Június utolsó hetében Test és tánc elnevezéssel tábort szerveztek Horgos közelében. Első előadója Min Tanaka, japán táncos. Az esemény szervezőjétől, a színész és táncos Döbrei Dénestől megtudtuk, hogy tizennyolcan vettek részt a munkában. Sajnos, néhányan az utolsó pillanatban lemondták. Éppen ezért úgy gondolja, hogy az, aki jelen volt, az valóban nagyon elszánt. A táncosok Amerikából, Olaszországból, Franciaországból, Magyarországról és Szerbiából érkeztek. A hat évvel ezelőtt indított tanfolyam célja az volt, hogy nyissanak valami új felé, hogy lehetőség legyen kipróbálni magunkat valamiben, ami eltér a megszokottól. Az előzményekről és arról a hét napról, amit együtt töltöttek a táncosok, Min Tanakát kérdeztem a tábor ötödik napján.
* Elfáradt?
- Igen, most egy kicsit fáradt a testem.
* Meséljen nekem valamit erről a táborról, arról az életfilozófiáról, amit Ön vall...
- Nekem nincs filozófiám, sohasem törekszem arra, hogy fixáljam a gondolkodási módomat. Ha azt kérdi, miért vagyok itt, akkor a válaszom az, hogy a barátaimhoz jöttem, és hogy ismét életre hívjuk ezt a táncműhelyt.
* Ez már a harmadik alkalom...
- Nekem kedves ez a táj, ez a légkör. Az itteni föld illata emlékeztet a hazám földjére, az emberek is éppen ezért ilyen közeliek. Ezúttal különösen meleg van. Olyan ez itt, mintha mindennap egy fesztiválon lennék. Ezúttal egy táncosom, az asszisztensem kísért el. A 70-es és a 80-as években gyakran jártunk külföldre workshopokat tartani. Mostanság nem így van. Ma már csak itt, a Vajdaságban tartom meg a műhelyeimet és csupán egy kis csoport részére. Az előző években az Etno Campban került rá sor, most pedig a Horgos melletti Túrú tanyán dolgozunk. Korábban száz ember is részt vett ezekben a műhelyekben, ma már legfeljebb húsz emberrel dolgozom egyszerre. Most sem könnyebb.
* Elmondaná, milyen munka folyik most a táborban?
- A testünkkel dolgozunk, ezt azután megbeszéljük. Együtt töltjük szinte az egész napot, együtt eszünk, együtt dolgozunk. Lassacskán mindent megosztunk egymással, amiből azután mély kapcsolatok formálódnak. Az én szemszögemből nézve én nem táncot tanítok, nem is filozófiát, sőt egyáltalán nem tanárként élem meg magam. Én csak egy példa, egy minta, és leginkább egy ,,lehetőséget adó' lény vagyok. Esélyt szeretnék adni arra, hogy lássanak, felfedezzenek, találkozzanak valami újjal a testükön keresztül. Ez minden, amit megtehetek.
* Ezek szerint ,,alaplépések' sincsenek, azaz nem ugyanazon a módon kerül mindenki kapcsolatba a természettel...
- Így van. Ha tíz táncos van, akkor tíz különböző táncról beszélhetünk. Itt nincs alap, nincs egy helyes mód.
* Akkor ez valamiféle szabadság?
- Én szeretnék szabad lenni, de nagyon nehéz.
* Hogyan zárul le ez a hét?
- Vasárnap, a tábor utolsó napján lesz egy performance, ahol Lajkó Félix barátommal együtt alkotunk valamit, azaz Félix zenél, mi pedig táncolunk, improvizálunk.
* Mit jelent a ,,body weather', azaz a testidőjárás?
- Ez 1977-től honosodott meg Japánban, amit nagyon különböző emberek alapítottak meg. Minden - a tánc, az étel, a színház, a festés -- a testtől kapja a gondolatokat. Ma nem tudom biztosan, hogyan működik ez Európában. Nekem ez egy gondolkodási mód a testről és az időjárásról. Az égnek nincs centruma, mindig változik, ugyanígy van ez velünk is. Például, ma úgy érzem, hogy én vagyok a központ, holnap Ön, holnapután pedig egy másik ember. De, amikor a társadalomban létezünk, akkor az embernek fixálni kell a központot. Lehet, hogy sokkal jobban érzem magam akkor, ha én magam vagyok a centrum. Ez a fajta szabadság, hogy magunk választunk központot, úgy, hogy közben képesek vagyunk a decentralizációra, képesek vagyunk túllépni önmagunkon, ez a ,,body weather'. A test olyan, mint az égbolt. Néha egy fa sokkal fontosabb, mint én magam, néha az állatok azok, akik fontosabbak nálam. Nem mindig, csak néha. Ha azt állítom, hogy ,,én vagyok a központ', akkor nagyon sokat veszítek, elveszítem annak a lehetőségét, hogy megismerjem a mást is magamon kívül.
* Ha jól tudom, mindennapjainak szerves része a kinti kemény munka is...
- Persze, hisz mindenki dolgozik. Tegnap, amikor az a nagy hőség volt, a földműves hajnalban kiment a földre, majd a déli melegben pihent egy kicsit, délután pedig folytatta. A munka azért fontos, hogy kapcsolatba kerüljünk minden egyes érzékszervünkön keresztül a természettel, a fénnyel, a szagokkal, az anyagokkal, a saját érzéseinkkel. Ez benn nem lehetséges.
* Mi lesz Önnel a tábor után? Mik a jövőbeli tervei? Vagy ez is valamiféle improvizáció?
- Lényegében igen. Azt hiszem, kezdem már érteni és érezni ezt a térséget itt - legalábbis sokkal jobban, mint korábban. Nagyon kellemes hatások értek ezen a területen, a természet, a mezőgazdaság, az ,,itt élés kultúrája' nagyon izgalmas.
* Számos barátja köti már ide...
- Igen, azt hiszem ennek oka az, hogy hasonló háttérrel rendelkeznek, és ez az, ami engem nagyon érdekel. Hisz vannak barátaim New Yorkban is, de mindegyiknek más-más háttere van, de ez a térség kihatott arra, hogy ugyanattól a történelemtől, és ugyanattól a kultúrától függjenek, és így valami csodás közös érzéseik vannak. Ezek igazán hosszan tartó barátságok, amelyek éppen az imént említettek miatt nem szakadhatnak meg. Úgy tapasztaltam, hogy a városok többségéből kihal ez az érzékenység. Ez maga a tradíció, amit nem láthatunk, csak érezhetünk. Sajnos, ma a többség telefonon keresztül tartja meg a hagyományát...
* Érdekelne, honnan és mivel kezdődött a tánc Önnél?
- Úgy gondolom, az első nagy hatást a fesztiváltáncok gyakorolták rám, a népzene. Japánban nagyon sok fesztiválzene létezik. Én mindig ezeken belül mozogtam. Amikor ez már tudatosodott, rég táncos voltam. Majd hivatásos táncos szerettem volna lenni. Ma már nem így gondolom, ma már a tánc természetes módjára törekszem. Persze, feltehetjük a kérdést: mit jelent a tánc az embereknek? És miért táncoltak mindig is a történelemben? Az évek alatt a tánc folyamatosan változott, még ha nem is olyan látványosan. A jövőben talán mindez másképp lesz. Talán egy nap rácsodálkozunk arra, hogy valóban tánc-e az, amit látunk.