Szalai Attila illusztrációja

Október 15-e a látássérültek nemzetközi napja. Ez alkalomból számos rendezvényt tartanak annak érdekében, hogy felhívják a figyelmet a vakok, illetve látássérültek társadalmi helyzetére, az emberi együttérzés fontosságára, amelyre mindannyiuknak szükségük van ahhoz, hogy érvényesülni tudjanak a közösségben, ahol élnek. A segítségnyújtás java részét a különböző intézmények, egyesületek vállalják magukra, amelyeknek köszönhetően szervezett munka folyik a látássérült vagy vak kisgyermekek iskoláztatása és társadalomba való beillesztése érdekében, de alkalom nyílik szakemberek képzésére is, akik igyekeznek megtanítani a nem látó embereket a biztonságos közlekedésre, a Braille-írás és -olvasás elsajátítására, a hozzátartozóikat pedig megtanítják arra, hogyan viszonyuljanak látássérült szeretteikhez.
Szombat délelőtt a Vakok és Gyengénlátók Zentai Egyesületében
- A Vakok és Gyengénlátók Szabadkai Szervezetéhez hat község tartozik: Ada, Topolya, Magyarkanizsa, Kishegyes, Zenta és természetesen Szabadka -- vázolja a helyzetet VETSTÁJN János elnök, akivel a zentai egyesület barátságos helyiségében találkozom, a Fő utca 15-ös szám alatt. Az asztalt többen ülik körül, előttük kávé gőzölög, tányéron tortaszelet. A szombat délelőtti kötetlen csevegést a kedvemért hagyják abba. Adatok kerülnek a jegyzetfüzetembe, az elnök úr ugyanis a tagság ismertetésével folytatja a beszámolóját.
- A községközi szervezetnek összesen 670 tagja van, ebből 470-en Szabadka község területén élnek. Az óvodástól a középiskolás korig húsz gyermek van a nyilvántartásunkban, akiknek egy része a szülők elhatározása alapján és a szövetség támogatásával rendes iskolába jár, ahol typhlopedagógus segíti őket a munkában. De van közülük a zimonyi Vakok és Gyengénlátók Iskolájában, valamint a budapesti Vakok Intézetében is. Egyébként a tagságunk zöme idős személy, az utóbbi években sokan vannak azok, akik cukorbetegség következtében vesztették el a látásukat. A szervezet célja, hogy az oktatásban és nevelésben segítséget nyújtson a szülőknek, gyermekeknek, tanítóknak és tanároknak, különböző szabadidős tevékenységet szervezzen, népszerűsítse azokat a sportokat -- tekézés, sakk, csörgőlabdajáték, atlétika -, amelyekkel a látássérült emberek is foglalkozhatnak, szorgalmazza a társas életet, a hasznos időtöltést. Az önkormányzat Szabadkán és Zentán biztosított nekünk helyiséget, amiért külön köszönetet mondunk nekik. Zentán a község felújította ezt a termet, bevezette a gázfűtést, amit fizet is a többi számlával együtt. Itt pénteken és szombaton 8 és 12 óra között van lehetőség arra, hogy az ilyen sorsú emberek összejöjjenek, beszélgessenek. Az adaiak és a moholiak is ide járnak, de a tagok között van hódegyházi és törökkanizsai is. Megemlíteném még, hogy Magyarkanizsán a szerb kulturális központ minden hónap utolsó szombatján ad nekünk helyet.
Úgy vélem, a Vakok és Gyengénlátók Egyesülete hasznos tevékenységet folytat, átveszi a társadalomtól bizonyos feladatok végzését. Megszervezi a tagság tájékoztatását is, hiszen a vajdasági szervezetünk Braille-írásos folyóiratot ad ki, valamint hangos újságot szerb és magyar nyelven, amelyből szélesebb körben is értesülhetnek a történésekről, mert válogatást ad más lapokból. Ebben a két technikában tartományi szinten könyvkiadás is folyik, a szépirodalmi művek szintén szerb és magyar nyelven jutnak el az igénylőkhöz, valamint a gyermekeknek is készülnek hangszalagok. A magyar kiadványok tíz évig szüneteltek ugyan, de az utóbbi két évben folyamatos a hangszalagok megjelentetése ezen a nyelven is. Könyvtár Újvidéken működik, az érdeklődők betagosodhatnak, postán, díjmentesen küldik számukra a kért műveket, s ugyanilyen módon juttathatják őket vissza. Ez a fajta könyvkiadás nagyon drága, a társadalomnak gondoskodnia kellene rólunk is, hiszen ugyanolyan jogunk van a kulturális igényeink kielégítésére, mint egészséges társainknak.
- A legnagyobb gondunk az, hogy a szervezetünk finanszírozása nincs megoldva, hiányzik a törvényi szabályozás. Ezért vagyunk ráutalva az önkormányzatok támogatására, illetve tartományi szinten a Képviselőház illetékes titkárságaira, mint az egészségügyi, az oktatási és a művelődési, a sport és ifjúsági. A rendezvényeinkre szponzorokat kell találnunk, több-kevesebb sikerrel. Várjuk a polgárok egyesületeiről szóló új törvényt, habár mi nem vagyunk klasszikus civil szervezet, esetünkben talán más besorolást kellene alkalmazni -- mondta Vetstájn János.
