— A magyarkanizsai strandon fogalmazódott meg az ötlet, hogy legyen Szabadkán egy filmklub. Amikor a vírus beütött, és nem mehettünk nagyon sehova külföldre, Csillával (Pámer Csilla — a szerző megj.), a magyarkanizsai kemping vendégszeretetét élveztük éppen, amikor megismerkedtünk Nagy Karinával és Szűcs Dáviddal. Sokat beszélgettünk, és Karina azt mondta, szeretné bővíteni a filmes tudását, mi lenne, ha összejönnénk, és elkezdenénk minden héten filmklubozni náluk a lakásukban. Nekem nagyon megtetszett az ötlet, s ezt ki is bővítettük, eseményként hirdettük, úgyhogy egy csomó ember megfordult már ekkor (persze főleg barátok, ismerősök) a Szent György-templom lábánál lévő lakásban. Ez volt a Filmklub Szent György Lábánál.

* Magam is voltam egy-két alkalommal ezeken az esteken, igazi házimozi-hangulat uralkodott. Valaki sütit sütött, mások pogácsát, teáztunk, boroztunk, megnéztünk egy filmet, majd jól kibeszéltük. S itt az új helyen is ugyanígy működik mindez.

— Igen. Szerettük volna megtartani ezt a hangulatot. Mi 2020 októberében kezdtük el Karináéknál a filmezést, ott 2021 május végéig voltunk, mert technikai okok miatt el kellett jönnünk, hiszen ők is elköltöztek, házat vettek. Közben megalakult a Centar/Központ ernyőszervezet, az bérli ezt a helyet, melynek egyik termében sakk-klub is működik. Ezt kaptuk el mi használatra, hogy minden szerdán itt tartsuk meg a filmklubot. Márciustól pedig beköltözünk a Lifka Sándor Art Moziba, s itt tartjuk majd keddenként a Kurbli Filmklub vetítéseit. A nyári időszakban jártunk fesztiválokra is, voltak vetítések a Solidban, de szeptembertől itt vagyunk. A filmklubmozgalomnak Magyarországon a ’60-as években volt egy felfutása, amikor a dokumentumfilmesek elkezdtek azokkal a társadalmi kérdésekkel foglalkozni, amelyek akkoriban érdekelték az embereket. Ráadásul a ’60-as években a szociológia is világszerte felívelőben volt, tökéletes hely és idő a filmklubmozgalom beindulásához. Ezeknek az esteknek is a beszélgetés volt az egyik kulcspontjuk. Mi is ezt a mintát követjük.

* A filmeket te válogatod, s ahogy végignéztem az eddigiek listáját, van benne egy időrendiség.

— Amikor elkezdtük, a modern filmművészettől indítottam, onnan haladtunk előrefelé. Volt előbb egy európai mustra, majd egy tízrészes amerikai független filmes sorozat. A nyári vetítéseken már megjelentek kortárs alkotások is, a 2000-es években készült filmek, és most szeptemberben elindult a harmadik „évad”, most megpróbáltam a filmművészet egy korábbi korszakától indulni, visszamentünk a ’30-as évekig, s egy Luis Buñuel-alkotással indítottunk, az Aranykorral. Híres filmje ez a szürrealista rendezőnek, aki egyébként egyik nagy kedvencem is, alkotótevékenysége a ’30-astól a ’80-as évekig kitart. Ezt találtam ki összekötő szálnak. Az első választott filmek bemutatásának időpontja között majd tíz év telt el, de amikor az ’50-es évek második feléhez értem a válogatásban, ott lelassult ez az időbeli tagolás, hiszen rengeteg izgalmas film készült ettől kezdve. Megjelentek az európai nagymesterek. A ’60-as évek pedig a filmművészet egyik csúcsa. Ekkor ért felnőtté a filmművészet. Jött Jean-Luc Godard s a francia újhullám, mely végigsöpört egész Európán. Megjelentek a nagy olasz filmesek, sok koprodukció is készült, nagyon erős alkotások. A filmklubban ezek közül is megtekintettünk néhányat, most pedig Kelet-, Közép-Európa legjobbjait nézzük. Hamarosan jön a német újhullám, mely egy kicsit késve, a ’60-as évek második felében kezdett felfutni, Rainer Werner Fassbinder, Werner Herzog, majd később Wim Wenders. Most az ő filmjeikből válogatok majd.

* Nagyon tetszik, hogy nem feltétlenül a legismertebb filmjeiket választod ki, nem azt, ami mindenkinek elsőre eszébe jutna.

