1974 január 27-én a tartományi székvárosbeli Ben Akiba Vígszínházban színházavató előadásnak tapsolt a közönség. Magyar nyelvű színházat köszöntött! Örkény István: Macskajáték című tragikomédiáját mutatta be az akkor verbuválódott társulat Vajda Tibor rendezésében. Színház született tehát azon a napon, azon az estén a Duna-parti nagyvárosban, Újvidéken, méghozzá magyar színház. (Természetesen ide tartozik az a tény is, hogy a város illetékesei még 1973. június 1-jén meghozták a döntést, aláírták a színházalapításra vonatkozó dokumentumot.)
Egy emberöltő telt el azóta. Egy emberöltő érlelte, ötvözte fényesre azokat az elképzeléseket, amelyeket az új színház megálmodói fogalmaztak meg a régen várt teátrummal kapcsolatban. Amikor ezeknek az elképzeléseknek a megvalósításáról beszélünk - amelyek egyébként elsősorban az új színház arculatára vonatkoztak -, akkor mindenekelőtt a színház első igazgatójának, Németh P. Istvánnak a nevét kell megemlítenünk. Németh P. István ugyanis fanatikus elkötelezettje volt az ügynek. Hihetetlen energiával, a nagy, karizmatikus egyéniségek határozottságával, eltökéltségével egyengette az új intézmény útját. Sikerrel! Nagyon hamar (már néhány előadás után) sikerült ugyanis az alapító dokumentumban meghatározott, a színház működtetésére vonatkozó irányelveket megvalósítania. Sikerült már az induláskor körvonalaznia, érzékeltetnie az új színház arculatát.
Franyó Zsuzsanna, színházi életünk neves esztétája, aki a kilencvenes évek közepéig az Újvidéki Színház dramaturgja és művészeti vezetője volt, Németh P. István fanatizmusához hasonlóan tette a dolgát, és az ő érdeme, hogy az Újvidéki Színház hosszú éveken keresztül megőrizte arculatát. Franyó Zsuzsanna a Harminc éve van Újvidéki Színházunk című írásában (Az Újvidéki Színház című kiadványban jelent meg) többek között megjegyzi: ,,Arculata volt és van az Újvidéki Színháznak, hiába vitatták el egyesek ezt az arculatot csak azért, mert nem tudták megfogalmazni. Ennek a színháznak arculata volt mindig, bármennyire bővült is a három évtized alatt a dramaturgiai íve. Az arculatot a szöveg megoldásának korszerűsége és a közlés időszerűsége határozta meg. Az, hogy minden szöveggel rólunk szóltak az előadások, hogy az átértelmezett formát az átértelmezett tartalom irányította saját világlátással és saját életérzéssel. A világnézet és életérzés közlendője került a történetiség elé.'
Ez az arculat nagyon is pontosan megfogalmazott ars poetica, immáron 33 esztendeje jellemzi az Újvidéki Színházat. Évadról évadra a színház irányítói, a társulat, valami tiszteletet parancsoló elhatározottsággal igyekeznek az elődök nyomdokain járni, igyekeznek nemcsak megőrizni, hanem gazdagítani is azt az arculatot, amely nevet, rangot teremtett a térség egyik korszerű, neves színházának.
Január 27-én szerény, bensőséges ünnep színhelye lesz az Újvidéki Színház színházterme. A társulatot hűséges közönsége köszönti majd (s természetesen az intézmény minden dolgozóját is egyúttal). A magam és a Hét Nap nevében én magam is őszinte tisztelettel köszöntöm az Újvidéki Színházat még sok sikert kívánva a társulatnak!