BENÁK Teréz, a szabadkai szervezet zentai képviselője munkaviszonyban van, a cukorgyárban dolgozik telefonosként.
Moholról, Adáról, Zentáról és Csókáról mintegy hatvan személy szerepel a listánkon, akiknek a 90 százaléka idős, beteg ember, heti rendszerességgel nem is tudnak bejárni az egyesületbe. Húszan vannak, akik aktívan kiveszik részüket a tevékenységünkben. Tavaly a zentai önkormányzattól 60 ezer, az adaitól pedig 24 ezer dinárt kaptunk. Úgy tudom, az idei költségvetésben is jóváhagytak számunkra bizonyos összeget. Az önkormányzat részéről van olyan törekvés, hogy mi, zentaiak önállósuljunk, de a tagságunk egyelőre elvetette ezt a javaslatot, hiszen semmi gondunk sincs a szabadkai szervezettel. Úgy gondoljuk, a folyósított támogatásból egyedül nem tudnánk boldogulni. Mostanában minden héten kétszer, péntek és szombat délelőtt találkozunk, igyekszünk hasznosan eltölteni az időt. Mivel az önkormányzat illetékese elég furcsán viszonyult hozzánk, szeretnénk felkérni a város vezetését, jöjjenek el, beszélgessenek velünk a problémáinkról, mert csak így nyerhetnek betekintést az életünkbe.
Nehéz az érvényesülés
Az asztalnál ülő két hölgy is bekapcsolódik a beszélgetésbe, elpanaszolják, hogy messze laknak, Zentán nincs városi busz, elég nehéz bejutniuk a város központjába. Az elnök hozzáteszi még, hogy a tagság átlagéletkora hatvan év feletti, ezektől ez emberektől nem lehet túl nagy aktivitást elvárni, inkább társalogni akarnak, a gondjaikat elmondani egymásnak. Benák Teréz azzal fejezi be a beszélgetést, hogy a társadalomnak olyan törvényt kellene hoznia, amely sokkal inkább védené ezeket a személyeket. A környezetük sem fogadja őket megfelelően, pedig hasznosak lehetnének, képesek bizonyos feladatok ellátására is. Sajnos, az egészséges emberek is nehezen kapnak munkát. Nagyon kevés lehetőség van, nincsenek olyan foglalkozások, amelyeket a látássérültek tanulhatnának, csak a gyógymasszázs maradt számukra. Zentán egyébként van egy közülük való képzett telefonos, de nem sikerült elhelyezkednie.
Pályázatok és tervek
A Vakok és Gyengénlátók szabadkai Községközi Szervezete igen széles körű tevékenységet folytat. A támogatásokat -- amelyekből a szervezetnek az idén jóval kevesebb jut - kizárólag pályázatok útján igyekeznek elnyerni. Ilyen kezdeményezés volt Szabadkán három forgalmas útkereszteződésnek hangos villanyrendőrökkel való felszerelése. A Községi Fejlesztési Alap ígérete szerint hamarosan újabb útkereszteződéseket látnak el ilyen berendezésekkel Szabadkán.
- A köztársasági illetékes minisztérium által kiírt pályázatra egy teljesen új programmal jelentkeztünk -- mondja VETSTÁJN János elnök. -- Ez az életük későbbi szakaszában látásukat vesztett tagjaink számára szervezendő tanfolyam lehetővé tételére vonatkozik. Szabadkán ugyanis egyetlen szakember sincs, aki a felnőtt vagy már egészen idős korban megvakult embereknek tudna segíteni az önellátás legalapvetőbb mozdulatainak vagy a biztonságos közlekedésnek az elsajátításában. Reméljük, hogy kezdeményesésünk megértésre talál, és hamarosan beindulhat ez a rendkívüli fontosságú tanfolyam.
A szabadkai szervezet nagyon nehéz anyagi gondokkal küzd. Ezért kétségessé válik az is, hogy meddig működhet még, és meddig tud a rászorulók szolgálatára lenni.
- Bízunk az emberek segítőkészségében, az önkormányzati vezetés megértésében -- mondja VETSTÁJN János. -- Anyagi segítségre van szükségünk ahhoz, hogy mi is segíteni tudjunk látássérült vagy vak embertársainkon. Sajnos, tagjaink között egyre több a kiskorú, tehát a gyermek, akik számára biztosítanunk kell a megfelelő oktatást, és ehhez speciális segédeszközökre, tankönyvekre van szükségünk. Terveink között szerepel egy olyan tanfolyam is, amelynek során tagjaink megtanulnák a számítógép kezelését. Célul tűztük ki továbbá annak a számítógépes programnak a megszerzését is, amely az írott sajtó - napi- vagy hetilap, különböző folyóiratok -- szkennelés útján történő emberi hanggá alakítását biztosítja, és amely által a nem látó társaink a szervezetben található számítógép segítségével rendszeresen értesülhetnének a különböző történésekről, hallhatnának a számukra érdekes témákról. Egy ilyen program ára azonban eléri a 300 eurót, amelyet saját eszközeinkből sajnos nem tudunk biztosítani. (T.L., R.E.)