Hogy Rúzsa Magdolnával mi lesz, az tulajdonképpen már eldőlt. Lesz lemeze, amihez majd a Tv2 celebrity-holdudvarához tartozó, Magdinál jóval kevésbé tehetséges zenészek írnak sablonos-elcsépelt számokat, émelygős-teátrális szövegekkel. Kerül a CD-re egy-két duett is, amivel vissza lehet hozni a reflektorfénybe pár fakulófélben lévő, fahangú sztárocskát. (Joplint meg felejtse el, az rétegzene, nem kapós a piacon.) A velejükig trendi sztájlisztok előírják neki, mit vegyen fel, és melyik profilját mutassa a kamerának. Elhelyeznek rajta egy-két, piaci bevezetésre váró divatcikket, aztán ezt az egész produkciót buszra teszik, és végigturnéztatják velük az ország összes hipermarket-parkolóját és kultúrházát. Kötelező fellépés Szulák Andrea összes műsorában, kötelező magánéleti zűrkitálalás a csatorna sztárpletykarovatában és a szerződött bulvárlapokban.
De Magdi talán még ezt is kibírja. Talán nem húzzák le magukhoz a rácsimpaszkodó kullancs-sztárok, kivételes tehetsége átragyog talán még ezen az egész provinciális pléjbek-hakni mörcsöndájz-marketing mocsáron is, s ha lejár a szerződése a Pély Barnákkal, Somákkal, Tillákkal és Szulák Andreákkal, még énekelhet is, olyat, amilyet ő akar, és úgy, ahogy csak ő tud. És akkor a második lemeze igazi csuda lesz.
Nem kérdés hát, hogy mi lesz Rúzsa Magdolnával. Az a kérdés, hogy mi lesz a testvérével, a szüleivel, a falubeliekkel. Hogy mi lesz a magyar állampolgárságuktól megfosztott határon túliakkal. Mert hadd emlékeztessem arra a nyájas olvasót, hogy Magdi és a többiek úgy juthatnak magyar állampolgársághoz, mint bármelyik szenegáli, jemeni, indonéz vagy baszk. Megalázó bürokratikus tortúra árán, vizsgákon bizonygatva, hogy ők bizony alkalmasak magyarnak lenni. Mert nem számít a magyar anyanyelv, a magyar kultúra, hogy magyarnak vallják, hiszik, tudják magukat. És hiába lábad könnybe az egész ország szeme, amikor Magdi színpadra lép -- volt egy népszavazás arról, hogy a Parlament tárgyaljon-e a határon túli magyarok könnyített állampolgárságáról, s akkor ez a könnybe lábadós ország nem a lelkiismeretének, hanem a szocialista--SZDSZ-es propagandának hitt. Ők azt mondták, a bátor hazafi nemmel szavaz. Azt is mondták, hogy ez egy rosszul feltett kérdés. Hát, tisztelt bátor hazafiak, önöké az ország és a hatalom, tessék hát feltenni jól a kérdést, és megadni a jó választ. És addig is, ahányszor meghallják énekelni Magdit, aki önöknek egy szerb lány, egy idegenrendészeti tétel, legalább egy kicsit érezzék magukat kellemetlenül. Ott mélyen, legbelül.