home 2024. február 25., Mátyás napja
Online előfizetés
In memoriam Karna Margit színművésznő (Kishegyes, 1931—Szabadka, 2013)
m. k. o.
2013.05.08.
LXVIII. évf. 19. szám
In memoriam Karna Margit színművésznő (Kishegyes, 1931—Szabadka, 2013)

„A mai napig nem tagadom, hogy a szakmát a deszkákon tanultam meg. Igaz, megkérdezték tőlem egyszer, nem akarok-e a belgrádi színiakadémiára beiratkozni, de én magyar színésznő szerettem volna lenni...” — vallotta a 80. születésnapja alkalmából készült interjúban.

Sohasem készült színésznőnek, Dimitrijevics Mara, a Topolyai Járási Magyar Népszínház igazgatója „szúrta ki” az egykori kosárlabdázólányt, s 1949 őszén debütált Jožef Horvat Csak a vak nem látja című színművében. Utána még 27 darabban kapott epizód-, majd pedig főszerepet...

A Topolyai Járási Magyar Népszínház megszűnése után, 1960-ban a szabadkai Népszínház magyar drámatársulatához került. „A dicséretig sosem jutottam el, mert ha valamit jól csináltam, legyintettek: Macától ez elvárható! Gyakran megkeseredett szájízzel mentem be a munkahelyemre, de az alkotás vágya mindig felülkerekedett bennem. Aztán pedig felgördült a függöny, felzúgott a taps, s ez az óriási, felém áramló szeretet megvédett mindennemű csalódástól hosszú-hosszú évtizedeken keresztül, egészen a nyugdíjba vonulásomig.”

Legtöbbször drámai hősnőket alakított, noha a komikaszereptől sem idegenkedett. Királynői termete, méltóságteljes megjelenése és hanghordozása szinte predesztinálta a „nagyasszonyok” szerepkörére (Anna királynő — Egy pohár víz; Mariska és Fema — Felfuvalkodott tökfej; Maxine Faulk — Az iguána éjszakája; Mariska és Kamilla — Liliomfi; Bernarda — Bernarda Alba háza; Dorinne — Tartuffe; Bianca — Pablito nővérei; Peachumné  — Koldusopera; Tóth Mihályné — A Noszty fiú esete Tóth Marival; Mária — Egy lócsiszár virágvasárnapja; Nagyanya — Nem fáj). Mi tagadás, a színház egyik meghatározó alakja volt, hivatásához őszintén, mélységesen elkötelezett. Nem hajtott fejet sem a kommunista párt, sem a ristići egyeduralom előtt. Férje, kollégája, barátja, nagy szerelme Pataki László színművész emlékét megőrizni igyekezvén, beleegyezését adta a Pataki-gyűrű Díj megalapításába. Az aranypecsétgyűrűt mindig ő maga adta át a kitüntetetteknek meleg, szívélyes szavak kíséretében a délvidéki magyar színjátszás napján, október 29-én...

A Szerbiai Drámaművészek Szövetségétől, valamint a vajdasági színházi találkozókon számos színészi díjat kapott ő maga is. Kiérdemelte a III. Pécsi országos színházi találkozó díját, a budapesti színikritikusok elismerését. Az Életmű Díjat Kisvárdán vette át. Öt évtizedes munkásságáért tavaly augusztus 20-án a Külhoni Magyarságért Díjjal tüntették ki. A megtiszteltetés után meghatódva nyilatkozta a média képviselőinek, hogy meglepetésében nem is tudta felfogni a hírt, idő kellett, hogy elhiggye, ez valóban megtörtént.

Hát nekünk is idő kell, drága Maca néni, hogy elhiggyük, a halál örökre lepecsételte a „szép beszéd királynőjé”-nek ajkát, s elragadta tőlünk az életet jelentő deszkákról...
 

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..