— Azért többször volt már példa az előzőre is, de az itt vetített alkotások valóban nem minden esetben a rendezők legismertebb munkái, viszont olyan kulcsfilmek, amelyek megkerülhetetlenek, élvezetesek, szórakoztatóak, és mély mondanivalót hordoznak. Kulcsfilmek nemcsak a korszak üzenete, de a filmművészet megértése — ha tetszik, megtanulása — szempontjából is. A vetítés után mindig tartunk egy rövid szünetet, ezután kezdődik a beszélgetés, melynek elején röviden ismertetem a filmet, felvetek néhány szempontot, mely mentén elindulhat a diskurzus. Karina is aktívan részt vesz ebben, s a többieket sem kell biztatni, friss az élmény, mindenki szívesen elmondja, amit gondol. Ezek általában nagyon izgalmas beszélgetések, egészen különböző véleményekkel, látásmódokkal. Manapság sajnos nem annyira jellemző, hogy egy filmet kielemzünk, miután megnéztük. Sőt, sokan ódzkodnak is tőle. Pedig ugyanolyan beszélgetés ez, mint amikor egy napunkat meséljük el a barátainknak. Az egyik tanárom csak akkor beszélt egy filmről, ha éppen előtte nézte meg, mert volt annyira friss az élmény, hogy át tudja adni a benyomásait. Ráadásul azoknak, akikkel együtt nézte. A kurblis beszélgetéseken is pontosan ez történik.

* Kiknek szól a Kurbli Filmklub?

— Mindenkinek, aki igényli a filmművészetet, a párbeszédet, a társasági életet. Magyar nyelven nagyon kevés filmklub működik Vajdaságban, s ezeket az alkotásokat sajnos kezdjük elfelejteni. Lassacskán a láthatatlan kultúra részévé válnak. A filmművészet átalakult, Tarr Béla talán az egyik utolsó mohikánja a régi avantgárd vonalnak, mely még a filmnyelv, a filmművészet megújításáról szól(t), és nem feltétlenül a mainstrem felé viszi el a dolgot, hanem tartalmat akar közvetíteni. A ’60-as években rengeteg egzisztenciális kérdés került felszínre a mozgóképes alkotásokban, viszont a mai filmekben csak elvétve merülnek fel.

* A filmeket honnan szerzed be? Ott sorakozik mind egy hard disken nálad?

— Nagyon sok filmem van, szóval igen, a legnagyobb része már megvan, s ami nincs, azt letöltöm. Mielőtt rákérdeznél, nem, a vetítéseknek nincs jogi akadályuk, hiszen egyrészt oktatási, közművelődési célzattal vannak meghirdetve, másrészt belépőt sem kérünk. Mi Karinával ezért a tevékenységért nem kapunk fizetést, nekünk ez valóban a szívügyünk, mindent ingyen csinálunk a válogatástól a reklámozáson át a felkészülésig. A filmklub fennállásának jövője tehát attól függ, hogy mindezt tudják-e értékelni. Jó lenne szerezni rá egy nagyon kicsi keretet, hogy a legfontosabb kiadásokat fedezni tudjuk. Mi csak egy minőségi közösségi élményt szeretnénk nyújtani a filmművészet szerelmeseinek. Ennyi az egész.

Az ötlet Nagy Karina fejéből pattant ki. Ez is és még sok más. Hiszen örökmozgó.

— Rettentően nyüzsgő személyiség vagyok, szeretem, ha zajlik az élet. Ha van munka, kultúra, mulatás, társaság, számomra ez a „zajló” élet! Ha pedig nem zajlik, majd én „zajlatom”! Akkoriban egyébként éppen nem zajlott, úgy több mint egy éve, amikor megismertem Csongort, ezért kaptam a lehetőségen, és kértem, edukáljon egy kicsit filmtörténetből, filmesztétikából. És ha már én művelődöm, művelődjön más is. Így lettünk mi egy „banda”, és így született meg rá egy évre a Kurbli Filmklub a mostani formájában. A Kurbli nekem fontos, az én lelkemet tölti csordultig, az én szociális igényeimet elégíti ki, az én tudásomat tágítja, az én esztétikai érzékenységemet fejleszti… Vagyis egy nagyon önző intézmény valójában. Nem a magyarság megmaradásáért, nem a kultúra ápolásáért, nem a szociálisan veszélyeztetett rétegek óvásáért, hanem magam miatt szeretem, mert sokat ad, feltölt! Tele van a szívem tőle, általa (igen, mint egy szerelemben). És hogy ehhez csatlakoznak mások is (kulturálódni, tanulni, élményt gyűjteni, bambulni ki a fejből, szociális életet élni, töltődni, bármiért is), az csak még nagyobb öröm számomra. A mindennapjaim része: Csongorral nincs olyan nap, hogy ne tennék valamit a filmklub fejlődéséért, működtetéséért. Amikor elindult, valahogy zsigerileg éreztem, hogy ez működni fog! Eleinte nyilván csak a barátaink jártak, de mára új rétegeket szólítottunk meg (velük együtt a barátaink köre is bővült), akik innen-onnan hallották, hogy van egy magyar „mozi”, hogy van egy új kulturális forrás, melyből jó merítkezni. Szerintem ez eredmény, és büszke vagyok magunkra, hogy a semmiből lett valami értékőrző-értéktartó (önző :D) intézmény!

Nagy Karina és Szász Csongor