A közelünkben zajló háborúnak egyelőre beláthatatlan gazdasági következményei lehetnek. De hogy mégis mire következtethetünk a jelenlegi gazdasági mutatókból, illetve hogy hogyan fogja túlélni Európa, Ukrajna és Oroszország gazdasága a háborút, arról Deák Andrással, az NKE Stratégiai Védelmi Kutatóintézet gazdasági szakértőjével beszélgettünk.

Deák András (fotó: ceid.hu)

* Egyes szakértők szerint a jelenleg is zajló háború mintegy húsz-harminc évvel vetheti vissza az orosz gazdaságot. Ez reális prognózis?

— Mindezt egy orosz volt elnöki tanácsadó mondta. Viszont én nem gondolom, hogy ilyen módon, lineárisan vissza lehetne fejlődni. Természetesen különféle szempontokat figyelembe kell venni. Az államosítás nyilván súlyos gazdasági gondokat okozna. A külföldi magántőke eltűnése szintén egy forgatókönyv lehet, de én személy szerint jelenleg ezt sem érzem még eldöntöttnek. Ami azonban bizonyára a legérzékenyebben fogja érinteni Oroszországot, az a technológiai embargó, mely által az orosz cégek jelentős hányada fontos technológiáktól fog elesni. Mindez egyes iparágakat, mint például a mobilszolgáltatás, a közszolgálat vagy a repülés, igencsak megviselhet, akár hosszú-hosszú időszakra is.

* Kétség sem férhet hozzá, hogy Oroszország rendkívül megsínyli a háborút, de naivitás lenne azt gondolni, hogy pusztán a szankciók akkora léket ütnének az ország gazdaságán, hogy abba beleroppanna, hiszen pillanatnyilag és vélhetően a közeljövőben is óriási pénzek áramlanak Oroszország felé Európa irányából. Ezeket a gazdasági szálakat lehetetlen teljes mértékben elvágni.

— A gazdasági szankcióknak kétségkívül nincs, pontosabban nem lesz egyenletes hatásuk. Példaként említeném az orosz bankszektorra kivetett embargót, mely igaz, hogy egy bizonyos irányba szorítja vagy tereli az orosz bankrendszert, de szinte bizonyos, hogy ezt az orosz bankok túl fogják élni, mivel most úgy tűnik, hogy az év végére a devizamérlegben is helyre fog állni az egyensúly Oroszországban, ráadásul a külkereskedelmet Európa eddig sem tudta igazán szankcionálni. Továbbá fontos még hangsúlyozni, hogy naponta 1,5-2 milliárd dollár folyik Oroszországba. Az érem másik oldala viszont, hogy az oroszok egyre nehezebben tudják majd elkölteni a felhalmozódott pénzösszegeket, főként a rubel árfolyama miatt. És ahogyan már említettem is, újabb technológiákat sem tudnak majd vásárolni. Szóval leegyszerűsítve: rengeteg pénzük lesz, melyet egyre nehezebben fognak elkölteni.

* Örökzöld téma, és talán sohasem volt annyira aktuális, mint manapság, hogy van-e élet az orosz gáz nélkül. Azaz Európa képes lesz-e valaha is függetleníteni magát az energiaellátás területén?

— Ez egy fontos kérdés, én egyelőre nem igazán látom azt az eszközrendszert, hogy mit is lehetne valójában tenni. Az Európai Bizottság ajánlása kapcsán, azaz a 2027-ig esedékes energiafüggetlenség kialakítása terén látnunk kellene az eszközöket. Ameddig nem lesznek nagyobb intézkedések, addig pusztán a vágyakra alapozva nem igazán lehet kialakítani az orosz gáz nélküli életet. Európa jelenleg az orosz gáz egyharmadát tudja kiváltani. Mérsékelt áldozatvállalással a közeljövőben talán meg lehet próbálni még egy harmadot máshonnan pótolni. Ehhez viszont elkerülhetetlen a további infrastruktúra-, illetve hálózatirendszer-fejlesztés. Ettől függetlenül az utolsó harmad kiváltása továbbra is kegyetlenül nehéz feladat lenne, itt nagyjából 50-60 milliárd köbméter gázról beszélünk.

* A technológiát és az informatikát illetően viszont Oroszország is jóval sebezhetőbb. Ha ezen a területen válik egyre kirekesztettebbé, és ha hosszú távon kimarad az egyes fejlődési szakaszokból, az jelentős lépéselőnyt hozhat az Egyesült Államok számára.

— Ez a legerősebb szála az úgynevezett szankciós rezsimnek, legalábbis ezt fogja Oroszország leginkább megérezni. Akár a mindennapok területén is. Például nem lehet majd frissítést venni a Windowshoz, vagy akinek nyugati mobiltelefonja van, az akár el is dobhatja, továbbá rengeteg cég szolgáltatásait vagy áruját a lakosság képtelen lesz majd elérni. Szóval jelentős gondokkal kell majd szembesülnie az orosz társadalomnak. Igaz, az orosz gazdaság ettől még továbbra sem fog összeomlani, mivel Irán nagyjából negyven éve működik hasonló technológiai háttérrel. De egyértelmű, hogy nagy növekedési veszteség fogja sújtani Oroszországot, ami még nehezebb helyzetbe hozza az Egyesült Államokkal folytatott versenyben. Egész egyszerűen a technikai modernizáció megrekedhet egy bizonyos szinten.

* Az orosz gazdasággal ellentétben Ukrajna szinte teljesen leállt, a legfontosabb energiaellátó központjai, ipari negyedei, gyárai semmisülnek vagy semmisültek meg, ráadásul mezőgazdasági szempontból is akár egy egész esztendő kimaradhat. Mindez Ukrajnára, Európára és térségünkre nézve igencsak sötét jövőképet fest rövid távon. Hogyan tovább a háború után?

— Egyelőre még mindig nem látjuk pontosan a háború végkimenetelét. De úgy tűnik, hogy Ukrajna nagyon elszánt, és bizonyára furcsán is hangzik, mégis kijelenthető, hogy viszonylag jól viseli a ránehezedő nyomást. Attól függetlenül, hogy a gazdaság leállt, és fél ország romokban hever, az emberek mégis hisznek abban, hogy Ukrajna újjáépülhet. A háború után, vélhetően Nyugatról, egyfajta kisebb Marshall-segélyt fognak kapni, melyből gazdaságilag némileg talpra állhatnak majd. Nagy kérdés azonban, hogy a humántőke-veszteséget hogyan tudják majd pótolni, mert rengetegen hagyják el az országot, és egyáltalán nem biztos, hogy a kivándorlók, avagy a menekülők vissza is fognak majd térni. Végül Európára és térségünkre kitérve azt emelném ki, hogy az alacsonyabb egy főre jutó GDP miatt régiónkat érzékenyebben fogja érinteni a háborút követő gazdasági válság, mint a nyugati országokat. Ezenkívül a harmadik világ Afrikában és Ázsiában is megsínyli majd a folyamatokat, mert az orosz mezőgazdasági export jelentős része oda irányult. Ráadásul jelenleg világszerte magas infláció tapasztalható, ami szintén csak nehezíti, illetve nehezíteni fogja a folyamatokat.