Bús Hajnalka. Egy asszony, aki beénekelte magát az emberek szívébe. Egy ember, aki nemes egyszerűségével felküzdötte magát a Ja imam talenat tehetségkutató verseny tíz legjobbja közé, azt üzenve: nem szabad feladnunk az álmainkat!
Bús Hajnalka. Egy asszony, aki beénekelte magát az emberek szívébe. Egy ember, aki nemes egyszerűségével felküzdötte magát a Ja imam talenat tehetségkutató verseny tíz legjobbja közé, azt üzenve: nem szabad feladnunk az álmainkat! Bús Hajnalka, aki második helyen végzett mindössze egy hajszálra volt attól, hogy megnyerje a vetélkedőt. A versenyről és Hajnalkáról élettársával, Somogyi Róberttel beszélgettünk. Róbert portásként dolgozik a szabadkai új városházán, szabadkai olvasóink többsége már bizonyára találkozott vele.
* Hogyan ismerkedett össze Hajnalkával?
— Már az első találkozásunk után tudtam, hogy újra akarom őt látni. Sokkal egyszerűbb lenne inkább arra a kérdésre válaszolni, hogy mi az, amit megszerettem benne. Hajnalka nagyon őszinte, közvetlen ember, és nagyon karizmatikus személyiség, ez az, ami megfogott benne. Amikor valamit elmesél, akkor az adott történethez nem fűz hozzá kitalált részleteket, és nem is vesz el semmit a sztoriból. Nincs benne rafináltság. Ő ettől csodabogár, ezért nézek fel rá, ezért szeretem. Amikor először hallottam őt énekelni, éppen a konyhában ültem, és valakivel beszélgettem. Egy Whitney Houston-szám megy a rádióban, gondoltam, de valójában ő énekelt. Meglepett.
* A szerbiai portálokon megjelent a hír, hogy Ön újból beleszeretett Hajnalkába...
— Soha nem szerettem ki belőle. Amikor a döntőbe került, az ismerőseim azt kérdezték tőlem, hogy „megnőtt-e az önbizalma”, arra gondolva talán, hogy beképzelt lett-e, de mindenkinek azt válaszoltam, hogy Hajnalka semmit nem változott, és félt attól, hogy az emberek majd mást gondolnak róla, mint korábban. Mondtam neki, hogy nem kell másra hallgatnia, tovább kell lépnie. Megbeszéltük, hogy ha a szereplések miatt megváltozik az élete, akkor ahhoz én is alkalmazkodni fogok.
* Hogyan támogatta Hajnalkát a verseny idején?
— A legnagyobb kritikusának tartom magam, és a legjobb tudásom szerint támogattam. Mindig igyekeztem lelket önteni belé, még akkor is, amikor nem a legjobb formáját mutatta. Hajnalka nem mindig fogadja jól a kritikát, az érzelmek viharában sodródik, és vagy nagyon pozitív vagy nagyon negatív érzelmeket táplál önmagával és másokkal szemben is. Olyan, mint a tűzgolyó. Általában újraéli a múlt fájdalmait, és a hangulatát kivetíti a hozzá legközelebb állókra, amit sokszor nehezen viselek el.
