Izgalmas utakon folyik Csikós Tibor képzőművész (Csikós Tibor, 1957, Martonos) alkotói és életútja. Bácskai szülőföldjén, az otthont adó Magyarkanizsán kezdődött, ahol közeli barátja, a ma már világhírű Nagy József társaságában festette az első tájképeit, majd Újvidéken folytatódott, ahol Ankica Oprešnik, Branislav Dobanovački és a művészeti középiskola más tanárai által szerzett elméleti és gyakorlati ismereteket, később Budapest következett, a Képzőművészeti Egyetemen diplomázott, a nagytekintélyű Gerzson Pál professzornál, és végezetül Párizsba került, hogy S. W. Hayter és Joelle Serve grafikai műhelyeiben tökéletesítse tudását. A svédországi Göteborg után ma a norvég határ közelében levő Strömstadban él és alkot.
Ez a különleges életfolyam tükröződik Csikós művészetében is - opuszának nincs tolakodó konzisztenciája, az érdeklődése szerteágazó, többnyire
nem konvencionális és konceptuális - a vászon felületén való festéstől, a gyűrött papírokra való akvarellfesték öntésén át, a padlón indigópapírral való egyenes vonal húzásáig és a sajátos kép-objektumokig (amelyeket az Indigó nevű avatgárd csoportosulás tagjaként alkotott meg Budapesten)... Az ilyen életműnek nehéz meghatározni a forrását, illetve a gyökereit. A budapesti Bohár András esztétának például Csikós művei előtt Georges Seurat pointilisztikus képei jutnak eszébe, Kovacsev Ninkov Olga szabadkai kusztosz Fontana Lucio művészetéhez közel álló szellemiséget vél felfedezni grafikai műveiben, melyeket a szabadkai Képzőművészeti Találkozóban állított ki 2008-ban...
Ezen az újvidéki kiállításon Csikós a rézkarc és hidegtű technikájában precízen kivitelezett új grafikai sorozatával mutatkozik be. A kivitelezés ügyességének hangsúlyozása Csikós grafikáin egyáltalán nem ok nélküli, mivel a nyomatok technológiájának kitűnő szakértőjéről van szó. A grafikailag igen magas szinten felkészült művész, kivételes kivitelezési készséget elérve, nagyon pontos a saját képzőművészeti és grafikai ideáinak meghatározásában. Gondolatai a kör motívuma felé irányulnak. A kör motívuma és témája egy sor univerzális filozófiai és költői metaforát kínál. Mégis tulajdonképpen az alapvető dialektikus princípium megidézéséről van szó, az életfolyamat körbezártságára való rámutatásról, az egzisztenciális és vitalisztikus kategóriákról... Plasztikai értelemben a kör az ideális forma. Grafikáiban, lapról lapra, hatékony és kifinomult módon a kört ,,boncolja'' és variálja Csikós, egy univerzális formából kiindulva, a szétbontás elvét alkalmazva, igyekszik új vizuális, plasztikus képzőművészeti szituációkat létrehozni. Ebben a transzformációs folyamatban a grafikus teljesen szabadon mozog, s az eredmény leggyakrabban egy szabad absztrakt kompozíció, amelyben minden képzőművészeti elem (vonal, szín, folt, dombormű-struktúra) öntörvényűen van jelen.
No, azért ezekben a grafikai kompozíciókban valóban van valami felsőbbrendű rend és értelem - mivel a rajz szabadsága és spontaneitása, a színbeli összehangoltság a művész természetéből, álmaiból, az ő emberi és művészi szenzibilitásából ered. Mintha Csikós Tibor a kutató és kísérletező aktivitása folyamán állandóan magasan kultivált, tömör és konzisztens absztrakcióra törekedett volna.
Grafikájára a világ szubjektív és racionális felfogásának egyensúlya jellemző. Ez a harmonizált álláspont művészetének egyik üzenete. Emellett ezekben a nyomatokban világosan látni lehet az alapvető modernisztikus princípiumok érvényesülését. A grafikai kép minden narratívától megszabadul, a képzőművészeti elemek elegendő képzőművészeti szenzációt nyújtanak, a nyomatok felülete szenzibilis és taktilis. ,,A művészetnek joga van különlegességre, nem azért, hogy hivalkodjon, hanem hogy mintául szolgáljon más foglalkozások és gyakorlatok számára.''
Végül is megállapítható, hogy Csikós Tibort teljes alkotói erő és érettség jellemzi. Ez a művész sajátos kifejezőerővel, személyiséggel és képességekkel rendelkezik ahhoz, hogy meggyőző legyen a saját művészi, esztétikai, de etikai szándékainak és üzeneteinek az érvényesítésében.