1958 óta szeptember utolsó vasárnapja a hallássérültek világnapja. A halláskárosodás lehet részleges vagy teljes, és ettől függ, hogy az illető mennyire képes a mindennapi gördülékeny kommunikációra. A halláskárosodás kialakulásáról és orvoslásáról dr. Dukić Zorannal, a Sente poliklinika fül-orr-gégészével beszélgettünk.
* Mit nevezünk hallássérülésnek, és milyen tünetek utalnak rá?
— Halláskárosodásról akkor beszélünk, amikor a hallásküszöb 20 dB felett van. Ez lehet enyhébb fokú, amikor 20 és 40 dB között van a hallásküszöb, lehet középfokú, amikor 40 és 60 dB között van, 60 dB fölött pedig súlyos halláskárosodásról beszélünk. Nem mindegy, hogy melyik hangtartományban jelentkezik a halláskárosodás. Az a legrosszabb eset, amikor a beszédfrekvenciát és a beszédtartományt érinti, ez pedig 500 és 3500 Hz között van, ekkor károsodik az egyén kommunikációs képessége. Megkülönböztetünk időszakos halláskárosodást is, mely akkor lép fel, ha a középfülben vagy a belső fülben van valamilyen betegség, mely múló jellegű. A tartós halláskárosodás egyik alfaja az időskori halláskárosodás, és ez a leggyakoribb. A tünetek elég egyértelműek, az illető nem hall jól, nem hall eléggé, nem tud megérteni másokat, észre sem veszi, hogy milyen hangosan hallgatja a televíziót vagy a rádiót. Gyakran hallom azt a mondatot a páciensektől, hogy „hallom, de nem értem, amit mondanak”. Ez azért van, mert hallja azokat a magánhangzókat, amelyek a beszédtartomány mélyebb részében vannak, viszont nem hallja a mássalhangzókat, mert azok a magas tartományban vannak, és emiatt csökken a beszéd érthetősége.
Dr. Dukić Zoran (fotó: newhospital.rs)
* Az okok között fellelhető a genetikai hajlam is.
— Így van, sajnos örökletes is lehet a halláskárosodás, ezért mindig megkérdezzük a pácienst, hogy volt-e valakinek ilyen problémája a családban. Ez inkább az időskorban megjelenő nagyothallásra vonatkozik, tehát az tud öröklődni, az összes többi halláskárosodás külső tényező eredménye. Az is előfordul, hogy egy másik betegséggel párosul, ilyen például a vesebetegség, de ez meglehetősen ritka állapot.
* Hogyan diagnosztizálják a halláskárosodást?
— Elsősorban az anamnesztikus adatok mutatják meg az irányt, tehát a beteg elmondja, hogy milyen panaszai vannak, és mióta tartanak. Érdemes az orvosnak rákérdeznie arra, hogy jelentkezik-e az illetőnél fülzúgás, milyen a vérnyomása, mert ebből másfajta problémára is lehet következtetni. Fontos az általános fül-orr-gégészeti vizsgálat, emellett hallásvizsgálatot végzünk, és ez alapján lehet felállítani a diagnózist.
A hallókészülék megkönnyíti a hallássérültek életét
* Meg lehet előzni az időskori halláskárosodást?
— Elengedhetetlenül szükséges az egészséges életforma. Törekedni kell arra, hogy minél tovább megőrizzük az általános egészségi jólétünket. Kerülni kell a káros szokásokat, a dohányzást, a túlzott húsfogyasztást, a zsíros és édességekben gazdag étkezést, hiszen mindez kihat az erek és a vérkeringés állapotára is, ami befolyásolja a belső fül állapotát is. A belső fülben nagyon apró véredények vannak, például az arteria labyrinthiben négy vörösvérsejt fér el egymás mellett, annyira szűk. Ha például vérrög keletkezik, vagy vírusos megbetegedés jön létre, akkor a belső fül is károsodik, itt található ugyanis a hallószervünk, mely ugyanolyan nyúlványa az agynak, mint a szem.
* Mennyire káros a hangos zene hallgatása?
— Nagyon tudja károsítani a hallásunkat, méghozzá azért, mert a hallószervnek éppen az a része van a kengyel talpával szemben, ahová a legnagyobb kinetikai erővel hatolnak be a hanghullámok. Ha valakinek 4000 Hz-en van kifejezett halláskárosodása, akkor tudjuk, hogy az illetőnek valamilyen erős hang érte a fülét. Ez lehet detonáció, puskalövés, hangos zene, pofon a fülre, és ez a halláskárosodás akut formája. Krónikus esetről akkor beszélünk, ha valaki rendszeresen hangosan hallgatja a zenét, és ront a helyzeten, ha fejhallgatóval teszi ezt.
* Manapság már hallókészülékkel is javíthat az életminőségén a hallássérült. Önnek mi a tapasztalata a hallókészülék használatával?
— Gyakori, hogy megveszik a hallókészüléket, de nem használják. Fontos és hasznos eszköznek tartom, mely próbálja javítani az egyén kommunikációs képességeit. Véleményem szerint ha az ember észreveszi magán, hogy gond van a hallásával, akkor tud érte tenni az életmódja megváltoztatásával, de ha későn észleli a bajt, akkor az egyik lehetséges segítség a hallókészülék. Fontos türelmesnek lenni, és kivárni azt, hogy a készüléket utólagos beállítással hozzáidomítsák a páciens halláskárosodásának típusához. Mivel műtéti eljárással nem tudunk javítani az egyén hallásán, kizárólag a hallókészülék tud fenntartani egy optimális állapotot.
Minden hallókészülék legalább három fő részből áll: a mikrofonból, a processzorból és a hangszóróból. A mikrofon befogja a környezetből érkező hangokat (pontosabban hangjeleket), és továbbítja őket a processzor felé. Ez felerősíti, majd elektromos jelekké alakítja a hangjeleket. Végül a hangszóró a viselő fülébe továbbítja a jeleket, ahol a beérkező hangot az érintett ismét tisztán érzékeli. Annak érdekében, hogy kifogástalan hallásélményt nyújtsanak viselőjük számára, a hallásrendszerek célzottan felerősítik a kommunikáció szempontjából releváns hangokat, egyúttal csökkentik a zavaró zajokat. Ez a folyamat a mai hallókészülékekben teljesen automatikus.
Sok, fül mögötti hallókészüléknek van úgynevezett T-tekercse vagy indukciós tekercse. Ez az eszköz a telefonálás során nyújt segítséget azáltal, hogy a telefon beszédjeleit közvetlenül a fülbe továbbítja. Így jelentősen javítja a hangminőséget és a beszédértést. A telefontekercs minden egyéb kiegészítő eszköz nélkül lehetővé teszi az indukciós eszközök használatát például konferenciatermekben, színházakban vagy éppen templomokban. A hallókészülék így közvetlenül tudja fogadni a szóbeli megnyilatkozásokat és ki tudja zárni a zavaró mellékzajokat.
A Bluetooth-kapcsolattal működő hallásrendszerek kisebb távolságból vezeték nélkül tudják fogadni az egyéb Bluetooth-kompatibilis hangforrásokból (mobiltelefonokból vagy televízióból) érkező beszédet és zenét. Ehhez olykor egy kisebb méretű kiegészítő eszközre (streamerre vagy átjátszóra) van szükség, mely a hallókészülék és a hangforrás közé iktatva továbbítja a jeleket.
Már olyan alkalmazások is léteznek, amelyek révén az okostelefon segítségével vezérelhető a hallókészülék, vagyis vezeték nélkül szabályozható.
