Dr. Csernoch János bécsi teológiai tanulmányait 1874. november 18-án fejezte be, és a teológia doktoraként Simor János esztergomi érsek, bíboros-hercegprímás szentelte pappá. Simor bíboros nem véletlenül e célból személyesen jött el Bécsbe. Ennek elsődleges oka az volt, hogy az Osztrák—Magyar Monarchia területén akkoriban alapelv volt, hogy a nemzetiségi kisebbségek lakta területeken a lelkészi, áldozópapi, plébánosi, esperesi vagy püspöki kinevezést kötelezően olyan papoknak kell adni, akik folyékonyan beszélik a kisebbség nyelvét. Csernoch János éppen kiváló jelölt volt ilyen plébánosnak, hiszen már akkor jó néhány kisebbség nyelvét ismerte. De az egyetem rektora másként döntött... és erről meggyőzte a hercegprímást. Így aztán ahelyett, hogy hazautazott volna Bécsből, Csernoch útja Rómába vezetett, ahol további egyetemi tanulmányokat végezhetett könyvtárosi, levéltárosi és kánonjogi szakon. 1877. augusztus 19-e és 1878. július 25-e között a krisztinavárosi templomban* segédlelkészkedett.

Az első plébánosi hivatalt csak 1888-ban tudta elfoglalni: a három nemzetiségű, ugyancsak felvidéki Radosócz nagyközségben. Esztergomba ugyanebben az esztendőben kapott meghívást, ahol (a Hercegprímási Palotában) kezdetben legfőképpen könyvtárosi és levéltárosi feladatokat látott el.  1908–ban püspöki felszentelést nyert, Temesváron átvette a csanádi püspökség vezetését. 1911-ben pedig már kalocsai érsek volt. Ezután X. Piusz pápa rendelkezése alapján előbb (1912. december 13-ától) esztergomi érsekké, majd bíborossá (1914. május 25-étől) nevezték ki.

Dr. Csernoch János 1927. július 25-én hunyt el Esztergomban. Örök nyugalomra a főszékesegyház kriptájában helyezték. (Külső hivatkozás: Wikipédia)

      A műemléki védelmet élvező krisztinavárosi Havas Boldogasszony-plébániatemplom*, mely eredetileg copf stílusban épít(tet)ett, a mai kinézetét pedig az 1943–1944-es bővítéssel, illetve a második világháborúban elszenvedett súlyos sérülések szanálása után nyeré el, Budapest I. kerületében, a Krisztina téren található. Alapkövének lehelyezése 1795. szeptember 13-án történt. Feljegyeztetett, továbbá időtálló emléktáblával is nyomatékosíttatott,  miszerint ebben a templomban esküdött örök hűséget gróf Széchenyi István, a legnagyobb magyar, nejének Seylern Crescentiának 1836. február 4-én.

      Ugyancsak itt, vagyis ebben a templomban keresztelték 1848. augusztus 5-én (a templom búcsújának ünnepén) az akkor mindössze tíz napos – az idők múlásával pedig a fizikusok fejedelmévé lett – Eötvös Lorándot. Továbbá ugyancsak itt tartotta esküvőjét az anyák megmentője, Dr. Semmelweis Ignác és Weidenhoffer Mária 1857. június 1-jén. A templom és a plébániához tartozó gimnázium közötti téren Budapest legrégibb Szeplőtelen fogantatás szobrának másolata áll. (külső hivatkozás: Wikipédia)

      Vonatkozó fotóink 2022. augusztus 29-én készültek. Budapesten, a Krisztinavárosban.