Az egyesület a temesvári Szórvány Alapítvánnyal, a Salzburgi Magyarok Egyesületével és a horvátországi EGTS Panonijával együtt partnerszervezete a szegedi Szent Gellért Társaság ERASMUS+FIGYELÜNK RÁD! projektumának, mely a tavalyi évben indult el és az idén zárul. A céljáról és megvalósulásáról beszélgettünk az egyesület elnökével, Ricz Dencs Tündével.

* Milyen szakemberek vehettek részt a projektumban, és miért éreztétek fontosnak a megvalósítását?

— A szervezetekből szociális munkás, szociálpedagógus, szociológus, pszichológus és tanárok vettek, illetve vesznek részt tevékenyen a munkában. Bármennyire is szeretnénk, a szenvedélybetegségek megelőzése, a drogprevenció sohasem veszíti el az aktualitását, és annak ellenére, hogy folyamatosan átalakul a szenvedélybetegség térképe, mi azt gondoljuk, hogy szükség van egy olyan programra, amely felméri az aktualitásokat, és naprakész választ ad a problémák, jelenségek kezelésére, értelmezésére és egyáltalán a köztudatba való beemelésére. Ez volt a Szent Gellért Társaság főmotívuma akkor, amikor a pályázat megszületőben volt, az Antropos pedig ehhez tudott kapcsolódni, hiszen jómagam hosszú időn át foglalkoztam a szenvedélybetegségekkel, és az igaz, hogy az évek során sok minden változott, de a szenvedélybetegség kialakulásának az okai többnyire hasonlóak, mint tizenöt-húsz évvel ezelőtt.

Az ifjúsági segítők

* Milyen programokból állt a projektum?

— Az volt a célunk, hogy horizontálisan és vertikálisan is valamiféle választ adjunk a szenvedélybetegség kialakulására, kezelésére. Azt gondolom, hogy a projektum egyik leghangsúlyosabb része az ellátórendszerekhez kapcsolódó törvénykezések és gyakorlatok összefésülése, valamint ennek a számbavétele. Azt is fontosnak tartottuk, hogy a projektumban részt vevő szervezeteknek a kapacitásait bővítsük azáltal, hogy ifjúsági segítőket vonnak be a munkájukba. Az ifjúsági segítőknek a képzése, a munkájuk kísérése és segítése abban, hogy olyan programokat tudjanak szervezni, amelyek időszerűek, és reagálnak a XXI. századi ifjúság igényeire. Amikor megkaptuk az értesítést az Erasmus Programtól, hogy megnyertük a pályázatot, akkor az volt az első feladatunk, hogy kiválogassuk azokat az ifjúságsegítőket, akik végigdolgozták ezt a projektumot. Az ő képzésük Szabadkán történt, később pedig számos olyan tevékenységre kértük fel őket, amelyek a projektum céljának a megvalósulását szolgálták. Olyan képzést kaptak Szabadkán, amely mentén amikor visszatértek a saját szervezetükhöz, akkor elkezdtek szenvedélybetegség-megelőző vagy drogprevenciós műhelyfoglalkozásokat tartani, és elkezdték feltérképezni azokat az intézményeket, amelyek hasonló profillal működnek. Kiemelten fontos volt, hogy elkezdjék országon belül kiépíteni azokat a partnerkapcsolatokat, amelyek ezzel a témakörrel foglalkoznak. Az Antropos olyan szempontból volt könnyebb helyzetben, hogy szakmai szervezet vagyunk, tehát a korábbi tevékenységeink mentén megvoltak a kapcsolataink. Emellett a projektum keretében a szervezetek megismerkedtek egymás munkájával, minden hónapban online szakmai megbeszélést tartottunk, mely során beszámoltunk az eredményeinkről, folyamatértékelést végeztünk. Azért éreztük ennek fontosságát, mert azt tapasztaljuk, hogy nincs vagy nagyon ritkán van kommunikáció a hasonló profilú szervezetek között.

* Az Antropos mely szervezetekkel és intézményekkel működik együtt Vajdaságban?

— Kiemelném a Kerülj Be Ifjúsági Közösségi Teret, vele nagyon jót dolgoztunk együtt az egész projektum alatt. Sajnos azzal kellett szembesülnünk, hogy borzasztóan kevés olyan ellátóhely van, ahova mi irányítani tudjuk a fiatalokat. Jó kapcsolatunk van a Szociális Központtal, a szabadkai Anonim Alkoholisták Klubjával, a Szabadkai Közkórház pszichiátriájával, és ezek azok az intézmények, ahová irányítani tudnánk a fiatalokat, de a projektum mentén kiderült, hogy egyik intézmény sem tud olyan hatékony kezelést nyújtani, amely hosszú távon eredményes lehetne.

* Ha jól tudom, a projektum keretében egy tanulmány is készül.

— Így van, ugyanis az ifjúsági segítőknek a feladataik közé tartozott, hogy összegyűjtsék azokat a regionális akcióterveket, amelyek a szenvedélybetegséget igyekeznek megelőzni, és ez alapján végzünk egy összesítést, hogy mi a helyzet Ausztria, Románia, Horvátország, Magyarország és Szerbia viszonylatában. Ez a tanulmány most készül, és összehasonlítjuk, hogy az öt országban milyen a szenvedélybetegség típusa, kik a legérintettebbek, kik a legsérülékenyebbek, és hogy a társadalomnak erre milyen válasza van, vagyis milyen ellátórendszerrel bír az ország, vagy milyen törvényi szabályozása van. Ez egy nagy kutatómunka volt, mely nemcsak az ifjúsági segítőket érintette, hanem a szervezetek vezetőit is. Az az adatbázis is szerepelni fog a tanulmány végén, amelyben fellelhetőek lesznek azok a szervezetek, amelyek ezzel a területtel foglalkoznak.

* Az ifjúsági segítők hol tudják hasznosítani a megszerzett tudást?

— A képzés a tavalyi év folyamán lezajlott, és mindegyik szervezet három ifjúsági segítőt kapcsolhatott be a programba. Szabadka vonatkozásában nagyon jó tapasztalataink vannak. A saját kapcsolati rendszerüknek köszönhetően el tudták érni azt, hogy még a tanév alatt be tudtak jutni az iskolákba, ahol képzéseket tartottak, illetve a fesztiválokon is meg tudtak jelenni. Ennek adott teret például a Róka Fest, ahová engem is meghívtak foglalkozást tartani, és kötetlenül arról beszélgetni, hogy mit értünk szenvedélybetegségen. Az lenne a megnyugtató, ha Szabadkának lenne a jövőben egy ifjúsági központja, ahol a segítők is szerephez tudnának jutni abban az értelemben, hogy elérhetőek lennének a segítségre szoruló fiataloknak, vagy műhelymunkát vezetnének.

Ricz Dencs Tünde azt is elmondta, hogy a FIGYELÜNK RÁD! projektum zárókonferenciáját októberben tartják meg Salzburgban.