Címlapfotósok (1.)
Szerda Zsófi
2021.04.09.
LXXVI. évf. 14. szám
Címlapfotósok (1.)

A Hét Nap fotópályázatára már most több mint 300 fénykép érkezett, és nem is olyan régen már címlapra is került az első nyertes, Boros Gyevi Csongor fotója. Megkértük, hogy meséljen nekünk egy kicsit magáról, főleg arról, hogyan kezdett fotózással foglalkozni, s mi az, amit legszívesebben kap lencsevégre.

Az én nevem Boros Gyevi Csongor. Szabadkán születtem 1995. 04. 11-én, pont a magyar költészet napján. Szóval már kiskorom óta közöm van a művészethez, vagy éppen annak valamelyik ágába belekóstolok. Kezdtem a versek írásával, majd jött a slam poetry, aminek még mindig a szerelmese vagyok. Manapság, már lassan hat éve pedig civil önkéntesként vagyok jelen a VIFÓ csapatában, illetve óvópedagógusnak tanulok, és lassan fejezem is tanulmányaimat. Most egy éve pedig belépett az életembe a fotózás is.

Kiskoromban is érdekelt és lenyűgözött a képkészítés technikája, hogy egy pillanatot örökre meg tudunk őrizni. Sajnos az élet nem úgy hozta, hogy kezem ügyébe tudjon kerülni egy gép, amivel tudok jó fotókat lőni úgymond. Viszont már pár éve elkezdtem nagyon érdeklődni a telefon által készített képek iránt. Mivel lassan már néhánynak jobb a kamerája, mint egy kezdő fényképezőgépnek. Így amikor testvéremtől elkaptam az ő régebbi telefonját, és a korlátozások véget értek, akkor nagy túrázásba kezdtünk két jóbarátommal, Sági Árpáddal és Lak Zoltánnal. Zoli dizájnnal foglalkozik, és ért az Adobe család programjaihoz. Ő hívta fel a figyelmem a Lightroom telefonos alkalmazás létezésére is. Majd ahogyan telt a nyár, illetve szaporodott a kerékpárral megtett km-ek száma, úgy gyűltek a fotók is.


Amit szívesen fotózom, az maga a táj és annak szépségei. Legyen szó itt egy virágzó fáról vagy éppen két települést összekötő hídról, amely gyönyörű látképet nyújt nekünk a folyó végtelen határairól. Nagyon sokat rohanunk mostanában, és a táj csak egy pillanatra kínálja fel azt a lehetőséget, hogy meg tudjuk örökíteni, így aki kihasználja ezt, igazán szerencsésnek nevezheti magát.
Igazából ez is egyik fontos pontja annak, hogy miért szeretek fotózni. Mert közelebb tudom vinni az emberekhez azt, ami mellett naponta elmennek. Így nem az állandó rohanásra, hanem éppen arra szeretném felhívni a figyelmüket, hogy nap mint nap mennyi csoda mellett haladnak el csak úgy.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Címlapfotósok rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..