Ezen az úton valóban szükség van a betonburkolatra SZABÓ Attila felvétele

Habár a szégyenlős napsugár már leolvasztotta a hótakarót a földekről, a határban még nem indult be a tavaszi zsongás. A kispiaci bekötőúton a falu felé haladva egyetlen traktorral találkoztunk, az is szólóban, pótkocsi nélkül pöfögött az ugyancsak foghíjas betonúton.
Valamikor pezsgett az élet a faluban
- A hosszúra nyúlt tél nemcsak a tavaszi munkák megkezdését hátráltatja, hanem egyéb gondokat is okoz a faluban - mondja FRANCSIK JÓZSEF, a kispiaci helyi közösség tanácsának tagja. - Mindenekelőtt ismét megjelent a faluban a talajvíz, igaz, egyelőre még nem veszélyezteti a lakóházakat, de ha tovább növekszik, gondokat okozhat. Ezért önkéntes munkaakciót szervezünk a faluban, és kitisztítjuk a vízelvezető árkokat az utcákban. Csak az a baj, hogy nincs hova elvezetni a vizet. Itt van ugyan a falu alatt a DTD-csatornahálózat ága, és hiába fizetünk óriási összegeket a lecsapolásra, a kanális használhatatlan. Számtalanszor felvetettük már a kérdést, hova folyik el a lecsapolásra befizetett pénzünk, de sehol sem kapunk érdemleges választ. A DTD megcsinálja az évi költségvetését, melyben a saját gépparkjával, a maga meghatározta árjegyzék alapján megtervezi, hogy melyik kanálist és milyen hosszan tisztítja meg; kiemeli, elszállítja és elsimítja az iszapot, kivágja a nádat és a kórót, és meghatározza, hogy mindez mennyibe kerül. Megkapjuk mi is a számlát, hogy mit végeztek el, amiből persze szinte semmi sem igaz, meg sem jelentek a környékünkön. Ez csak egy a számtalan probléma közül, amivel meg kell birkóznunk. Csak pénzhiány miatt rendkívül lassan és körülményesen valósulnak meg terveink. Fizetjük ugyan most is a helyi járulékot, amely 2006-ban jár le, de ebből a forrásból évente kb. 500 ezer dinár gyűlik össze, de ez a szükségletekhez viszonyítva elenyésző összeg. Alapos javításra szorul az 1967-ben épített bekötőút, melynek ennyi idő alatt mindössze 3,5 km-es szakaszát javították meg. Feltétlenül bővíteni kellene a telefon-előfizetők körét, pillanatnyilag 300 számra lenne szükség, de a postaforgalmi vállalat mindössze 70-et tudna biztosítani. Feltétlenül javítani kell a villanyáram-ellátást, de az előszámlák riasztóak. Például az Ady Endre utcában 1 km-es szakasz aszfaltozása kb. 9 millió dinárba kerülne. Sajnos, a helyi önkormányzat segítségére nem számíthatunk, a magunk erejéből pedig nem tudjuk finanszírozni mindazt, amire a faluban égető nagy szükség van. Persze, vannak eredmények is: csaknem nyolcévi várakozás után novemberben a Nis-Naftagas jóvoltából rákapcsolódott a falu a gázvezetékre. 1990-ben 21 alapító taggal földműves-szövetkezet alakult a faluban, amelynek ma 47 gazdaság a tagja. Az ismert körülmények miatt eddig nem tudtunk semmi érdemlegeset tenni a falubeli termelők javára. Most nagy erőfeszítéseket teszünk egy olyan üzem beindításáért, amely a falu termelésére alapozva munkáját, gabonafélék és olajnövények feldolgozását tervezi teljes őrlésű liszt és hidegen sajtolt olajok előállításával, aminek itthon, de külföldön is lenne piaca. Ennek a tervnek reális alapja is van, mert a mezőgazdasági minisztérium a beruházás 40 százalékát előlegezi. Valamikor pezsgett az élet ebben a kétezer lelket számláló faluban, és sertéstenyésztésben nemcsak országos, de európai szinten is első helyen voltunk. Az élet itt is rettenetesen nehezen rázódik vissza a rendes kerékvágásba, elsősorban pénzhiány miatt, mert tervekből, akarásból és szorgalomból nincs hiány - mondja Francsik József.
