A társulatok egy-egy produkcióval léptek színpadra, majd a negyedik előadást közösen adták elő.

Az ötletgazda Bérczes László, a budapesti Bárka Színház művészeti tanácsadója és a kaposvári színház munkatársa azt mondta, mindenképpen be szerette volna vonni a külhoni magyar társulatokat is az új kezdeményezésbe. Megtudtuk tőle azt is, hogy korábban nem bízott ebben a műfajban, de néhány éve, amikor a kaposvári színház felkérte egy felolvasó-színházi produkció rendezésére, az előadás sikerén úgy felbuzdult, hogy megszületett benne a több napon át tartó maraton ötlete.

Néhány napja a magyarkanizsai közönség is ízelítőt kapott a rendezvényből. Szabadkán három előadást mutattak be a részt vevő társulatok.

Bérczes Lászlót a fesztivál főbb céljairól kérdeztük.

— Amikor a Csiky Gergely Színházban szervezni kezdtük a maratont, magától értetődő volt számomra, hogy elsőként a szabadkai Népszínházat szólítsuk meg, mert én kötődöm ide, dolgoztam már itt. Felkerestük a felvidéki partnert is, így hoztuk létre a fesztivált. A rendezvénnyel elsősorban az a célunk, hogy új szövegekkel ismertessünk meg a színházi szakembereket és a nézőket is. A másik küldetése a maratonnak az, hogy a drámaírókat inspirálja. Véleményem szerint a felolvasószínház sikerének a titka éppen abban rejlik, hogy a néző olyan helyzetben láthatja a színészeket, amilyenben egyébként nem. Tulajdonképpen olyan ez, mintha egy olvasópróbára kukkantanánk be. Az ilyen produkciók alkalmával több mindent bízunk a néző fantáziájára.

A szabadkai Népszínház Brestyánszki Boros Rozália: Fanyar ódium című darabjával vett részt a maratonon. Ez az alkotás két világról szól, két nővér életét, sorsát ábrázolja. Rita televíziós újságíró, a városban él, törtet, a karrierje élteti, miközben a férjét elhanyagolja, és a főszerkesztő-igazgatóval folytat viszonyt. A városban éppen polgármester-választásra készülnek, és ez nagyban befolyásolja a televízió vezetőinek és munkatársainak az életét. Rita testvére a szülői házban maradt, egy kis faluban. Egyszerű életet él, magányosan alkot, farag, nem ad a külsejére. Rita elhanyagolt és megcsalt férje végül a faluban lel vigaszt.

Brestyánszki Boros Rozália 2009-ben kezdett hozzá a darab a megírásához. A mű szinopszisával részt vett egy drámaírói ösztöndíjpályázaton, és nyert. A Fanyar ódiumot a minap Mezei Zoltán rendezésében Szabadkán is bemutatták.

— A társulatunk igazgatója elolvasta a darabot, és úgy döntött, ezzel mutatkozunk be Kaposváron. Akkor meg is húztam a szöveget, belenyúltam rendesen, igyekeztem átírni, jobbá tenni. Valójában sohasem érzem úgy, teljesen készen vagyok egy-egy munkámmal. Amikor újra meghallgatom, érzem, hogy hol lehetne még valamit csiszolni rajta, és nemcsak a dialógusokra gondolok, hanem a jelenetekre, szituációkra is. Még mindig tudnék rajta dolgozni. A témájához egyébként a környezetünkből merítettem ötletet, de úgy vélem, ugyanezek a problémák, ugyanezek a helyzetek és ugyanilyen karakterek bárhol előfordulhatnak. A Fanyar ódiumot Kaposváron mutattuk be, de a kassai társulat tagjai is látták, sőt a Magyarország minden pontjáról érkező nézők is. Azt a véleményt hallottam róla, hogy ez a történet nem kimondottan szabadkai jellegű, bárhol játszódhatna a világon. Szerintem ez a darab most így pihen egy ideig, majd akkor csiszolok ismét rajta, ha lesz értelme.