Életének 65. évében elhunyt Illés Lajos zenész. A hír egyszerűen csak ennyi, de a rajongóknak sokkal több és szomorúbb. A Kossuth-díjas művész ugyanis a legendás Illés zenekar alapító-névadója volt. A ,,nagy csapat”-ból most már ketten távoztak örökre: először 2005 májusában a dobos, Pásztory Zoltán.
Illés Lajos, a billentyűs hangszereken játszó muzsikus, 1957-ben alapította testvérével, Illés Károly szaxofonossal és Zsiga István gitárossal az ,,ős-Illés” együttest, amely 1960-ban a Budapesti Műszaki Egyetem zenekaraként alakult újjá. A zenészekhez 1964-ben csatlakozott Bródy János, ezután kiadták első kislemezüket, amelyen a külföldi számok mellett Illés Lajos két saját szerzeménye is szerepelt. Ebben az időszakban dixielandet, népszerű olasz slágereket, örökzöldeket játszottak, koncertjeik színhelyéül egyetemi klubok szolgáltak, a fiatalok órákat álltak sorban, hogy hallgathassák őket. Később két új tag csatlakozott hozzájuk: Szörényi Levente és bátyja, Szörényi Szabolcs. A klasszikus felállású Illés zenekar 1965-re alakult ki, tagja volt Bródy János (gitár, furulya, billentyű, ének), Illés Lajos (billentyű, ének), Pásztory Zoltán (dob), Szörényi Levente (gitár, ének) és Szörényi Szabolcs (basszusgitár, ének). Ez a felállás mindössze nyolc évig működött, Illés Lajos 1973 novemberének elején jelentette be a feloszlásukat és a maga visszavonulását, mégis sikerült kitörölhetetlen nyomot hagyniuk. Dalaikat, amelyeket közösségteremtőnek is szokás nevezni, nemcsak az idősebb korosztály ismeri, hanem a mai fiatalok is szívesen éneklik. Későbbi koncertjeiken, mert volt néhány visszatérésük, több generáció - nagyszülők, szülők, unokák - bulizott együtt.
Az Illés kezdett el először magyar nyelvű beat-számokat írni. A stílus és a dallamvilág kitűnő egységben volt náluk. Némely adatok alapján a nevükkel fémjelzett hanghordozókból a mai napig több mint hárommillió példányt értékesítettek, de szép számban keltek el a kislemezeik is. Történetük három részre tagolódik. A legelső formáció, az ős Illés még családi zenekarként működött 1957-1965 között. 1963-ban részt vettek a budapesti Sportcsarnokban rendezett első nagyszabású hazai beat-koncerten. Úgy őrjöngött értük a közönség, hogy a rendezvény után egy évre eltiltották őket. A második szakasz, a legendásnak nevezett korszak 1965-ben kezdődött. Ekkorra alakult ki a ,,beat-szentháromság” egyik tagjaként is emlegetett klasszikus felállású Illés együttes. Az volt a céljuk, hogy elszakadjanak a sablonoktól, ugyanis a saját hangjukon, egyszerűen és őszintén kívántak megszólalni. Ez a zenéjükben is megnyilvánult, gyakran használták fel a hazai és a környező országok népzenei motívumait. Később a dalszövegeikbe ágyazott közéleti hangvétel tette egyedivé őket. Emiatt gyakran előfordult, hogy betiltották a számaikat. A közönség többségének az Illés zenéje volt az egyetlen lehetősége arra, hogy kifejezze ellenzékiségét, szabadságvágyát. Dalaik túlélték a hatvanas éveket, és nem túlzunk, ha azt állítjuk, hogy mára sem vesztettek az aktualitásukból. Gondoljunk csak Az utcán, a Miért hagytuk, hogy így legyen, a Nem akarok állni, a Ne gondold, Az ész a fontos című szerzeményeikre - hirtelen ezek jutottak eszembe, de a felsorolás természetesen bővíthető. Az együttesben bontakozott ki Szörényi Levente zeneszerzői és Bródy János szövegírói tehetsége. Az alkotópáros évtizedeken át dolgozott együtt, az ő nevükhöz fűződik az István, a király című rockopera is, melyet 1983-ban mutattak be. Szent István megkoronázásának ezredik évfordulójára az uralkodó utolsó éveiről, az utódlását előkészíteni igyekvő öreg király drámájáról írtak történelmi operát Veled, Uram! címmel, amelynek 2000 augusztusában volt az ősbemutatója Esztergomban. Illés Lajos is számos nagy sikerű dalt szerzett, amelyekhez szintén Bródy János írt szöveget.
