Kunze József 1880-ban nyitotta meg Versecen a „nyílt úszófürdőjét”, majd 1893-ban megalakult a Természetes Gyógymódot Követők Egyesülete, mely széleskörűen népszerűsítette a természetgyógyászatot — ennek eredményeként nyitotta meg kapuit 1912 tavaszán a Sanitas Természetgyógyintézet Rt. (utóbb: Sanitas Szanatórium, fizikális-dietetikai gyógyintézet és üdülőotthon). A verseciek körében különösképpen Arnold Rikli és dr. Henrik Lahmann természetes gyógymódjai, életmódfelfogása és étkezési tanácsai voltak népszerűek, s e dél-bánáti városka csakhamar elhíresült a természetimádó rikliánusairól és Lahmann-követőiről, akik látványos módon nap- és légfürdőztek — félmeztelenül — a Verseci-hegyen. Daikovits fotográfusnak köszönhetően nemcsak a fényképekre, hanem még a korabeli képes levelezőlapokra is felkerültek mint Versec egyik „látványossága”.

Napfürdőző verseci rikliánusok (a képeslapok forrása: Németh Ferenc gyűjteménye)

Arnold Rikli (1823—1906) Sebastian Kneipp ismert német hidroterapeuta svájci kortársa volt, akinek valójában továbbfejlesztette a vízkúráit. Három fontos tényezőre alapozott: a napfényre, a tiszta levegőre és a vízre. Ez volt a Rikli-féle helio-, aero- és hidroterápia. Rikli a XIX. század második felében a szlovéniai Bledbe költözött, ahol gyógykúráit vegetáriánus diétával kombinálta. Néhány éven belül a sikereivel igen híressé tette Bledet, mely vonzotta az egészséges életmód híveit. Mint Váradi Antal írta róla: „Egy beteg svájci embernek jutott eszébe ledobni magáról a ruhát, beállni Ádámnak, lakni bódéban, tó partján, járni mezítelenül és élni növényi táplálékkal. És a beteg ember meggyógyult, s az első bódé, amelyet konstruált magának, örök emlékül ott van felállítva az egyik szikladomb tetején, a várhegy közelében.”

Természetes gyógymódjáról Rikli 1886-ban tankönyvet írt, majd 1895-ben terápiáiról és módszereiről jelentetett meg munkát. 1893-ban verseci hívei, főként gazdag iparosok és kereskedők, Neukomm Gyula kezdeményezésére megalakították a Természetes Gyógymódot Követők Társaságát, mely Rikli terápiás módszereit alkalmazta, mindenekelőtt a lég- és a napfürdőzést. 1895-ben az egyesület tagjai a verseci hegyoldalban kéttornyú fürdőépületet emeltek, mely a nép körében Riklibrunn, illetve Rikli-haus néven volt ismert. A levegőzés és a napfürdőzés után a verseci rikliánusok rendszerint ott fürödtek meg.

A helyiek közül sokan ellenezték a meztelenkedést, főképpen a leányos anyák, de a konzervatív polgárok is. A rikliánusok azonban kitartottak a hiányos öltözékű nap- és légfürdőzés mellett, sőt, a fürdőházukat intézetté emelték, melynek igazgatója Velicsek Ágoston lett, akit a verseci orvosi körök kuruzslással vádoltak. 1897 novemberében a Pesti Hírlap Verseci oktatás és kuruzslás címmel tudósított a város Közigazgatási Bizottságának üléséről, melyen dr. Fitz József városi főorvos jelentése nyomán nagy vita kerekedett arról, hogy „Versecen bizonyos egyének kuruzslással s orvoslással foglalkoznak”. Mint kiderült, Velicsek Ágoston, aki Naturarztnak nevezte magát, gyógyintézetet tartott fenn, és rendes orvosi gyakorlatot folytatott, továbbá busás honoráriumokra tett szert. A verseci orvosok korábban már több feljelentést tettek ellene, mert állítólag „még áldott állapotban lévő nőknél is műtőknek való beavatkozást végez”. Velicsek pedig — mint azt a verseciek kiderítették — azelőtt egyszerű falusi jegyző volt, sohasem tanult orvosnak.

