Andruskó Károly neves festőművész halála alkalmából gyászülést tartott a zentai községi képviselő-testület, amelyen a családtagok mellett a város nagy szülöttjének számos barátja és tisztelője is részt vett. A megemlékezést Hajnal Jenő, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet igazgatója nyitotta meg a következő szavakkal:
- Elhunyt Andruskó Károly, a grafika, az ex libris, a miniatűr könyv világhírű művésze, az akvarell, az olajkép értő mestere. Nincs már velünk tájba simuló mosolyával, csaknem egész évszázad tapasztalatával.
Juhász Attila polgármester mint a város díszpolgárát, a közösség egyik legkiemelkedőbb, legjelentősebb, legrangosabb képviselőjét méltatta. Szülővárosa mindig méltányolta, elismerte Andruskó Károly munkásságát. Az elmúlt évtizedekben három alkalommal is a legmagasabb helyi kitüntetésben részesült, a városházán termet neveztek el róla, alkotásaira a folyosókon is rácsodálkozhatnak a polgárok. Csodálni való lendület és akarat tört most meg, hiszen a művész még a 90. születésnapján is azt mondta, tovább szeretne dolgozni.
A jelenlevőkkel megosztotta az elhunythoz fűződő emlékeit Szloboda János tanár úr, Sinkovits Péter költő, irodalmár, Koncz István magyarkanizsai amatőr színész és rendező, valamint Rácz Szabó László, a Magyar Polgári Szövetség elnöke. Elhangzott, hogy Andruskó Károly Zenta igazi nagykövete volt, hiszen tudnak róla minden világrészen. Művészként teljes életet élt, önmagát adta, megajándékozott mindenkit, aki a közelében volt. Karcsi bácsi már egy másik dimenzióból figyeli, hogy az itt maradtak hogyan sáfárkodnak az általa rájuk hagyott kincsekkel.
- Igaz, sosem mértük fel, mit jelentett Zentának, a délvidéki és az egyetemes magyarságnak az az ember, akinek művei bejárták az egész világot, dicsérték alkotójuk szorgalmát és tehetségét, de főképp e táj népének jó hírét öregbítették. Emlékezni gyűltünk össze és búcsúzni, de bármennyire fájdalmas is ez a pillanat, ezúttal is az örökös derűlátása segít bennünket abban, hogy rágondolva, az élet és a halál természetes és örökös korforgása jusson eszünkbe, s az a bizonyosság, hogy ha nyáréjszakán az égre pillantunk, s hullócsillagot látunk, ne lepődjünk meg, ha ölünkbe hull majd egy új ex librise vagy egy aprócska könyve, mert ő ott is, akkor is alkotni fog, mint ahogyan egész életében is tette - mondta a gyászülésen befejezésül Hajnal Jenő.
Andruskó Károlyt február 27-én helyezték örök nyugalomra Zentán, a Felsővárosi temetőben.