,,Szívet cseréljen az, aki hazát cserél!
(Tompa Mihály)
Igazi nyárvégi nap, de itt-ott már színes falevelek díszítik a természetet. Ahogy kilépek az utcára, látom, hogy a villanydróton gyülekeznek a fecskék. Gyülekeznek, hogy aztán elszálljanak melegebb vidékre, majd tavaszra újra visszatérjenek. Róluk mindig Szabó Lőrinc verse jut az eszembe:
,,Fecske, te ficseri, füsti fecske,/ Futár az egek meg a konyha között,/ Ki a tárt ajtón ki -- beszökve -- repesve/ Szemünket a tiszta azúrba kötöd, mi csalt ide tavalyi/ Tanyádra ficseri,/ Villafarkú, dalröpte vándor,/ A nagy vizek és hegyek felett/ Magyarországra Afrikából:/ Micsoda hűség, mily szeretet?..." Nekem ez a legkedvesebb versem, talán azért, mert valamikor egy nagyon kedves versmondóm, Szálas Tímea ezzel jutott el a köztársasági szavalóversenyre... Meg a hazatalálás gondolata, a haza iránti hűség is milyen szép ebben a versben! Ezen merengve érkezem meg egy szintén nyugdíjas kolléganőmhöz a megbeszélt találkozóra. Az unokájára felügyel, míg a lánya, Frank Eszter dolgozik.
Barátságosan fogadnak, a kis csöppség, a tizenöt hónapos Bence már szalad. Esztivel szeretnék elbeszélgetni arról, hogy vajon miért is tért vissza Magyarországról a gödöllői Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaságtudományi Karán szerzett oklevelével.
A piros muskátlitól roskadozó teraszon foglalunk helyet. Ide nem hallatszik el a város zaja, nyugodtan beszélgethetünk.
-- Óbecséről mind a legtehetségesebb tanulók mentek Magyarországra tanulni. Miért épp ezt az egyetemet választottad, amikor diákkorodban inkább a vers érdekelt? -- fordulok Esztihez.
-- Nemcsak a verseket szerettem -- kezd a mesélésbe a mindig kedves, mosolygós Eszti --, hanem a biológiát, a természetet, az állatokat is. A szüleim is hasonló érdeklődésűek, édesanyám biológiatanárnő. Azért mentem Magyarországra, mert szerettem volna világot látni, meg megismerni az ottani embereket, fiatalokat. Különben egy barátom, Varga Jani már ott tanult, és sokat mesélt az ottani egyetemi oktatás magas színvonaláról. Meg a barátnőm is oda iratkozott, s ez is közrejátszott.
-- Tanulmányaik befejeztével nagyon sokan nem tértek vissza, Magyarországon maradtak, sőt Kanadába, Svájcba, Németországba mentek a boldogabb jövő reményében. Ti hazajöttetek.
-- Már a kezdet kezdetén eldöntöttem, hogy tanulmányaim befejezése után nem maradok Magyarországon. Itt vannak a szüleim, ismerőseim, barátaim. Mindig is hazahúzott a szívem. Majd minden hétvégét itthon töltöttem. Azonkívül rájöttem, hogy ott más mentalitásúak az emberek. Mi, vajdaságiak összetartottunk, és minthogy nem sikerült beilleszkednünk az ottani társaságba, időről időre úgynevezett jugó bulikat rendeztünk. Sűrűn összejöttünk, megismerkedtünk a szabadkai, adai, zentai, temerini, nagybecskereki egyetemistákkal. Ott ismertem meg a férjemet is. Szoros barátság alakult ki köztünk. Ő is haza akart jönni.
-- Hogyan találtad föl magad? Hisz itt manapság nagyon nehéz elhelyezkedni, különösen egy gödöllői diplomával.
-- Az utolsó évben édesapám ösztönzésére hozzáláttunk az álláskereséshez. Szerencsésnek mondhatom magamat, hogy itt helyben Sinkovics László magánvállalkozó brojlercsirke-állomány-telepén találtunk munkalehetőséget. Ott szükség volt agrármérnökre, s mikor megszereztem az egyetemi oklevelet, mindjárt el is helyezkedtem. Örülök, mert modern, jól menő vállalkozás.
-- Minden kezdet nehéz, mikor a fiam lediplomázott az orvosi egyetemen, egy ismerősünk ezt írta az ajándékul hozott könyvbe: ,,Nem ott kezdődik és végződik egy ember értéke, hogy a papiros mit bizonyít róla".
-- Igen, tanulmányaim során elméleti tudást szereztem, de más a gyakorlat, ezért a tulajdonos egy hónapra Bábolnára küldött, az ottani telepre. Ez nagyon hasznos volt, betekintést nyerhettem a termelésbe.
-- Mesélj a munkádról.
-- A telepen dolgozom, ahol olyan tojótyúkok vannak, amelyeknek tojásaiból a keltetőben brojlercsirkék kelnek ki. Felügyelem a telep munkáját, a munkabeosztást végzem, a szülőpár állományának a tartástechnológiáját vezetem, az állategészségügyre, a takarmányozásra is felügyelek. A takarmánykeverő telepen a takarmányrecepteket dolgozom ki.
-- Mezőgazdasági középiskolában is taníthatnál.
-- Igen. Az agrártudomány mellett elvégeztem a mérnöktanári kart is. Nem vonz a tanítás, itt nagyon jól föltaláltam magamat, szeretem ezt a munkát, meg látom, hogy szükség van a tudásomra, és ez örömmel tölt el.
-- Folytatod-e a tanulmányaidat?
-- Egyelőre nem. Itt a családom, a kisfiam, szeretnék minél több időt velük tölteni. Talán majd később. Az az igazság, hogy ebben a szakmában nincs oly nagyra értékelve a doktorátus. Ha igény lesz rá a jövőben, biztosan tanulni fogok tovább, de most nem látom értelmét, meg első a családom.
Igen, a kis Bence már türelmetlen, haza szeretne menni, várja őt az apukája. El is köszönünk egymástól. Én még maradok. Előkerülnek a diplomaosztáson készült fényképek, a diplomamunka, a szakvéleményezések, bírálatok.
-- Nemcsak itt, Óbecsén, a szójafeldolgozó üzemben segítettek diplomamunkája anyagának az összegyűjtésében -- emlékszik vissza Berecz Tamás, Eszti édesapja --, hanem a Római Sáncok Kutatóintézet szójarészlegének tudományos munkatársai és vajdasági munkaszervezetek is, melyek szójatermeléssel foglalkoznak, sőt a szerbiai Loznicában is. Az agroökológiai és agrotechnológiai tényezők hatása a szója termésmennyiségére és minőségére a címe munkájának. Büszke vagyok rá, hogy kitűnő eredménnyel diplomázott, s nagyon jó véleménnyel voltak róla nemcsak a tanárai, hanem a bolyi szójatermelő kombinát vezérigazgatója, Balikó Sándor is, s felkérte a lányunkat, hogy menjen oda dolgozni. Úgy tudom, el se ment érdeklődni a munkalehetőségek iránt.
-- Nagyon örülök, hogy itthon vannak -- kapcsolódik a beszélgetésbe Berecz Teréz, az édesanya --, s hogy feltalálták magukat és szeretik a hivatásukat. Úgy érezzük, mindannyiunknak itt a helyünk, ez a mi szülőföldünk, itt éltek őseink, s továbbra is itt szeretnénk élni, érvényesülni. Remélem, ezután itt is nagy változások történnek, és boldogabb jövő vár a fiatalabb generációra is.