadom, jólesett az elismerés...'
Az Irodalmi Színpad vezetője életigenlő, az a művészet is, ezt tudja. Nincs Margitban ,,komor pátosz', ,,hősi szomorúság', életörömről árulkodik minden szava, gesztusa. A munka számára életprogram, maradjon is az!