Jóleső érzéssel nyugtázta, hogy igen, méghozzá szép számmal. Jó tündérek márpedig vannak — idézte az egyik előadót, amikor szabadkai házuk barátságos teraszán arról beszélgettünk, hogyan csöppent bele a magyarországi székhelyű Otthon Segítünk Alapítvány kínálta lehetőségbe, illetve miért élt vele. Hónapokon belül itthon is igényelhető lesz a családsegítő szolgáltatás.

„Az alapítvány jó tündérei olyan családoknak kínálják fel segítségünket, ahol legalább egy iskoláskor alatti gyermeket nevelnek. Az önkéntes segítők idejüket és barátságukat kínálják fel. Saját otthonaikban látogatják a családokat, miközben saját szülői tapasztalataikra támaszkodva gyakorlati segítséget nyújtanak (például közös játék, közös házimunka, hivatalos ügyek közös intézése, közös séta formájában), ezzel megerősíteni igyekezve a családot” — olvasható a www.otthonsegitunk.hu honlapon.

Külhoni jó tündérek Budapesten

— Több éve vagyok önkéntes a Smile Szabadkai Nagycsaládos Egyesületben — meséli Fehér Erika, és nevetve hozzáteszi: szabadidő-túltengése van. A lányai már nagyok, ő otthon dolgozik, szeretett volna valami hasznosat csinálni, másoknak segíteni, így került az egyesületbe, s ott hallott az Otthon Segítünk Alapítványról, illetve arról, hogy a hálózatukat kibővítik a külhonban. — Szeretem a gyerekeket, van türelmem hozzájuk. A képzésen rengeteg új embert megismertem. Ugyanolyan felfogásúakkal találkoztam, mint amilyen jómagam is vagyok, azaz számunkra nem a pénz körül forog a világ, fontosnak tartjuk, hogy a szabadidőnkben segítsünk másoknak. Minden családba a derűt kell bevinnünk. Meghallgatjuk őket, beszélgetünk. Nem helyettük fogunk dolgozni, takarítónőként vagy bébiszitterként, hanem az anyukával közösen. Mindig meg kell kérdeznünk, hogy az anyuka hogyan szeretné: én játsszak a gyerekkel, amíg ő a másikkal tanul, vagy fordítva. Ha azt látjuk, hogy a házban „cirkusz” van, nem állunk neki takarítani, mert lehet, hogy az anyuka úgy érzi jól magát. Ha azonban igényli, beszállunk a közös rendrakásba.

Erika nagyon szerencsés, hiszen a férje támogatja, sőt, ha kell, a cipekedésből, a fuvarozásból is kiveszi a részét. Mindkét lánya vállal önkéntes munkát, előbb Viola tanította citerázni a kicsiket a Lányi Ernő Iparos Művelődési Egyesületben, majd húga, Noémi folytatta. Időközben Erikát is megfertőzte az önkénteskedés. Felidézi, hogy neki is jólesett volna, ha legalább lett volna kivel beszélgetnie, amíg a gyerekei kicsik voltak. Reméli, idővel igazi hálózat alakul majd ki Vajdaságban. Akiknek kezdetben segítenek, azok lehet, hogy idővel csatlakoznak majd hozzájuk — fogalmaz.

— Az Otthon Segítünk Alapítvánnyal már négy-öt éve kapcsolatba léptünk, már akkor szerettük volna Vajdaságban is elindítani a programot — mondja Benák-Búcsú Emese, a Smile Szabadkai Nagycsaládos Egyesület elnöke. — Nem volt eddig ilyen jó lehetőségünk erre, most tudtak a budapestiek egy olyan képzést tartani, amelyet a külhoniak számára szerveztek meg, ez alatt az egy hét alatt szállást is tudtak adni. Vajdaságból három településről mentünk, Szabadkáról mi, Palicsról a hajdújárási Kolibri Nagycsaládosok Egyesületéhez tartozók, illetve egy oromhegyesi hölgy. Ez csak az első lépés volt, az önkéntes segítők képzése folyt. Ahhoz, hogy a program itthon is beinduljon, részt kell vennie legalább egy-egy embernek a koordinátorképzésen, melyre az ősszel kerül sor. Az ő feladata lesz az önkéntesek toborzása, kiválasztása, a családokkal való kapcsolatfelvétel és a munka felügyelete. Már az idei év végén vagy a jövő év elején elkezdődhet a program megvalósítása. Távlati célunk egy vajdasági segítő hálózat létrehozása.

