A fesztiválra a magyarországi és határon túli szerzőket hívtak és vártak, azokat, akik írói-költői alkotómunkát végeznek, rendszeresen publikálnak újságokban, folyóiratokban, könyvekben, illetve lapok internetes oldalán. Az ország minden tájáról érkeztek alkotók és külföldi vendégek, akik nagy érdeklődést mutattak az eddigi fesztiválokon is elhangzó előadások és a velük kapcsolatos viták, műhelyfoglalkozások iránt. Érdeklődési körük széles, alkotói módszereik, és a kortárs irodalom iránti érdeklődésük is különböző. Voltak pályakezdő, valamint elismert, sok publikációival, vagy kötettel rendelkező résztvevők is. A műhelymunka és a viták hozzájárultak a látókör bővítéséhez, egyben ösztönöztek az alkotások megírására.

Balról jobbra: Góg János szervező, dr. Gintli Tibor és Cseri Gábor alpolgármester

A fő téma: A magyar irodalom régen és ma (Petőfi és Madách nyomdokán) nagy érdeklődést váltott ki.

A háromnapos fesztivál résztvevőit a városháza dísztermében fogadták, ahol Cseri Gábor alpolgármester, Góg János Magyar Köztársasági Érdemrenddel kitüntetett Juhász Gyula-díjas költő, és Dr. Gintli Tibor (ELTE), a Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézet igaztatója, az Irodalomtörténeti Társaság elnöke köszöntötte.

A megnyitó után sorjáztak az előadások. Elsőként Dr. Madarász Imre irodalomtörténész osztotta meg gondolatait a jelenlévőkkel. Témája: A kétszáz éves Himnusz költője, mint tanítómester, Kölcsey hatása Eötvös és Madách életművére volt. A nyelvújító 1823-ban tisztázta le a Hymnus a magyar nép zivataros századjaiból című költeményét, amely aztán Erkel Ferenc zenéjével Magyarország nemzeti himnusza lett. A cselekvő magyarság híve volt. Hatása Kölcseyre, Eötvösre és Madách életművére vitathatatlan. Az előadást vita követte, melynek a vezetője Góg János költő volt.

Dr. Szenczi Ibolya irodalomtörténész és Góg János

A folytatásban dr. Szenczi Ibolya, az irodalomtörténeti Társaság alelnöke szólt Csongrád irodalmi örökségéről, és a már 53 éves Faludy György Irodalmi műhely szerepéről és hatásáról a térségben. Előadása gazdag tevékenységről tett tanúbizonyosságot.

A fesztivál második napját Madár János, József Attila-díjas költő, a Nemzeti írószövetség elnöke, a Magyar Múzsa folyóirat főszerkesztőjének értekezése nyitotta meg. Komoly témába – A lapszerkesztő tapasztalata alapján mennyiben élő Petőfi és Madách szellemisége a mai magyar irodalomban? – vezette be a hallgatóságot. Petőfiről szólva hangsúlyozta, életével és halálával kapcsolatban még sok lezáratlan történet van. Az őseink alkotásaiban rejtőző értékek áthatnak a jelenbe. Kiemelte, az írás során a helytörténeti szempont igen fontos. Hozzátette, az Irodalomtörténeti Társaság terjedése minden megyében prioritás kell, hogy legyen, mert ez adja meg a nép lelkének ismeretét.

Dr. Madarász Imre irodalomtörténész

Dr. Gintli Tibor a Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézet igaztatója a Mitől irodalmi értékű egy szöveg és mitől költemény egy vers? kérdésre kereste a közös választ. Az irodalom fejlődésének útjáról szólt, a művek átértékelődéséről, mely során a régebben kevésbé fontosnak tartott művek közül néhány előtérbe került. Nézetei szerint a tananyagba több rövid prózát kellene tenni. A novella viszont pl. a középiskolákban nincs eléggé reprezentálva. Az alkotás feladata, hogy megérintse az olvasót, nyelvileg legyen élményszerű, egzisztenciálisan megragadó.

Góg János Művészeti életműdíjas költő, író, a Faludy György Irodalmi Műhely vezetője, a kritika szerepéről és érvényesüléséről a magyar irodalomban témával, komoly vitát váltott ki. A kritika véleményt mond, ajánlatot tesz, értékel és értelmez, életművel foglalkozik. Lehet közvetett vagy közvetlen. A lényege, hogy csak az őszinte kritikának van értelme. Célja, hogy az alkotót hozzásegítse önértékeléséhez, váljon önmaga jobb verziójává.

A műhelymunkát műsor követte a fesztiválon jelenlévő alkotók műveiből, amelyben közreműködtek: Budainé Kovács Andrea, dr. Góg Laura, Hajdu Anikó, Varga Zsuzsa, Varga Nándor, Füvesi Áron, Verseghy Katinka. A moderátor Gógné Farsang Márta volt.

A fesztivál harmadik napján, nem mindennapi témával lepte meg a megjelent alkotókat dr. Sirató Ildikó irodalomtörténész, Író nők, nőírók? (Nő)irodalom címmel. A kultúra az egyetlen, ami megmarad belőlünk, így aztán lényegtelen, hogy az alkotó nő, vagy férfi, mondta felvezető szövegében Góg János. Sirató Ildikó viszont párhuzamot vont az előző századok írónői és a jelenben alkotók között. Kiemelte, egykor a nők férfi álnéven alkottak, hogy érvényesülhessenek. Nem a regényeikkel volt gond, nem a tartalom volt vontatott, unalmas, hanem a személy neme adott vagy éppen vett el lehetőséget a mű közlésére. Ez az árok manapság halvány vonallá alakult, de még létezik. Az elutasítás, amelyet az előítéletek generáltak, vagy generálnak, sokak irodalmi karrierjének vethettek, vethetnek véget.

Zárásként, a megjelentek értékelték a műhelymunkát. A szervezők által eddig bevált koncepció megismétlődött. Egészséges, reális, színezés nélküli, de bátorító kritika következett. Írj, dolgozz, mert jó vagy, és tanulj, tapasztalj, vitázz, fogadd a jóindulatú kritikát, hogy fejlődhess. Közben ne feledd, hogy minden osztályozás vagy kritika szubjektív.

A rendezvény lecsengett. A Tisza-menti várost bejárta a nyári napsütés, nehéz volt az elköszönés, de remek a remény és ígéret: jövőre találkozunk.

A kiválasztott alkotók műveinek felolvasása