home 2024. április 29., Péter napja
Online előfizetés
Bíró Tímea: Én is börtönről álmodom mostanában
Bíró Tímea
2023.09.02.
LXXVIII. évf. 35. szám
Bíró Tímea:  Én is börtönről álmodom mostanában

Anyám már az asztalra tette a gőzölgő sárgalevest, dél volt, és ezt a gyomrunk is jelezte. Sóvárogva néztük a felszálló gőzfelhőket, ahogy ködbe borították fölöttünk a levegőt. Még így is láttam a tüskéket anyám szemében, amitől szúrt a tekintete, mintha kést élesítenének az arcomon. Tudtam, hogy anyámnak ez a kiábrándult arca arról beszél, hogy apám nem az az ember, akire érdemes volt annyi éven át várni, akinek érdemes volt gyerekeket szülni, és aki mellett csak kihűlt levest lehet kanalazni. A csalódottság egészen a három méter magas mennyezetig szállt, majd miután eltömítette az ajtók és ablakok réseit, a pórusainkat, mint valami mérgező gáz, ott gomolygott körülöttünk. Próbáltam úgy ülni, hogy ne foglaljak sok helyet, ezért alaposan kicentiztem, hogy melyik végtagom hova és hogyan helyeződik, a kitalált rendszert csak az borította fel, ha fogytam, és ez az utóbbi időben egyre gyakoribb volt, mert apám egyre többet ivott, így anyámnak nem volt ereje főzni, mert törött bordával vagy vérző orral nem lehet főzéssel foglalkozni. Az én feladatom a csontok összehangolása volt, hogy ne lógjak fölöslegesen a levegőben, ne legyek akadály, ezért erre összpontosítottam. A kutyák néha felugattak, de mivel a kapukilincs nem mozdult, nem törődtünk velünk. Anyám úgy állította be a székét, hogy pontosan rálásson a kapura, ezért nekünk csak őt kellett figyelnünk.

A kapukilincs mozdulatlan maradt, viszont dörgő hangok zuhantak a vasárnapi csendbe. Az ismeretlen öblös hangok az ablakhoz tereltek minket, és láttuk, hogy a fémkapu felső részén horpadások keletkeznek. Valaki meg akarta erőszakolni az életünket. Amikor apám izzadt feje megjelent a kapu tetején, elöntött a keserűség. Egy szempillantás alatt behajította a többkilós dinnyét az udvarba, és ahogy széthasadt a zöld kéreg, előbújt a rózsaszín hús meg a fekete magok, éreztem, hogy mi is pontosan így repedünk szét. Álltunk a házban a nyári ruháinkban, és mintha valaki alulról nyúlt volna fel, hogy kiszaggassa belőlünk az életet, amit úgy őriztek a sejtek, a szövetek. Apám eltorzult hangjára anyám kirántotta az ajtót, és kilépett a napsütötte udvarra. A levesgőz sietve tódult kifelé a nyitott ajtón, mintha tudta volna, innen menekülni kell. A szétloccsant dinnye volt az egyetlen szín, ami mint ziháló szív lüktetett a poros betonon. A kapun egyre több behorpadt seb, apámból kígyóként tekergőztek hozzánk az átkozódások. Tudtuk, hogy a küszöbön kell maradnunk, ezért onnan támogattuk anyánkat, aki dühösen és reszketve közeledett a kapu felé. A hangos kutyáktól nem hallottuk, hogy mondanak-e egymásnak valamit, de amikor apám hatalmas teste megjelent a kapu tetején, majd bebukott az udvarba, anyám hátranézett. A nővérem már futott is az ablakhoz, hogy kiugorjon, és papucsban, a völgyön keresztül szaladt a rendőrségre. Többször eszembe jutott, hogy ki kéne készítenem neki erre az esetre egy cipőt az ablak közelébe, mert akkor gyorsabban megjárná az utat, de most is elfelejtettem. Jobban tudott szerbül, neki kellett mennie, arra az esetre, ha épp szerb rendőrök voltak szolgálatban. Én ott maradtam megvakulni. Anyám remegő hátán összezavarodottan cikáztak a nyári ruha csíkjai. Már hallottam, hogy ordít apámra, akinek a szájából csorgott a nyál, és a homlokán gyöngyözött az izzadság. Néztem a rothadó apámat, akiből párolgott ki az alkohol, és azt kívántam, bárcsak bezárnák örökre, nem csak egy éjszakára. A kijózanodások és a bocsánatkérések után egyre kevesebb idő telt el, és rosszabb állapotok következtek, mintha másként már nem tudnánk élni, csak fuldokolva.