Emese azt is elmondja, hogy a 2012 óta létező egyesületben nagyon gyakran kapnak olyan visszajelzéseket a családoktól, hogy további gyermeket is vállalnának, ha „néha valaki rájuk nyitná az ajtót”. Nagyon sokszor azt látják, hogy az édesanyák a pici gyerek(ek)kel a négy fal közé zárva érzik magukat, ez pedig hátráltathatja őket abban a döntésben, hogy újabb gyermeket vállaljanak.

— Nem mindig az anyagiak játszanak közre — szögezi le. — A többgenerációs családok szétesése, valamint a munkaidő kitolódása miatt kevés időt otthon töltő édesapa is hozzájárul ahhoz, hogy az anyuka szinte a külvilágtól elszigetelve él, a gyerekeken kívül nem tud kivel kommunikálni, hiányzik neki a felnőttek társasága. Két-három kisgyerekkel az orvoshoz is körülményes eljutni vagy akár egy többemeletes épületből elugrani a boltba, a játszótérre. Mindebben tudnánk segíteni.

Lehőcz Mónika az önkéntesekkel

Lehőcz Monika, az Otthon Segítünk Alapítvány igazgatója elmondta, a program 1973-ban Angliában indult, Európában nagyon népszerű, 2001-től pedig Magyarországon is működik. A Nagycsaládosok Országos Egyesülete alapította, valamint Benkő Ágota, aki nyolc évig elnöke volt.

— Átmeneti nehézségekkel küszködő családok itthon is vannak, és fontos, hogy megtanuljunk jól segíteni. Határon túlra is régóta szeretnénk eljutni, és most van egy nagy lendület, hiszen 2018 a családok éve, továbbá a Nemzetpolitikai Államtitkárság a külhoni magyar családok évét is meghirdette. A programba meghívták azokat az egyesületeket, amelyeknek a ténykedése hasznosnak bizonyult, így kezdtük meg a közös gondolkodást. Márciusban a védőnők egyesületével több határon túli városban jártunk, ismertettük a programunkat, nyáron pedig meghirdettük a családsegítő önkéntesek felkészítését. A negyven-ötven órás képzésen azokkal foglalkoztunk, akik vállalják, hogy heti rendszerességgel járnak a családokhoz. A tréningalapú foglalkozásainkon rengeteg gyakorlat és interaktivitás van. Megtanulták, hogy mi nem adunk tanácsokat, hiszen az én megoldásom nem biztos, hogy máshol is jó lesz, hanem abban segítünk, hogy mindenki megtalálja a saját megoldását. Nagyon fontos a pozitív megerősítés, a biztatás, a dicséret és az együtt végzett tevékenység. Néha az is elég, ha az anyuka végre kialussza magát, ilyenkor a segítő az egyik szobában játszik a kisgyermekkel, amíg anyuka a másikban nyugodtan tud két órát aludni, utána pedig már egészen másként látja a világot. A többgenerációs családok széthullása miatt gyakran követendő minta sincs, viszont megszaporodtak a speciális családok is, tehát sok az egyszülős és a sérült gyereket nevelő család, ahol mindenképp elkél a segítség. Az is fontos, hogy az önkéntesek is közösségben működnek, nem dobjuk ki őket a világba, hanem egymást támogató közösséget teremtünk, ahol családot nem megnevezve beszélhetnek a munkájuk során tapasztalt nehézségekről és örömökről. Ahhoz, hogy ez valóban jól működjön, minden helyi szolgálatban kell egy önkéntes koordinátor. Négy szomszédos országból érkeztek a segítő önkéntesek, ám hosszú távon az lesz a fontos, hogy egy-egy helyen legyen egy erős otthon segítő csoport.

Egy bizalmi, segítő kapcsolat jön létre család és segítő között, ebben pedig mindenki jól érzi magát, tehát az önkéntes is, és mindenki kap a másiktól — teszi hozzá Monika. Azok lehetnek jó családsegítő önkéntesek, akik nyitottak a fiatal generációk iránt, nem mondják meg a tutit, hanem rácsodálkoznak a fiatalok megoldásaira, és tudják őket ebben támogatni — ezáltal ők is nagyon sok mindent tudnak tanulni, és egy csodálatos generációs együttműködés jön létre. Magyarországon az alapítvány önkéntesei évi átlagban 450-600 gyereket nevelő 2-300 családnak segítenek heti rendszerességgel.