1872. április 4-én jelent meg a Torontál első száma - Balázs Frigyesnek hívták azt a tapasztalt szerkesztőt, aki a Pleitz-nyomda tulajdonosával gyorsan szót tudott érteni és a már meglevő német nyelvű Gross-Becskereker Wochenblatt mellett a város magyarsága is beleolvashatott a hozzájuk szóló újságba - Balázs Frigyes összesen hét évig, egészen 1879-ben bekövetkezett haláláig szerkesztette a lapot, közben arra is összpontosított, hogy a politikából se maradjon ki, 1875-ben már Becskerek országgyűlési képviselője lett, majd Torontál megye tiszteletbeli főjegyzője, a megyei közigazgatási bizottság és a Dél-magyarországi Történelmi és Régészeti Társulat tagja, választmányi tagja - Kiváló munkatársakkal vétette körül magát, elsőnek Vuchetich Endre sietett a segítségére, majd Kiss Károllyal, Hadfy Dömével (Dima Hadžićtyal), Hertelendy Józseffel, Istvánffy Istvánnal, Várnay Imrével, Geszessy Jánossal és másokkal - Balás korában a Torontál a megye hivatalos közlönye volt, vidéki újság, négyhasábos hirdetésekkel is
Lauka Gusztáv, Sz. Szigethy Vilmos, Brájjer Lajos, Somfai János, Scossa Dezső - oldalakon át sorolhatnánk a Torontál szerkesztőinek és munkatársainak a nevét - megtette ezt előttünk a bánsági születésű Németh Ferenc A nagybecskereki sajtó története (1849-1918) című kiváló könyvében (Forum Könyvkiadó, 2004), hogy el ne feledjük: a Bega-parti város, Nagybecskerek volt sokáig a Bánságban - ha úgy tetszik: Bánátban - a legjelentősebb szellemi központ. Művelődési élete sokrétű volt és nagyon gazdag. 1918 előtt számos lap jelent meg, szaklapok is természetesen, ám voltak nagyon jelentős lapkiadási vállalkozások. Gondoljunk most a Torontálra, a közelmúltig leghosszabb életű vajdasági magyar nyelvű napilapra. Múltját, történetét nem volt könnyű feladat feldolgozni. A Torontál - olvashatjuk Gerold László Jugoszláviai Magyar Irodalmi Lexikonjában - 1872-től 1944-ig jelenhetett meg. Vegyes tartalmú hetilapként indult (első szám: 1872. április 4.), s 1892-től politikai és társadalmi napilapként jegyzett újság, amely 1930 és 1941 között hatalmi rendeletre Híradó címmel jelent meg, majd 1941 és 1944 között ismét Torontálként (utolsó szám: 1944. október 1.)
Balás Frigyesről ritkábban emlékezünk meg, mint az újság karizmatikusabb szerkesztőiről, munkatársairól. De Kalapis Zoltán Életrajzi kalauz I. című könyvéből azt is megtudtuk, hogy Balás Frigyes 1834. március 6-án született, Rimaszombaton, elhunyt 1897. július 18-án Eleméren, egy szerb lakosú falucskában Nagybecskerek mellett. Nemes családból származott, a Felvidéken, szülővárosában, a protestáns főgimnáziumban tanult, majd érettségizett. Alig töltötte be 19. életévét, amikor a Pesti Napló állandó munkatársa lett, tárcaírója, de amikor Kemény Zsigmond vette át a lap szerkesztését, Balás Frigyes lassan-lassan kegyvesztett lett. 1862-ben a Hölgyfutár szerkesztését vette át, a ,,gouvernanték, bonnék és frajlák' lapját, ennek megszűnése után, 1864-től szabadúszóként próbált boldogulni. Divatos népszínműveket kezdett irogatni, a vígjátékaival is sikereket érhetett el, sőt még albumokat is szerkesztett. Élete, sorsa akkor változott meg döntően, amikor megismerkedett a pesti társaságokban forgolódó gyönyörű nővel, Lászlóffy Máriával, s hamarosan egybe is kelt vele. 1869-ben Elemérre költözött, hitvese birtokára, tehát Torontál megye most már a magáénak vallhatta az ambiciózus fiatalembert, aki a ,,pajkos beszélyek' és a ,,divatos tárcacsevelyek' mestere volt. Balás Frigyes otthonosan mozgott Becskereken, a társaságokban mindenki felfigyelt az előkelő úriemberre. Alig néhány hónap múlva nagybecskereki szolgabíró, majd tiszteletbeli megyei főjegyző lett. Naponta kocsikázott be eleméri birtokáról a Pesti Szállodába, vendége volt sok-sok ,,fontos' családnak, a megyeházán is megfordult természetesen...
1872-ben betért a Pleitz-nyomdába, s hosszan elbeszélgetett a köztiszteletben álló tipográfussal. Nagybecskereken akkor már rendszeresen megjelent a Gross-Becskereker Wochenblatt, első száma 1851-ben látott napvilágot. Első négy száma a Wochenblatt (hetilap) címet viselte, majd megváltozott a neve. A lap példányszáma kezdetben nem haladta meg az ötszázat. Az újság a 69. évfolyamában szűnt meg. S akkor, 1872-ben Balás Frigyes lehetővé tette, hogy a nagybecskereki magyarok is beleolvashassanak az anyanyelvükön megjelenő újságba, a Torontálba. A nyomdatulajdonosnak kiváló volt a szimata, kapva kapott Balás ajánlatán. De az első számokat nem fogadták lelkesedéssel az olvasók. Azt mondták: Balás jelöltette magát az április végi képviselőházi választáson. Az induló lap tehát az ő szolgálatába állott. Balás és Pleit tehát rosszul számított. Végül aztán a szerkesztő és munkatársai segítségével átvészelte az első kudarcokat, a lapindítás mégis sikerült s a szerkesztőt a következő szavazáson képviselővé választották.
Balás Frigyes haláláig szerkesztette az újságot, habár egyre gyakrabban kellett támaszkodnia a segédszerkesztőkre: Kiss Károlyra, Hadfy Dömére, Szentkláray Jenőre. Vitathatatlanul Balás Frigyes érdeme, hogy a szabadkai Bácska után (1871) Nagybecskereken is magyar újság jelenhetett meg. Jellemző, hogy ezt a tényt nem jegyzi a sajtótörténetünk, Balás Frigyest csupán a Hölgyfutár szerkesztőjeként említik meg néhány sorban. Életművének legnagyobb teljesítményéről sehol sem esik szó. Pedig Balás Frigyes úttörő volt, aki még regényeket is irogatott. Célratörő, nagy tudású, művelt ember volt, egy ,,megye' embere, akiről a krónikások - Németh Ferenc kivételével - eléggé el nem ítélhető módon megfeledkeztek...