Anyám szép fejét apám a sajátjához koccantotta, és megijedtem, hogy anyám szép feje betörik, ezért felsikoltottam. Apám elengedte anyámat, aki megtántorodva hátrált, én pedig odafutottam, hogy megtartsam, ha dőlni kezdene a teste. Anyám kiabált, hogy apám takarodjon, pucoljon ki a házunkból, apám meg a felnevelt fehér csirkéket követelte. Rohantunk hátra a zsákokért, és amíg apám dülöngélt az udvar első felében, mi hátul gyűjtöttük a tyúkokat a zsákokba. Sajnáltam őket, mert láttam a szemükben a félelmet, éreztem a verdeső szárnyukban a kétségbeesett riadtságot, amiért a tágas udvarról a szűk, levegőtlen zsákba kerülnek. Fogtam a zsák száját, amíg anyám az állatokat kergette az ólban, és alacsony börtönről álmodtam. Olyan alacsonyról, amiben apám sosem tud igazán kiegyenesedni, mert minden próbálkozásnál beüti a fejét. Börtönről, amiben patkányok rágnak bele időnként a lábujjaiba, az idő pedig a szívét rágja kíméletlenül, és neki fáj, nagyon fáj.

Anyám könnyei csorogtak, öntözték a lassan, de biztosan kiüresedő tyúkudvart, tudta, hogy apám az ennivalót parancsolta ki a szánkból. Megfeszített izmokkal dolgoztunk, és arra gondoltam, vajon merre járhatnak a nővérem izmos lábai, remélhetőleg a visszafeletávot futja már. Négyzsáknyi csirke kapálózott a bekötött anyagokban, és láttam magam előtt, hogy megfulladnak, mire apám a szülei házához ér velük. A fulladás közelebb volt, mint gondoltam, mert apám egyszer csak hatalmas tenyereivel megmarkolta anyám szép nyakát, és elkezdte fojtogatni. Nem szavak voltak, amik kitódultak a számból, inkább állati hangok, eldeformálódott, hosszú üvöltés. Anyám teste mintha elkezdett volna összezsugorodni, börtönt kívántam, vastag, fekete rácsokat apám elé. Nyüszíthettem, nem lehetett másként, amikor apámból kifutott az erő, és elengedte anyámat, akinek a vörös nyakán az erek némán kiáltoztak, levegőért kapkodott, én pedig nem tudtam nézni, ahogy az életéért küzd, ezért hátulról öleltem át. Az összekulcsolt kezeim alatt sírtak a nyári ruha széles csíkjai. Ha becsuktam a szemem, még jobban vágtak a szilánkok, de nem tudtam már többet látni.

Megállt egy autó a ház előtt. A nővéremnek nem kellett hazafutnia, a rendőrökkel érkezett. Apámra bilincs került, csorgott a nyál a szájából a fémre. Két oldalról dőltünk anyámnak, aki alig állt a lábán. A legyek szomjasan kortyolták az édes dinnyelevet. Az autó elhajtott, a zsákokat kioldottuk, az élve maradt tyúkok szanaszét futottak, a megfulladtak az utolsó lélegzetvételkor börtönről álmodtak.

A Gion Nándor Kulturális Központ február 1-jén, Gion Nándor születésnapján az idén is meghirdette a novellapályázatát. A 2023. június 30-án zárult nyilvános pályázatra 31 mű érkezett.
A bírálóbizottság tagjai az idén a következő személyek voltak: dr. Németh Ferenc művelődéstörténész, szerkesztő, egyetemi tanár, Virág György színész, dr. Márkus Béla irodalomtörténész, kritikus, egyetemi oktató, dr. Stifner Gábor író, szerkesztő, Szemes Péter író, szerkesztő.

A díjazott novellák:
1. Balogh Gábor (Győr, Magyarország): Bolondcigány balladája
2. Bíró Tímea (Palics, Szerbia): Én is börtönről álmodom mostanában
3. Tatár Kálmán: Zabos Ilka szerencséje

A zsűri döntése értelmében a következő novellák kerülnek bele a 2023. évi antológiába:
1. Balogh Gábor (Győr, Magyarország): Bűvös bakelit
2. Dávid Harmath: Megleltem apámat?
3. Komáromi Dóra (Pacsér, Szerbia): Családi függelék
4. Juhász Gabriella (Budapest, Magyarország): Hazaértem
5. Czirok Ferenc (Ausztria): Duna-parti történetek 3
6. Pollman Teréz (Budapest, Magyarország): Jövő a múltban
7. Lőrincz Teréz: Egy város két fia
8. Tóth Béla (Szeged, Magyarország): Jenő
9. Salánki Anikó (Mezőtúr, Magyarország): Csak a port kavarja
10. Balogh Gábor (Győr, Magyarország): Miért nem lett rácbarbi a feleségem
11. Czirok Ferenc (Ausztria): Duna-parti történetek 1
12. Csonek Mária (Strasbourg, Franciaország): Kutya egy élet
13. Czirok Ferenc (Ausztria): Duna-parti történetek 2
14. Szabadkainé Ágoston Ester (Újszász, Magyarország): Őszi derengés
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..