Tegye fel a kezét az a szabadkai, aki észrevette, hogy a Korzón, az egykori gazdasági bank homlokzatát az egyik ablak mellett két oldalon gyűjtögető mókusok díszítik, a bejárati ajtó felett pedig egy méhkas lapul!

Roncsák Alexander felvételei
 

Bevallom, én most láttam először, amikor Szabadka-csodáló körútra indultam Tóth Borisz idegenvezetővel, aki kíváncsi városlakóknak és angol turistáknak mutatta be két órában, mennyi felfedezésre váró épületgyöngyszem és -részlet tárulhat az érdeklődő, befogadásra kész szemek elé.

Azt gondolnánk, hogy Szabadka Város Idegenforgalmi Szervezetére és a Turisztikai Információs Központra kevesen nyitják rá az ajtót, pedig nem így van — magyarázza Borisz. A városba érkező külföldiek gyakran betérnek tájékoztató anyagokért, és közben a figyelmükbe ajánlják, hogy idegenvezetővel meg lehet tekinteni a várost. Sokan élnek is a lehetőséggel! — teszi hozzá, és máris meséli, hogy általában angol és szerb nyelven kalauzolják át a vendégeket a belvároson, ám előfordul, hogy magyar turisták is csatlakoznak, no, az fantasztikus!

* Túra közben annyi érdekes történetet meséltél a városról! Mesélj most az olvasóknak is! 

— Kevesen tudják, hogy a Kárpátia, a hajó, mely elsőként sietett a Titanic túlélőinek a segítségére, két orvost is magával vitt, az egyik Lengyel Árpád volt Budapestről, a másik pedig Munk Artúr, aki Szabadka város szülöttje, lakosa volt nagyon sokáig. Fiatal orvosként érkezett erre a hajóra, és a Köszönöm addig is önéletrajzi írásában a többi közt a Titanicról is megemlékezik. Ő egyébként a bajai temetőben nyugszik, és ugyebár a városban, a munkaközvetítő előtti téren van egy mellszobra.

— Aztán itt van egy másik: az első filmbeli Drakula gróf a XX. század elején Szabadkán kezdte a karrierjét. Ő Lugosi Béla volt, aki több évig játszott a szabadkai színházban, és innen vitte tovább az élet és az útja Hollywood, Amerika felé, ahol aztán belekezdett a filmiparba, és eljátszotta Drakula grófot. Annyira szimpatikus volt ott a keleties akcentusa, hogy onnantól kezdve általában keleti főgonoszok szerepét kapta!

Aztán itt van a ferences templom és a kolostor, városunk legrégebbi épülete, mely régen várkastély volt, és egy boltívben még látni a régi falakat, ablakokat. Ebből az épületből kezdett fejlődni maga a város. A török hódoltság idején dzsámiként működött, majd amikor 1717-ben megérkeztek a ferencesek, átvették nemcsak a vallási, hanem a kulturális életet is. Ebben az épületben tartották meg az első színházi előadásokat, itt láttak vendégül utazó színjátszó társulatokat, sőt még iskolát is működtettek a kolostor falain belül. És persze a gazdasági bank épülete a Korzón! A mókus és a méh a gyűjtögetés szimbóluma, szóval arra asszociálnak, ahogyan az emberek a pénzt gyűjtötték egykor és ma is az akkori bank épületében.

* Mit érdemes megnézni a városban? Nemcsak külföldi turistaként, hanem szabadkaiként is. 

— A városházát, tüzetesen! A zsinagógát, a Szent Teréz-székesegyházat, a könyvtárat! Utánaolvasni a részleteknek, mert nagyon-nagyon érdekes történetek vannak, s ezeket kevesen ismerjük. Amikor egy kicsit jobban belemélyedünk, akkor jövünk rá igazán, hogy a világ nem is olyan nagy, hanem inkább nagyon kicsi. Akár a Monarchiára fókuszálva, akár nagyobb, európai dimenziókban gondolkodva észrevehetjük, hogy a történelem meg a kultúra mennyire összefüggött, és Szabadkára is reflektálódott.

* Turisztikai szempontból mit tud kínálni a város, miért érdemes ide jönni? 