A hatalom megelégelve a népszerűségüket, egyre-másra botrányokat akasztott a nyakukba. 1970-ben angliai koncertkörúton jártak. Londonban a BBC kérésére nyilatkoztak a magyar zenei életről, amiért hazaérkezve egyéves eltiltást kaptak, és csak vidéken léphettek fel. 1973-ban Bródy János ellen eljárást indítottak egy konferálása miatt, amelyet viccnek szánt. Ez azzal járt, hogy nem játszhatott a turnézó együttessel. A zenekar azonban ekkor már menthetetlen volt a személyi ellentétek miatt.
Illés Lajos 1974-ben ugyanazon a néven, de más tagokkal ismét megalakította az együttest, de az ,,új” Illésnek nem sikerült olyan eredményeket elérnie, mint a ,,nagy” Illésnek.
A magyar Beatlesként is számon tartott együttesnek 1981-ben volt az első nagy visszatérése, amiről a Koncert című film készült. 1990-ben a Népstadionban ünnepelte kétszer nyolcvanezer ember a csapatot. Erre az alkalomra két új dalt is írtak (Új világ, Kenyér és vér). 1996-ban háromszor tizennyolcezer ember tapsolt a Budapest Sportcsarnokban. 2001-ben a beatkorszak ,,szentháromság”-a: az Illés, a Metró és az Omega ajándékozta meg a közönséget egy feledhetetlen közös bemutatkozással, melyre százezer rajongó volt kíváncsi. Pásztory Zoltán halálával véglegesen befejeződött a hosszúra nyúlt karrier. 2005-ben még adtak két koncertet: augusztus 5-én Csíkszeredán, illetve augusztus 9-én a Sziget Fesztivál nulladik napján. A doboknál Szörényi Örs (Szörényi Levente fia, Pásztory Zoltán tanítványa) ült. Az anyagból tavaly DVD jelent meg. Az együttes 2000-ben a ,,nagy magyar történelmi pillanatok zenébe álmodásáért” Kossuth-díjat kapott.
Megjelent nagylemezeik: Ezek a fiatalok (1967), Nehéz az út, Illések és pofonok (1969), Human Rights (1971), Add a kezed (1972), Ne sírjatok, lányok (1973), A koncert (1981), Illés-kislemezek (1984), Népstadion, 1990, Az Illés összes kislemeze (1990), Az Illés másik oldalán (1996), Best of Illés - Balladák és lírák (1996), Best of Illés - Miért hagytuk, hogy így legyen (1996), Illés, 96.
A most elhunyt Illés Lajos 1942-ben született. Általános iskolás kora óta zenélt. Az Illés zenekar és Koncz Zsuzsa számos sikerdalának (Miért hagytuk, hogy így legyen, Jelbeszéd, Valahol egy lány stb.), az 1977-es Metronóm fesztivál győztes számának (Hogyha egyszer) a zeneszerzője. 1992-től Kisorosziban a református gyülekezet kántora a felesége, Makkai Lilla lelkész mellett. Színpadi művei: Vörösmarty Mihály Csongor és Tündéje alapján készült Egy fiú és a tündér (musical), Énekes madár, A pillangók szabadok (betétdalok), Liliomfi (zenés játék), Velünk az Isten (oratorikus istentisztelet), Magyar ének (Cantus Hungaricus, 1994-1996). Filmzenéket is szerzett.