Dr. Sági Zoltán és dr. Hódi Sándor

Nem mindennapi élményben volt részük azoknak, akik február 10-én az adai könyvtárban végighallgatták két jeles szakember, dr. Sági Zoltán pszichiáter és dr. Hódi Sándor pszichológus beszélgetését lelki bajaink természetéről. A beszélgetés apropójául dr. Sági Zoltán Így leszünk, így vagyunk című új könyve szolgált, amely kisebbrendűségi érzéseinkkel foglalkozik.
A szakemberek egyetértettek abban, hogy habár az emberek általában a rossz társadalmi körülményeikre, elsősorban nehéz pénzügyi helyzetükre szoktak panaszkodni, a sikeres életvitelben, elképzeléseink megvalósításában nem a körülmények a legnagyobb akadály, hanem saját érzelmi éretlenségünk, többek között kisebbrendűségi érzéseink.
A neves pszichoanalitikus, Adler szerint az ember legalapvetőbb ösztöne, hogy megbecsüli önmagát és megpróbálja kivívni mások elismerését. Ezt nevezi ő ''érvényesülési vágy”-nak. A gyermekkorban elszenvedett kudarcok, csalódások, a megerősítés hiánya lelki traumákat okozhatnak, amelyek miatt az ember felnőtt korában kisebbrendűnek, csökkent értékűnek tartja magát. A kisebbrendűség oka lehet az alacsony társadalmi rétegből való származás, valamilyen testi fogyatékosság, a túlsúly, az előnytelen külső stb. A két szakember kitért arra, hogy hátrányos helyzetben levő népcsoportok tagjainál gyakran megfigyelhető a többségi néppel szembeni kisebbrendűségi érzés. Sokan azért folytatják tanulmányaikat a többségi nép nyelvén, és azért választják az asszimiláció útját, mert ezáltal értékesebbnek vélik magukat. Az efféle késztetések mögött tehát kisebbrendűségi érzés munkál.
Dr. Sági Zoltán könyvén végigvonul a szorongás és a félelem témaköre, és a szorongással szembeni védekezés különféle formáinak a taglalása. Ennek jobb megértésére a rendezvényen szemelvények hangzottak el a könyvből. (E sorok írója is felolvasott néhányat közülük.) Engem elsősorban a szeretetigénnyel kapcsolatos eszmecsere ragadott meg, amelyből kiderült, hogy bár a szeretetigény az egyik alapszükségletünk, mindnyájan szeretnénk, ha mások szeretnének bennünket, arra viszont nem nagyon gondolunk, hogy vajon mi magunk szeretetreméltóak vagyunk-e. Az egészséges lelkületű, érzelmileg felnőtt ember előbb-utóbb megtanulja, hogy a szeretet nem magától értetődő érzés, amivel mások tartoznak neki, hanem a jó emberi kapcsolatoknak az eredménye.
A neurotikus ember másként van ezzel -- fejtegette Sági doktor -- különböző praktikákkal próbálja felhívni magára mások figyelmét, érzelmi zsarolással, szánalomkeltéssel, az igazságérzetre való hivatkozással vagy fenyegetőzéssel próbálja elérni, megszerezni mások törődését, szeretetét.
Dr. Hódi Sándor szerint a hatalomvágy és a pénzhajsza is a szeretethiány kompenzálásának egyik formája. Nem véletlen, hogy a modern tömegtársadalmakban, amelyekben a támaszt nyújtó, jó érzelmi kapcsolatok hiányoznak, a hatalomvágy, a pénz, a státusszimbólumként szolgáló javak megszerzése az egyik legfontosabb motivációs tényező. Az emberek azt gondolják, hogy a javakkal, hatalommal arányosan csökken a másoktól való függőségük. A biztonságot nem az emberi kapcsolataiktól, hanem a pénztől remélik.
Ezzel dr. Sági Zoltán is egyetértett, sőt, szerinte a hatalomvágy és a javak hajszolása kifejezetten neurotikus tünet, amellyel valamilyen személyi hiányosságunkat, kisebbrendűségi érzésünket próbáljuk meg kompenzálni.
A beszélgetés során szó esett a konfliktusokról is mint belső szenvedéseink forrásáról. Konfliktusoknak mindannyian, folyamatosan ki vagyunk téve. Az egészséges lelkületű ember megpróbálja megoldani a konfliktusokat, újra és újra nekigyürkőzik a feladatnak. Nem így a neurotikus személy, aki másoktól vár áldozatot, ezért emberi kapcsolataiban afféle ''kizsákmányoló”. A kizsákmányolás lehet anyagi, érzelmi és szexuális természetű. A kizsákmányoló természetű ember legfőbb árulkodó jele az irigység.
A tanulságos beszélgetés végén dr. Hódi Sándor arra hívta fel a jelenlevők figyelmét, hogy többet és jobban szenvedünk, mint amennyit a valóság igazol. Érzelmi éretlenségünkkel, túlzott becsvágyunkkal, felkészületlenségünkkel, a kitartás hiányával mi magunk nehezítjük meg saját helyzetünket. Az ember fogadja el saját magát olyannak, amilyen. A korlátjait is. Azt, hogy nem tökéletes lény. Próbálja meg fejleszteni a tehetségét, képességeit, de ne akarjon mindenáron emberfölötti lény lenni. Dr. Sági Zoltán üzenete pedig az, hogy fordítsunk nagyobb figyelmet érzelmi életünkre. A szülők ne csak arra legyenek büszkék, hogy gyermekük már óvodáskorában mi mindent tud, arra is figyeljenek oda, hogy másokkal hogyan viselkedik.