— Nagyon szép az építészete, sok a látnivaló, és a gasztronómia, az abban is megmutatkozó többnemzetűség mindenképp egyedi. Jó ételek-italok kerülnek az asztalokra, ráadásul nagyon jó áron! És nemcsak a központban, hanem a környező tanyavilágban, falvakban is. Most épül az új akvapark, remélem, hogy nagyon sok helyi embert meg fog tartani, illetve még több turistát fog idecsábítani. És természetesen az ócskapiac, a bolhapiac. Az mindig is, és most is — nem, nem visz mindent, de sokat… 

* A bámészkodáson, evésen-iváson kívül mit tud még Szabadka nyújtani?

— Tavasszal és ősszel főleg koncerteket a Szent Teréz-székesegyházban, a zsinagógában, felolvasóesteket a Raichle-palotában. Ezek általában ingyenesek, vagy szimbolikus az áruk. Pubok, bárok, sörözők, kézművessörözők nyílnak a városban. No, megint visszatértünk az éttermekhez! Úgyhogy van itt mit csinálni két-három nap alatt. 

* S akkor még itt vannak a fesztiválok!

— Igen, a nyár a fesztiváloké. Palicsi filmfesztivál, Interetno, városnap, Etnofest, aratóünnepség… És a kísérőprogramok, melyek e fesztiválok előtt és után is attraktívak, illetve programlehetőséget adnak a városban. Úgyhogy az, hogy a városban nincs mit csinálni, egy nagy humbug! Jaj, az, hogy Szabadka kihalt, és nincs mit csinálni, nagyon nem igaz!

 * Persze hogy nem! És a városvezető túrák ötlete kinek a fejéből pattant ki?

— Ezek európai ihletésűek, Szabadka Város Idegenforgalmi Szervezete szervezi, és az idegenforgalmi irodában kell bejelentkezni. Szerdánként 10 órától, szombatonként pedig 13 órától tartjuk ezeket a túrákat, a gyülekező mindig a kék szökőkútnál van, négyen-öten vagyunk idegenvezetők. 

* Mindig ugyanaz az útvonal, vagy érdemes többször is bejelentkezni?

— Egyelőre ugyanaz az útvonal: városháza, Szent Teréz-bazilika, gimnázium, zsinagóga, Raichle-palota, a ferencesek és a szerb ortodox templom, majd végig a korzón, a színház, a könyvtár. (Tudták egyébként, hogy miért nem hagyományos stílusban épült a szerb templom? Hát azért, mert a Monarchia engedélyezte ugyan építését, de megszabta, hogy a kor stílusát kell figyelembe venni — no, így lett barokk a szabadkai pravoszláv templom!) 

* Kapcsolódnak hozzá más programok is? A múzeum városházai vezetésére invitáltad a túra után a városnézőket. Vagy ez véletlenül alakult így?

— Dehogy véletlenül! Úgy szervezzük, hogy szerdánként a túrát 12 óráig befejezzük, hogy aki szeretne részt venni a múzeum által szervezett városháza-látogatáson, meg tudja tenni. Szombatonként pedig a városháza megtekintése után vesszük át a csoportokat, az érdeklődőket, és kalauzoljuk őket a városon keresztül. 

* Te miért foglalkozol ezzel? Nyilván pénz, pénz, pénz, de mi még?

— Én turizmust tanultam, idegenvezetek, illetve idegenforgalmi menedzser is vagyok, közgazdász, tehát külföldre és belföldre is szervezek utakat. Viszont elsősorban azért csinálom, mert szeretem a városomat. Szeretek emberekkel dolgozni, embereknek prezentálni és emberektől tanulni is, tehát ezekből az emberközi kapcsolatokból. Szeretem megmutatni azt, hogy Szabadka igenis szép város, annak ellenére, hogy itt is, mint a térségünkben sok más helyen, vannak dolgok, melyek még nem befejezettek, vagy vannak problémák, viszont emellett nagyon sok jó is van a városban, amelyet meg kell mutatni az embereknek, és ide kell őket csábítani. Úgy gondolom, ha egyre több turista fog érkezni, akkor ez valahol a gazdaságra is reflektálódni fog, nemcsak a vendéglátóiparra, hanem ezzel együtt a kísérőiparok is fellendülhetnek. Nem nagymértékben, de annyiban, amennyiben én segíthetem a városomat, igyekszem ennek eleget tenni.