Munkatársaival 1988-ban újjászervezte a művelődési életet Óbecsén - Nagy-nagy türelemmel dolgozott, vezette a színjátszókat, önellátóak voltak - Színre vitték - valószínűleg elsőként a Vajdaságban - Szenteleky Kornél Jakab álma című színjátékát az újvidéki Pásthy Mátyás rendezésében - Vendégül látták a magyarkanizsai Koncz Istvánt, a törökbecsei Nagy Józsefet, náluk rendezett még Kovács Viktor, Lajber György újságíró, a már említett Pásthy Mátyás és még sokan mások - A munka neheze most következik: összetartani az együttest.
Fehér Ferenc azt nyilatkozta a múltban, hogy a színház - természetesen az óbecsei Városi Színház is - az egyetlen hely a világon, ahol a színpadon egymással beszélgető, dialogizáló embereket látni. Az elidegenítő civilizációs vívmányok következtében az autóvezetéssel és tévénézéssel, a számítógépezéssel, a DVD-zéssel meg videózással elfoglalt emberek elfelejtenek beszélgetni egymással. Pedig a beszélgetés igénye mélyen gyökerezik az emberben. Nos, ezért (is) hisz Fehér Ferenc a színházban. Még mindig azt mondja csökönyösen, hogy sem a mozi, sem a televízió nem helyettesítheti a néző megismételhetetlen és eleven találkozását azzal a színésszel, aki hozzá hasonlatosan szilárdan megveti lábát a színpadon. Fehér Ferenctől hallottam azt is, hogy Óbecse sohasem volt szellemi nyomortanya. Az idők során számos művelődési egyesület kapott ebben a városban engedélyt a munkához, tevékenységhez. Az első világháború után Petrányi Ferenc apátplébános vezetésével nem kevesebb mint hat művelődési egyesület működött itt. Óbecsén mutatták be először - a két világháború között - Cziráky Fetter Imre Muskátli című, vajdasági tárgyú színjátékát. Emlékezetes előadás volt a Gül Baba című operett 1938-ban. 1945-ben Óbecsén is sok minden megváltozott a szellemi élet terén. Dinamikus, mozgékony és kevésbé mozgékony emberek vezették az egyesületeket, de a munkanaplóban kevés volt a jeles dátum. Színjátszó csoportok alakultak és szűntek meg szinte egyik napról a másikra. Nem is lehetett a múltban minden akadályt mindig könnyen venni. Fontos lett volna a fegyelmezett munkakörülmények megteremtése. Olyan emberre volt nagy szükség, aki aktív, kreatív szellemi alkotó. Képzelete, fantáziája szárnyaló, elképzelései a lehetetlenségből erednek a realitás felé. Olyan ember kellett, akinek határozottsága, elszántsága maximalistává teszi a társulat tagjait, esetleg fanatikussá.
Mert sokáig nagy volt a csönd Óbecsén.
1988. december 15-én Fehér Ferenc színjátszó összehívta a legbátrabbakat, felkattintotta a sötétségben a villanyt, azt mondván: ,,Emberek, csináljunk végre valamit, alakítsuk meg, szervezzük újjá a színjátszó csoportot, jóllehet gazdag amerikai nagybácsi segítségére nem számíthatunk!' Az alapító tagok - Zsikics József, Fehér Erzsébet, Hegedűs József, Zsikics Mira, Makra József és természetesen Fehér Ferenc - nagy-nagy munkakedvvel, nem titkolt becsvággyal vetették bele magukat a munkába. Tudták: Óbecsén nem száradhat ki a kút. A munka folyamatosságát semmi sem veszélyeztette, fiatalok tömege kapcsolódott be a mozgalomba, s az amatőrszínház, amely a város központjában, a Városi Színházban, az első emeleten kapott szállást, próbatermet és szép, rendezett színpadot, megkezdhette működését- elsősorban Fehér Ferencnek köszönhetően. Nehéznek is nevezhető időszakban álltak a színjátszók a porondra, de aztán ,,minden országot bejárhattak', vendégszerepeltek Újvidéken, Zomborban, Bezdánban és másutt. Felléptek Magyarországon is, mégpedig a színházáról híres Kaposvárott. 1989 őszén színre vitték Szenteleky Kornél Jakab álma című színjátékát az Újvidéki Színház színészének, Pásthy Mátyásnak a rendezésében. Óbecse is fel tudott mutatni valamit jeles írónk munkájának szellemiségéből. Az előadásnak hatalmas volt a visszhangja.
,,Azután blődliztünk' - mondja Fehér Ferenc.
A színjátszók színre vittek egy Rejtő Jenő-összeállítást. (A próbák az akkori csoportvezető, Szögi Pál nyugalmazott tanító feleségének a fodrászszalonjában folytak.) Fehér Ferencék segítségére a Vuk Karadžiæ Művelődési Központ (ma Városi Színház) vezetői siettek, Kovács Viktor pedig azt javasolta, hogy a színjátszók tagosodjanak be az intézménybe. Volt már fedél a fejük felett, színpad a lábuk alatt. A következő előadást már Kovács Viktor rendezte, az Ez kész cirkusz című összeállítás nagy sikert aratott mindenütt, ahol csak bemutatták. Egy magyarkanizsai művészember, Koncz István állította színpadra a Kotsonya Mihály házassága című vásári komédiát. Majd szétrobbant a társulat az energiától, a tagság folytatást követelt. Színpadot kapott a Csak semmi szex, kérem! című vígjáték, Vereczkei Zoltán Férjek papucsban című műve, Novak Novak Ki az úr a háznál? című darabja, Sásdi Sándor Nyolc hold című drámája, Kertész Imre Csacsifogata, Georges Feydeau Zsákbamacska című bohózata, több tarka műsorral is kedveskedett az együttes a közönségnek, ezeket Lajber György rendezte nagy-nagy leleménnyel. Tehetséges fiatalok szokták meg a színpadot, éltek a játék varázsában. A Nyolc holdban szerepelt először Galgó Mihály, az óbecsei színjátszás nagy reménysége. Fehér Ferencen is jól áll a ,,bohócsipka'. Sokat szerepelt, nejével, Erzsébettel elválaszthatatlan volt a színháztól. Ferenc egyenrangú társként dolgozott mindenkivel. S mégis: néhány évvel ezelőtt félreállt, átengedte a terepet a fiataloknak. Munkássága arany betűkkel van beírva az óbecsei színház történetébe.
De Fehér Ferenc nem adta fel. Őt megrázzák, megrázták a problémát, de aztán újult hittel és reménnyel munkálkodik azon, hogy visszacsalogassa a színházba a tehetséges munkatársakat. Számíthat az örökifjú Zsikics József segítségére, s a hűség csillagát akarja rajzolni Galgó Mihály, Majer Krisztina, Kiss Gabriella, Kiss Szilvia és a többiek homlokára, hadd sugározzon az alkotói vágynak vadsága...