A fiatalokra építünk
Amikor Magyarkanizsa községben feloszlatták a VMSZ alapszervezeteit, feloszlatták azt Kispiacon is. De néhány napra rá ,,számbelileg megfogyva ugyan, mégis megerősödve' - ahogy az elnök mondja - ismét megalakult a VMSZ helyi szervezete. Elnökévé SZARAPKA Edét választották, aki így látja szervezete munkáját a faluban:
- Programunkban elsősorban arra törekedtünk, hogy a fiatalokra építsünk. Meggyőződésünk, hogy gyorsan el kell jutnunk addig a felismerésig, hogy csak képzett, tudásban gazdag fiatalok juthatnak el Európába. Pillanatnyilag a faluban csak a VMSZ-nek van alapszervezete. A múlt évi választásokon a parasztszövetséggel közösen szerveztük meg a választási kampányt, és úgy ítéljük meg, hogy az rendkívül sikeres volt. Igaz, hogy a falu polgármestere nem a VMSZ tagja, de a tanácsban mi vagyunk többségben, és lassan összerázódott a tanács, és zökkenőmentes, a falu javát szolgálja a tevékenységünk. Egyébként nemcsak a faluban, de a helyi önkormányzati és tartományi választásokon is mi értük el a legjobb eredményt. Arra törekszünk, hogy a helyi közösségben maximálisan megvalósítsuk mindazt, amire lehetősége lesz nemcsak helyi szempontból. Egyébként ennek az útnak a megépítését a ludasi és a mi helyi szervezeteink kezdeményezték, és Kasza József elnök úr, aki akkor még a szerbiai kormány alelnöke volt, minden segítséget megígért. És ígéretét be is tartotta. Kicsit fájlaljuk, hogy az út alapkövének letételéhez bennünket meg sem hívtak, de ettől még nem csökken az érdemük, hogy mi kezdeményeztük és szorgalmaztuk annak kiépítését. A mi mozgásterünk a szó szoros értelmében szinte teljes egészében elméleti, ugyanis a gyakorlati tevékenységhez hiányzik még a legminimálisabb pénz is. A mi helyi szervezetünk két tagja a választásokon bejutott a kanizsai önkormányzatba is, és a szabályzat értelmében minden politikai párt, amely tagja az önkormányzatnak, bizonyos pénzösszeget kap tevékenysége gyakorlására. Nekünk mint helyi szervezetnek nincs folyószámlánk, és a most érvényben levő szabályok alapján nincs is lehetőségünk nyitni, így a nekünk járó összeget Szabadkára utalják. Eddig ebből a pénzből alapszervezetünk egyetlen dinárt sem kapott. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha bárkit vendégként meghívunk egy falugyűlésre, nekünk kell kifizetni a teremhasználatot, kifizetni a vendégnek felszolgált kávét, esetleg ásványvizet. Ez működhet így egy-két alkalommal, fizethetem én is párthűségből a számlát, de nem válhat gyakorlattá. Arról nem is beszélve, hogy ha meg akarunk pályázni valamilyen eszközöket, terveket kell kidolgozni, no de társadalmi munkában ma már ezt senki sem csinálja. Természetesen mindez nem gördít nagyobb akadályt az alapszervezet munkája elé, de az holtbiztos, hogy ösztönzőleg sem hat - mondja a VMSZ kispiaci alapszervezetének fiatal elnöke.
Kispiaci mécslángok
KOVÁCS Mária a helyi egészségház nővéreként dolgozta le teljes szolgálati idejét. Most nyugdíjas, de ma is aktívan részt vesz a falu művelődési életében.
- Alapító és ma is aktív tagja vagyok a Jókai ME-nek - mondja Mária. - Tagja vagyok az asszonykórusnak, ugyanis már régen megszívleltem egy okos ember jó tanácsát, mely szerint az ember a leghatásosabban nótázással tudja enyhíteni a benne dúló feszültséget. Én tapasztalatból ehhez még hozzátenném, hogy vannak közöttünk olyanok is, akiknek az írás segít a nehéz pillanatok leküzdésében. Én például a bombázás három hónapját úgy vészeltem át, hogy naplót írtam. Több mint húsz évig volontőrként vezettem a helyi könyvtárat, és azt hiszem, akkor szerettem bele a könyvekbe, az írásba. 1996-ban Örökség címen jelent meg első kötetem, amely novellákat, falumra vonatkozó anekdotákat tartalmaz. Ezt követte 2001-ben a Ha én madár volnék című verseskötetem, majd a múlt év végén Kispiaci apró mécslángok - avagy Adalék Kispiac oktatási történelméhez az 1874-2004-es időszakban címmel. Ezzel a kötettel elsősorban a tanítóimnak és tanáraimnak adózom, de szerettem volna maradandót alkotni mindazok számára is, akik az említett időszakban a falu iskoláiban sajátították el az írás-olvasás csodálatos tudományát, és erre alapozva tanultak tovább. A kötet csaknem 130 osztályképet tartalmaz. Rengeteget olvastam, míg összeállt a kötet: tanulmányokat böngésztem át, levéltárban kutattam, de számtalan adatközlőm is volt a még ma is élő tanügyi dolgozók körében. Nekik ezúton mondok köszönetet, hogy a könyv összeállt. Úgy érzem, még nagyon sok tennivalóm van. Minden reggel azzal ébredek, hogy hálát adok istenemnek, amiért egy újabb nappal ajándékoz meg és igyekszem meggyőzni a teremtőt, hogy még sok a dolgom: meg kell írnom Ostorkának, ennek a valamikor jelentős, de ma szinte teljesen kihalt kis településnek a történetét; az idén hatvanéves a templomunk, annak a története is megörökítésre vár... Tehát nem szabad, nem lehet letennem még a tollat.