A Sanitas Gyógyintézet korabeli képes levelezőlapokon

A verseci Közigazgatási Bizottság az ügy kapcsán utasította dr. Fitz főorvost, vizsgálja meg Velicsek intézetét, és tegyen róla jelentést, hogy „esetleg a nép megtévesztésére szolgáló gyógyintézetet hatóságilag be lehessen csukni”.

Velicsek egyébként a verseci Budućnost című lapban is hirdette egészségügyi szolgáltatásait. Nevezetesen azt, hogy „Versecen eredménnyel gyógyít ideg-, gyomor-, bél-, máj-, lép- és vesebetegséget, valamint reumát, gihtet, vérszegénységet és minden betegséget amelyet vérszegénység vált ki”. Intézete május elejétől október elejéig fogadta a betegeket, s az érdeklődőknek ingyen küldött prospektusokat.

Velicsek 1895-ben vezette be Versecen a nap- és a légfürdőzés gyakorlatát, (egyes források szerint Magyarországon először), méghozzá Ujváry Aladárral egy időben, aki Rikli módszereit Lippán honosította meg. Mint Ujváry írta évtizedekkel később: „Eleinte csak mosolyogtak rajta az emberek. Mert fogalmuk sem volt annak végtelen nagy előnyéről az emberi szervezetre.”

A verseciek, akik kezdetben igencsak bírálták a hiányos öltözékű rikliánusokat meg Velicseket, idővel megbékéltek, és elfogadták ezt az új, számukra szokatlan terápiás módszert. 1897 tavaszán a Természetes Gyógymódot Követők Egyesületének évi közgyűlésén a vezetőség már jelentős sikerekről számolhatott be a tagságnak, s ezen felbuzdulva Velicsek kezdeményezte, hogy a Verseci-hegyen nők részére is hozzanak létre egy Rikli-állomást. A tagság arról is döntött, hogy egy természetgyógyászatra vonatkozó szakkönyvtárat is alapít.

A Természetes Gyógymódot Követők Egyesülete kitartó munkájának köszönhetően nyílt meg 1912 tavaszán Versecen a Sanitas Szanatórium. Alapszabályait még 1911 áprilisában közölte a Wersetzer Gebirgsbote. Eredetileg Természet-gyógyintézet részvénytársaságként alakult meg, 200 000 korona alaptőkével, elnöke pedig dr. Seemayer Károly volt. 1917/18-ban Sanitas physik. diätet. gyógyintézetre változtatta a nevét.

Még 1911. december 1-jén pályázatot is hirdettek „az újonnan épült és jövő év tavaszán megnyíló” intézet főorvosi állására, melyet végül az oravicai származású dr. Méhes József töltött be. Ő az I. világháború idején törzsorvosként Versecen teljesített szolgálatot. Kiváló katonaorvos hírében állt, nem véletlen, hogy IV. Károly 1917. március 19-én kelt „magas elhatározásával, a háború alatt a katonai egészségügy körül szerzett kiváló érdemei elismerésül a Vörös Kereszt hadiékítményes II. oszt. díszjelvényét” adományozta neki. Nemcsak főorvos volt ott, hanem az intézet igazgatósági tagja is.

Magyarországon akkortájt már működött néhány hasonló intézmény: Balatonalmádiban 1902-től alkalmazták a természetes gyógyítókúrát a Budapesti Magyar Kneipp-egyesület kezdeményezésére; Dunaharasztiban 1909-ben működött Tamássy Parkszanatóriuma (nap- és légfürdőkkel), dr. Lahmann diétás konyhájával egyetemben, ahol alkohol-, morfium- és nikotin-elvonókúrára is jelentkezhettek a páciensek; Budapesten 1912-ben a Hűvösvölgyben üzemelt a Hűvösvölgy Park Penzió Rt., mely szintén a dr. Lahmann-féle természetes gyógyítókúrát alkalmazta, télen-nyáron. A XIX. század végén és a XX. század elején egyébként Európa-szerte népszerűek lettek a természetes gyógymódok: Veldesben Riklinél, Drezdában dr. Lahmann-nál, Wörishofenben Karippinál, Lipcsében Kuhne Lajosnál, Iungborban Adolf Just intézetében meg a híres Bilz-szanatórumban stb.

