Ezen a napon hunyt el 2016-ban szülővárosában, Budapesten Psota Irén, a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, kétszeres Kossuth- (1966-ban és 2007-ben) és kétszeres Jászai Mari-díjas (1959-ben és 1962-ben) magyar színművésznő, érdemes (1976-ban) és kiváló művész (1982-ben), a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, Budapest díszpolgára.
Budapest, II. kerület — 2024. március 14.
1929. március 28-án született a Józsefvárosban. Színészi diplomát 1952-ben kapott a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Játszott a Madách Színháznál, a Népszínházban, a Fővárosi Operettszínházban, a Budapesti Kamaraszínházban… A tragédiától a musicalen át a vígjátékig minden műfajban otthonosan mozgott. Emlékére 2017-ben Psota Irén-díjat alapítottak, „melyet minden évben egy olyan színésznőnek adományoznak, aki színpadi sokszínűségével és kiemelkedő képességeivel Psota örökségéhez méltó”. (Külső hivatkozás: Wikipédia)
Számos játék- és tévéfilmben is szerepelt, illetve kölcsönözte hangját azóta ikonikussá lett magyarországi animációs és bábfilm (Kukori és Kotkoda; Kérem a következőt!; Mekk Elek, az ezermester) egyes szereplőinek.
Budapest, Józsefváros — 2024. március 9.
Psota Irén szülőházát napjainkban hiába keresnénk. A józsefvárosi helyszínen egy modern épület áll, mely előtt igazán sajátos emlékmű található. Az alkotás tövében körbefutó feliraton az alábbi textus olvasható: „Itt állt Psota Irén szülőháza, melyben a magyar színművésznő gyerekkorának nagy részét töltötte. »A színész gyerek, aki egy életen keresztül játszik.« /Psota Irén (1929—2016)”
Fényképezte: Martinek Imre
