A padéi templom

A padéi római katolikus templomot Diván György, a falu egykori földesura 1842-ben építette, és amint azt a krónikás írja, igen gazdagon fel is díszítette. A görögkeleti vallású úr az 1855-ben épült szerb templom céljaira is ígért hatezer forintot, de csak kétezret adott előlegül. A hátralékot örökösei egyenlítették ki, hogy az 1856-ban elhunyt elődjüket, annak óhaja szerint, a szerb templom kriptájába temethessék. A templomépíttető, adományozó Diván Györgyre azonban nemcsak a jótékonykodás, hanem a gazemberség is jellemző volt. Herresbacher József hajdani padéi tanító és postamester a faluról írt monográfiájában furcsa, meghökkentő dolgokat jegyzett fel róla. Ezek szerint kivagyiskodni is szeretett, mert megparancsolta, hogy a háza előtt elhaladók kötelesek a fejfedőjüket levenni. Ha valaki ezt nem tette meg, és a földesúr rajtakapta, a hajdújával az illetőt deresre húzatta, vagyis alaposan elverette.
Mivel az általa újratelepített Morotva falu lakói nem tudták a haszonbérüket kifizetni, Diván magához rendelte, letérdeltette és leköpködte őket. A megszégyenítetteket azzal engedte útjukra, hogy ,,no, most már az adósságotok el van engedve”. Amikor Diván Györgynek az első nejétől született Konstantin nevű fia házasodni akart, megmondta az apjának, hogy szegény, de jóravaló varróleányt akar elvenni. Az apa nem egyezett bele a frigybe, de a fia addig ecsetelte a lány szépségét és jóságát, addig emlegette, hogy csak vele lehet boldog, hogy végül találkozni akart vele. Neki is megtetszett a fiatal nő, és mivel ekkor már özvegy volt, kedve kerekedett a fia jegyesét feleségül venni. Furcsa lehetett azonban a Diván-féle leánykérés, mert kedves szavak helyett azt közölte a szépséges arával, hogy ha netalán a fiát részesítené előnyben, akkor ő kitagadja, ám, ha hozzá megy feleségül, akkor ráhagyja a birtokát örökségül. Mivel már akkor is a pénz beszélt, a gyönyörű varrólány az öreg Diván neje lett. A hoppon maradt Konstantin úrfi a felháborító tett hatására ,,elméjében megháborodott”. Mint ilyet a padéi uradalmi kertben lévő kertészlakban helyezték el -- az ugyancsak megőrült nagybátyja mellett. Ott, abban a kertészlakban ért véget a szánalmas élete, távol a bécsi Divánhoftól, ahol a hűtlen kedvese páváskodott.