A beodrai Bűnbánó Szent Mária Magdolna-templom
Legutóbb a folyó év fergeteg havának tizedik napján jártam arrafelé. Új távlatokban is gondolkodván egyúttal, lévén az alkalmi, háromfős csapatunk legfiatalabb tagja mindössze tizenkét éves vala. Mégis érdeklődő, a valódi értékek megismerése iránt pedig biztatóan fogékony.
Beodra. Beldre. Böldre. Novo Miloševo. Település a széles-nagy Bánátország innenső pusztaságának „rengetegében”, legkorábbi, okmányokkal is hitelesített említése 1331-ből való. S igaz. Miképpen ama tény is, hogy a járat közben többször is elnéptelenedő vidék legmarkánsabb felvirágozása voltaképpen csak azután indul(hat) be, miután a település 1781-ben kataszterileg is a Karátsonyi család birtokába kerül.
„Ekkor kap újabb lendületet a magyar és német ajkú katolikusok betelepítése, amivel 1796-ban nemcsak parókiaalapítás, de templomépítés is járt. Egy egyszerű, nádfedeles vályogtemplom formájában, melynek mai, monumentális, klasszicista megmunkálású utóda 1838. és 1842. között emelkedik ki ikertornyával a bánsági pusztaságból. Teszi azt ma is. Szívós példamutatással. […] A szépemlékű Karátsonyi grófi családnak a feltámadás reményében elhunyt, s az altemplomban örök nyugalomra helyezett földi maradványai fölött.”
(Forrás: Hírvivő, 2012. augusztus 5.)
Tájolási érdeklődésünket lovag Dulka Andor nyugalmazott történelemtanár, valamint Kecskés András, a beodrai katolikus templom harangozója karolta fel. Ezúton is köszönet nekik érte.
Fényképezte: Martinek Imre