A verseci Sanitas Fizikális-dietetikai Gyógyintézet és Üdülőotthon a korabeli lapokban is hirdette szolgáltatásait: „Az intézet külföldi minta szerint újonnan épült és modernül be van rendezve. Egyéni gyógykezelés Lahmann dr. rendszere szerint. Fény-, lég- és napfürdők, vízikúrák, gyógygymnasztika, massage, villamos alkalmazások, gyógyszeres fürdők, különleges diéták és szőlőkúrák. A Sanitas Gyógyintézetbe felvétetnek úgy üdülésre szorulók, mint idült betegségekben szenvedők, fertőző betegségben szenvedők és elmebetegek azonban felvételt nem nyernek. A Sanitas Gyógyintézetbeni kezelés különösen a következő betegségeknél van javalva: mindenféle idegbajok, a légzőszervek bántalmai, szív- és vérkeringési bajok, emésztőszervek, vese-, hólyag- és húgycsőbetegségek, sápkór és vérszegénység, köszvény és csúz, csont- és izületi bajok, malária úgyszintén a különféle női betegségeknél. Az intézet a hegyek alján fekszik, a parkban légkunyhókkal bír és egész éven át nyitva van. Főidény: májustól októberig.”

A verseci hirdetésben említett dr. Henrik Lahmann (1859—1905) nagy hírű drezdai orvos volt, a természetes gyógymód apostola, akinek eljárása „mindössze arra irányult, hogy az emberek soványabbak legyenek, kevesebbet egyenek és egyszerűbben éljenek”. Az orvosságokat megvetette, és azt tanította, hogy a „száraz, verőfényes idő, a nap- és levegőfürdő mindent meggyógyít”. Vezérelve az volt, hogy a modern élet „áldásaitól” elgyötört emberi szervezetet vissza kell vezetni a természetes életmódhoz. Nemcsak orvos, hanem gyakorlati érzékű kereskedő is volt: feltalálta a Lahmann-fehérneműt, a Lahmann-kakaót, emellett pedig még számos élelmiszert és ruhadarabot szabadalmaztatott. Hogyan táplálkozzunk? című munkája magyar fordításban 1901-ben és 1914-ben is megjelent.

Források: Kunkin Zsuzsanna: A vízzel való gyógyítás magyarországi és dél-bánáti követői a XIX. század végén. = Bácsország, 2008/1., 71—74.; D. Tašlić: Vazdušno-sunčana kupatila. = Vršačke Vesti, 2013. márc. 18.; Orvosi Hetilap, 1911., 47. sz.; Az Ujság, 1912. okt. 8., 1913. aug. 17.; Szegedi Napló, 1913. jún. 19.; Pesti Napló, 1913. szept. 13.; Az Ujság, 1905. jún. 11., 1914. nov. 28.; Magyarország, 1905. jún. 6.; 1910. ápr. 23.; Dr. Borovszky Samu (szerk.): Temes Vármegye, Budapest, 1914, 444.; Jalsovszky Katalin — Tomsics Emőke: A tegnap világa. Officina Nova, Budapest, 1992, 170—171.; Budapesti Közlöny, 1917. ápr. 19.; Pesti Hírlap, 1897. nov. 10.; Nagy Magyar Compass, Budapest, 1896, 656.; Kormos Alfréd (szerk.): Magyar Pénzügyi Compass. 2. k. 1917—1918. Budapest, 1918, 1131.; Ceglédi Hírmondó, 1930. júl. 13.; Budapesti Hírlap, 1909. júl. 25., 1912. ápr. 7.