KENYERES Ivanka a falu mindenese: ha kell, szervez, ha kell, fest, ha kell, énekel vagy éppen képzőművészeti találkozót szervez. Mert azt vallja, hogy egy falu gazdagságát nem annak alapján mérik, hogy hány dúsgazdag polgár él benne, hány emeletes ház vagy hány jó autó van a faluban, hanem hány gyermek, hány pedagógus, tanult és olyan ember él a faluban, akik szeretik környezetüket, tisztelik népi hagyományaikat és hajlandóak is tenni annak megőrzéséért valamit.
- A társadalmilag hasznos munkát sohasem jutalmazták megfelelően, legjobban tudják ezt azok, akik vele foglalkoznak - mondja színtiszta magyarsággal Ivanka, aki Deliblátról harminc évvel ezelőtt került óvónőként a faluba. De ennek a tevékenységnek megvan a maga szépsége, bűvköre: lehetőséget teremteni, hogy a gyerekekben, fiatalokban felébresszük a szép, a nemes iránti hajlamot. Merész terveink vannak az ME-n belül a gyermekekkel, felnőttekkel egyaránt. Felteszik sokan a kérdést: miből pénzeljük majd mindezt, ki segít? Én azt vallom, először mi segítsünk önmagunkon, az eredmények alapján sokkal könnyebben folyamodhatunk majd alapítványi vagy egyéb segítségért. Az ME szorosan együttműködik az iskolával, a gyermekek számára népi és modern tánccsoport, úszótanfolyam stb. működik. Igyekszünk minden ünnepet, alkalmat műsorral megünnepelni, így lehetőséget nyújtunk a gyerekeknek a nyilvános szereplésre, egyúttal a pedagógusok tevékenysége is nyilvánosabb lesz. A felnőttekkel már komolyabb munkát tervezünk, itt mindenekelőtt a helybeli kézimunkaklubra, a Rozmaring asszonykórusra, a Körös képzőművészeti csoportra és a népi hagyományokat ápoló csoportra gondolok. Teadélutánokat, egyéb összejöveteleket szervezünk helyben vagy más, számunkra kedves faluban. Aktívan készülünk a MIRK-re, a Durindóra és a Gyöngyösbokrétára, egyszóval minden kínálkozó alkalmat kihasználunk munkánk nyilvános bemutatására. Remélem, ez biztató jel a fiatalok számára, hogy bekapcsolódjanak munkánkba. Helyben közös munkaakciókat tervezünk a művelődési ház belsejének és külsejének a rendbe hozására, szorosabban kívánunk együttműködni a médiával stb. Hogy néhány sikeresebb akciónkat említsem: megszerveztük a karácsonyi vásárt - ezzel hagyományteremtés a célunk -, megemlékeztünk arról, hogy 30 éve költözött új épületbe a helyi óvoda, volt sikeres képkiállításunk is neves művészek részvételével. Februárban sikeres képzőművészeti találkozót szervezett a Körös, az itt készült műveket pedig az iskolának és az ME-nek ajándékozták a résztvevők. Köszönjük a résztvevőknek, hogy itt voltak, felejthetetlen pillanatokat éltünk meg együtt. Társszerzői voltunk a szabadkai Városháza kiállítótermében megrendezett képkiállításnak, amelyen Szabó Edit és fia, kenyeres Emil mutatták be képeiket. Jelenleg Magyarkanizsán is részt veszünk egy eladással egybekötött képkiállításon. Terveink is számosak: könyvbemutatót tartottunk Mária könyvével kapcsolatban, részt vettünk a Gazdag Ág rendezvényen, szeretnénk megrendezni az ostorkaiak találkozóját, kirándulásokat, már előre bejelentett rendezvényeken fellépéseket tervezünk, egyszóval pezseg az élet. Legalábbis mi így érezzük.